A Forgotten Hero

5. rész

-Megjöttem!-zárta be maga mögött az ajtót, másik kezében egy fehér zacskó lógott.-Mostmár jobban vagy?-tartott huga szobája felé, közben a pultra letette a szatyrot.-Minden rendben?-kopogtatott. Hangján hallani lehetett az aggódás jelei, amik nem csillapodtak, amíg nem kapott pozitív választ.
-Persze.-nyitott ajtót, és mosolyogott. Rin kicsit meglepődött ennek a hirtelen cselekedetnek a láttán, de nem szólt. Látszik rajta, hogy valami bántja, mégis inkább csendben marad. Tudta, úgy is elmondja neki. Mindössze pár nap kell, míg összeszedi magát.

-Mit hoztál?-állt meg a zacskó előtt, és mintha nem tudná, mi az, de még így is rákérdezett.
-Sobat hoztam. Neked sima, nekem csípős.
-Akkor együnk.-vigyorgott megint. Leültek egymással szemben, néma csöndben fogyasztották ételüket.

-És, mi a helyzet az iskolában?-Rin felszívta a hosszúra nyúlt tésztát, majd egy kisebb szünet után szóra nyitotta ajkait.

-Ezzel az ajánlásos cuccal már szinte biztos, hogy felvettek az osztályfőnököm szerint. A jegyeimet nézve.
-Ez nagyszerű! Gratulálok Rin-chan!
-Köszönöm!-ajkai megismerték a félmosolyt, de még ennek is csak felét mutatták ki.

Este már aludni készültek, Rin jó éjt kívánt húgának.
-Neked is jó éjt Rin-chan!-zárta be az ajtót. A saját szobájához vezető út elég rövid, hisz amint megfordul és lép egyet, szinte már szobájában van.

Kulcsra zárta az ajtaját és az egész délután mosolygó lány egy pillanat alatt el is illant. Anyjával is beszélt már, próbálta lenyugtatni, de mindhiába. Azt mondta nem olyan vészes a férfi.

Mondhatni egész éjjel fent volt, nem bírta álomra hajtani fejét. Holnap lesz az első találkozója a férfival. Már előre félt.
Holnap szombat, így Rin otthon lesz.

Másnap hatalmas karikákkal a szeme alatt ébredt álmatlan alvásából. Alig 2 órát aludt. Próbált semmit sem mutatni Rinnek, ám nehéz feladat ez, mivel Rin képes meglátni a legapróbb jelét a szomorúságnak.
-Jó reggel- Jól vagy?-kedvesnek tűnő tekintete azonnal lefagyott arcáról, s egyből a nővéri aggódás vette át helyét.
-Nincsen semmi baj. Csak az éjszaka nem aludtam valami jól.
-Netán valami baj van?-fogta meg egyik kezével vállát, másikkal álla ala helyezte ujjait, s lágyan megemelte fejét, hogy szemébe tudjon nézni.
-Nem!-mondta talán túl hamar.-rántotta ki magát a lány kezei közül, egy enyhén izzadó arccal.
-Akkor.. rendben.-meglepődő tekintettel helyezte vissza magát alap pozícióba, s mikor szóra akarta nyitni száraz ajkait a lány egyenest a fürdőbe ment, és egykis sminkkel eltüntetve a karikákat indult a szobájába készülődni, hisz nemsokára találka lesz.

-Minden rendben?-kérdezett újfent rá, hátha kap választ. Mégis meddig akarja még titkolni? Már borzasztóan egyértelmű, hogy nincs rendben.
-Persze. Miért ne lenne? Rin-chan, néha túl sokat aggódsz.-fogta meg két kezét.-Én is tudok vigyázni magamra, és ha bajom van úgy is te leszel az első, akinek elmondom azt. Szóval.. megbeszéltük?
-Igen. Hova mész?
-Megyek találkozni Emikoval.
-Rendben. Jó szórakozást.
-Meg lesz.-eléggé nehezére esett kimondani a mondatot, mivel biztosan nem fog jól szórakozni.

Szóval most fog találkozni a férjével.

A megbeszélt helyen pontosan 11-kor a városi kávézóban volt. Épphogy belépett az emberekkel tömött épületbe, anyja máris integetett neki.
-Szia kincsem!
-Szia anya, apa! ...Ő hol van?-kérdezte meg egykis hezitálás után.
-Épp a kávékért ment. Nagyon rendes alak. Úgy tűnik félreismertem. De ez lehet csak a látszat kedvéért van..

2 nappal korábban

-Képzeld Rin lesz egy feleségem.
-Gratulálok hozzá. Ugye meghívsz az esküvőre?
-Viccelsz? Nélküled nem is lenne.
-Milyen kedves vagy ma.-pillantgatott maga elé, miközben a fiú végig őt pásztázta.
-Haha. Csak azt szeretném, ha te lennél a főkoszorús lány. Elvállalod?-ragyogó ibolyakék szemei csillogni kezdtek.
-Persze, a barátomnak bármit.-fordította arcát a fiú felé, majd mélyen íriszeibe néztett. Ő erre kissé zavarban érezte magát, szemei alatt heverésző rózsás arcával hamar maga elé vetette tekintete útját.

Most

-Itt is vagyok!-tette le a kávékat, aztán látta meg Rin 'kis'hugát. Ugyanebben a másodpercben ő is észrevette a férfit. Hosszú mély pillantásokat vetnek egymásra. Szóval ilyen az első látásra szerelem. Gondolta a lány, majd felállt és bemutatkozott.
-Shirotani Rei. (Írói megj.:Sorry nem tudom a leánykori nevét)
-Todoroki Enji-egyikük sem tudta hogyan köszöntse a másikat, így megállapodtak egy kézfogásban. Rei és Enji nem igazán figyelték miről beszélnek a lány szülei, inkább egymás arcát futották át százszor.

Sziasztook!

Meg is van az 5. rész is! Hogy tetszett?🤔 véleményeket várok kommentben!😄

Ha tetszett dobj egy csillagot, és a kövi részben találkotunk!

Bye! UwU