A Forgotten Hero

3. rész

Shoto izgatottan, de méginkább türelmetlenül olvasta a kézzel írt sorokat, mikor az első tekercs végére nem ért.

-Máris vége? Vajon ki lehet Rin huga? És az a férfi?-a fiú kutakodni kezdett a kettes számú tekercs után. Másodpercek elteltével meg is lelte az elveszettnek vélt tekercset. Épp nyitotta volna szét a feltekert papírt, de nem jutott ennek a végére, mert valakinek a léptei közbe szóltak. Amint kapcsolt, hogy nincs egyedül egyből kikapcsolta a zseblámpáját. Helyére dermedt az izgalomtól, az ijedtségtől. De muszáj volt lépnie, hisz akkor megtalálja őt az az idegen. Az egyre hangosodó léptek hallatán Todoroki egyre inkább esett kétségbe, így hirtelen azt sem tudja mit tegyen. Fogja a táskát (amibe hozta a lámpát) és belerakta a kettes számú tekercset és még találomra hármat. Betolta a nyikorgó fiókot, majd a falon lévő hatalmas lyukon próbált eltűnni. Ámde elfelejtette, hogy az első emeleten van, így képtelen lesz ugrani. Habozik megtenni, viszont pont időben sikerült, mert ha nem cselekszik akkor a fickó meglátja őt.

Hamar futásba lendült, és berohant a bozótba, ahol nem láthatja senki. Shoto a koli irányába vette az irányt, és futott hazafelé, mivel nem tudta ténylegesen észrevették őt vagy sem.

Az idő éjfél körül járhatott, amikor hazaért. Beosont a szobájába, a tatyót ledobta asztala mellé és átvette pizsamáját. Fáradt is volt, meg holnap korán kelletett kelnie a suli miatt, ezért inkább aludt.

-Midoriya-kun! Jó reggelt!-köszönt a fiú háta mögül, aki épp kávét készített.
-Oh! Uraraka! Jó reggelt!-nézett rá egy pillanat erejéig, majd töltötte is ki a frissen készült kávét.-Tessék, ez a tiéd!
-Köszi!

-Mondcsak Deku..nem tudod, hogy Todoroki-kun miért ilyen furcsa egy pár napja?-szűrcsölt magas koffein tartalmú italába.
-Nem tudom.-nyelte le a korty kávét, majd a bögréjét letette az asztalra.-Számomra is különös egy ideje. Délután rákérdezek.

Shotonak iskola közben sem sikerült figyelnie, hol álmatlansága miatt, hol mert Rinen járt az esze.

Épp ebédszünet van, miután a hosszú sor után megkapta ételét leült egy üres asztalhoz, ahol néma csendben kezdte el enni sobaját.

-Hey, Todoroki-kun! Szabad?-a fiú látszólag is más világban járt, kedvenc kajáját is csak túrja, alig pár falatot evett belőle.-Todorki! Itt vagy?
-Igen, igen.-zökkent ki a "másvilágból" újra az élők közé szabadult.
-Szabad?
-Persze, ülj csak le.-Midoriya lerakta tálcáját a Vele szemben lévő helyre és leült. Nagyon gondolkozott, hogyan kérdezzen rá a láthatólagos figyelmetlenségére. Furdalta a kíváncsiság mi lehet, ami így leköti őt. Urarakával megbeszélték, hogy ebédnél megkérdezi, és elmondja mi baja, persze ha Todorokinak is jó.

A köztük fenn álló néma csönd után Midoriya minden bátorságát összeszedve szólalt fel a halálos csendből.
-Todoroki-kun.
-Hm?
-Történt valami?
-Nem.-egykis kihagyás után megint szóra nyitotta ajkait.-Miért?
-Mert olyan furcsán viselkedsz.. vagyis magadhoz képes furcsán..
-Ezzel mire célzol?
-Hát tegnap éjjel.. láttam, hogy takarodó után elmentél, és majdcsak éjfélkor értél vissza. Hol voltál?-Todoroki pupillái összehúzódtak, hirtelen azt sem tudta mit válaszoljon.
-Nem kell tudnod róla. Kedves tőled, hogy aggódsz értem, de ha segítségre szorulnék, akkor szólok. Most mennem kell.-fogta meg tálcáját és visszaviszi a konyhára, majd a terem felé vette az irányt.
Ahh, hát ezt jól elszúrtam! Megint hoztam a formámat. Szép volt Izuku..
Szidta saját fejét.

Vajon mit titkolhat előlünk? Biztos valami fontos lehet, ha ennyire érdekli őt.
Midoriya mélyen elgondolkodott ezen a tényen, olyannyira, hogy mostmár ő sem figyelt az órákon. Hosszas agyalás után arra jutott, hogy követni fogja Todorokit az éjszaka folyamán és kideríti mi történt. Fél, hogy valami bajba keveredett.

Sziasztook!

Hogy tetszett ez a rész? Szerintetek megéri folytatnom?

A nap kérdése pedig:
Szerintetek mi fog kisülni Midorya tervéből?

Legyen szép estétek, a kövi részben talizunk!😊