A Forgotten Hero

8. rész

Telt múlt az idő eljött a nyári szünet. Mindenki pihen, vagy a szorgalmas diákok edzenek, hogy felvegyék őket az álom gimibe. Nos, Rin házában valami más történt.

-Rin-chan!-Rin fejét Rei tekintetébe vezette, jelzéskép, hogy figyel.-Elköltözök.
-Mi? Máris?
-Igen. Megbeszéltem vele, hogy hamarabb odaköltözöm.-ábrándozott a nagy Ő-jéről.
-Csak nehogy a végén összetörje a szíved.
-Hé! Örülnöd kéne, hogy boldog vagyok!
-Igazis. Sajnálom.

-Megyek, találkozom az egyik barátommal.-szólt egykis szünet után.
-Rendben. De aztán ne maradj sokáig!-integetett a küszöbről, a járdához tartó Rinnek.
-Ebédre hazaérek, anya.-viccelődött Rin.

Végül mégsem költözött Enjihez az esküvő előtt, viszont a nagy napot követő éjjelen már nem Rinnel aludt.

Az embertömeget nézve tart Enjihez. Látja némelyik emberen a sietséget, vagy egy anyukát, aki síró gyermekét vígasztalja; vagy a sofőrt, aki türelmetlenül várja a zöld lámpát.

-Szia!-nyitott ajtót Enji.
-Szia.-a fiú elállt az útból, ezzel beengedve Rint a hatalmas házába. A tipikus japán stílusú ház. Imádja. Akár csak Rin.

-Miért hívtál?-tért a lényegre miután végig nézett a jól ismert házon.
-Van egy probléma az esküvővel.
-Mégpedig mi?
-Nem tudok lassúzni.-mondta a cipőjének, mert nem mer Rin szemébe nézni.-Segítenél megtanulni?-almácskái égtek a zavarban léttől, homlokáról óvatos forró cseppek száguldoztak végig arcán.
-Igen.-a fiú felkapta fejét és egy megkönnyebbült sóhajjal köszönte meg barátja kedves gesztusát.

Enji kivezette a beltéri udavarára, ahol van elég hely gyakorolni.
-Mondcsak Enji.
-Igen?

-Szereted a lányt, akit elveszel?-hosszas nézése után kérdezett csak rá.
-Igazából nem azért akartam elvenni mert szeretem. Tudod, a szüleink megbeszélték, hogy ha elég idősek leszünk, mi összeházasodunk. Erről én is csak nemrég szereztem tudomást. Viszont anyának azt mondtam, ha nem tetszik meg akkor egy elválok tőle. Na meg.. tudod mi a legnagyobb vágyam..-válaszul egy halványat bólitott jelezve, hogy tudja.-Ha már most az az All Might az első és én nem leszek képes túlszárnyalni őt, akkor a fiam az lesz. Azt garantálom.-mondta magabiztosan tervét, de hangjában lehetett hallani azt a bizonyos kegyetlenséget is, amit Rin azonnal észrevett, már a beszélgetés elején.

-Csak nehogy úgy járjon, hogy emiatt utálja az apját.. és a nőt is sajnálom, ha ennyi miatt akarod nőül venni.-tette hozzá véleményét a tipikus késői reagálással.

-De.. idő közben találkoztunk.. és az a helyzet, hogy belészerettem.
-Akkor azért vedd el, mert szereted. Ne azért, hogy kiképezd a gyereked. Vagymert a szüleid azt mondták.
-Tudod, nem sokszor látlak fiúkkal randizni, sőt még egyszer sem láttalak, viszont olyan jó szerelmi tanácsokat tudsz adni, mint aki tapasztalt ezügyben.
-Ebbe most ne menjünk bele.-mondta megzavarva Enjit.
-Rendben.

-Honnan kezdjük?-pislogott az alacsonyabbikra.
-Az elejétől.
-Micsoda vicc.-gúnyolódott Enji.
-Fogd be, vagy úgy táncolsz ahogy akarsz.
-Tsk..-Rin hozott egy magnót és elindított rajta egy lassú, spanyol számot.

-Fogd meg a derekam.-fiú tette is, amit Rin mondott neki. Rin a nyaka köré tette egyik kezét, majd másikkal megfogta Enji balkezét, mire mindketten zavarba jöttek egymás közelségétől.

-Miközben lépsz egyet, abba az irányba fordulj. Így egy kört fogunk leírni.-közben tekintete a lábukon volt, majd felnézett Enji szemeibe, mire halványan elpirultak.
-É-Értem. Jól csinálom?
-Igen. ..Aztán párszor meg is pörgetheted a lányt. Biztos tetszeni fog neki.-Enji elengedte Rin derekát, majd megpörgette őt, s magához húzta, hogy megtudjon állni. De túl nagyot rántott, így Rin mellkasának ütközött, ami méginkább zavarbaejtőbbé tette köztük a levegőt.

-Ezután oldalra is megpörgetheted. Hamár nem vagy romantikus ember, akkor már tudj táncolni.
-Rendben. És hogy csináljam?
-Én közel lépek hozzád..-és az eddigieknél kevesebb hely volt kettejük közt.-Te.. pedig egy erősebb lendülettel jobbra kinyújtod a kezed. De attól függ melyik kezeddel fogsz kezet a lánnyal.-Enji úgy cselekedett, ahogyan Rin mondta, a lány kifelé pörgött.-Most ránts vissza.-meg is tette, viszont kissé erősen, így Rin elesett volna, de Enji megtartotta őt mielőtt a földre zuhanna. Rin egyik lába a magasban volt kezeivel Enji nyakába kapaszkodott, miközben a köztük izzó levegő egyre forróbb és forróbb. Ajkaik közt alig pár centi maradt. Külsőleg úgy tűnne, hogy megcsókolják egymást, ám ez nem így történt. Enji óvatosan felállt és elengedte Rint.

-A-Azt hiszem mára ennyi elég lesz.
-Szerintem is.-amilyen zavarbaejtően kezdték a táncot, olyan zavarral és piros arccal fejezték azt be.

Rin mikor kilépett az ajtón, megcsapta a nyár enyhe szele.
-Lehűlt az idő.. vagy én..-nézett kezére, és megdöbbentte a látvány. Kezei gőzölögnek.-Ennyire zavarba jöttem volna? Tsk..-útközben, csak kezét nézte, a külvilágról megfeletkezve.