Égek és fázom
megbékélt holtként,
kihűlt a testem,
minden véget ért.
Átkozlak, téplek
piszokban, szennyben,
csak néz a szemed,
sohasem rebben.
Űzz el magadtól,
mert megöl a csend,
seb vagyok már csak,
ami visszacseng.
Összetört minden,
sosem leszek már
titkokat őrző,
szerelmes titán.
Viszályunk harca
nem lelhet csodát,
s minden kudarca
fennakadt egy fán.
Egy megrémült levélen
két vércsepp csillogott,
vérrel írt kegyelmével
álmodott csillagot.
VOCÊ ESTÁ LENDO
A CSÖND IMÁJA
PoesiaRészlet harmadik kötetemből: A csend egy különös másik világ. Hely, ahol meghúzódhatunk, menedékre lelhetünk. Verseim épp ilyenek. Zaklatottak, néha megnyugvással teltek vagy épp beletörődésbe torkollóak. Egy másik kis univerzum melyből a csend fogs...
