A Forgotten Hero

12. rész

A templomban össze is gyűltek a messziről jött rokonok, és a közeliek is. Enji időben beért, mikor felállt a kapu jobb oldalához, (szemből jobb) csakis magaelé nézett. Nagyon izgatott volt, ezért is nem nézett körbe.

Rin nagy sietségek közt húzta magára pasztell lila ruháját. Viszont hajával nem tudott semmit sem kezdeni. Akárhogy fonta, mindig kitűnt a tökéletes képből. Nem jó ez a ruha nekem. De Rei akarta ezt a színt, úgyhogy muszáj leszek ezt felvenni. Pont ezért döntött, egy világos lila kalap mellett, hogy ne látszódjon haja színe. Felvette magassarkúját és indult is a templom felé.

Bő 15 perc alatt oda is ért. Beállt a koszorúslánysor élére, fejét lehajtotta, és csakis magassarkúját fürkészte.

A déli harangszóra meg is jelent a mennyasszony, apja kíséretével. Lassan felsétállt, a gyönyörű ruhát viselő, gyönyörű mennyasszony. Megvárták a harangszó végét, ezután jött Enji unokahuga, aki 8 éves. Egy apró, fehér párnácskán hozta el nekik a méreg drága gyémánt gyűrűket.

-Todoroki Enji. Fogadod, Shirotani Reit hitves feleségedül?
-Igen.-tart mély szemkontaktust jövendőbeli feleségével.
-És te, Shirotani Rei, fogadod Todoroki Enijit hites férfjedül?
-Igen.-tette ugyanezt, mostmár férjével. Az ifjú feleség majd' elsírta magát a boldogságtól, de visszatartotta örömkönnyeit.
-Ha bárki tud olyan okot, ami miatt ez a két ember nem kötheti össze életét, az most szóljon, vagy hallgasson örökre.-folytatta a pap. A templomban néma csend honolt, így az idős ember újfent megszólalt.-Csókoljátok meg egymást.

Lassan közelíteni kezdenek egymás ajkaihoz, majd mikor összeértek a bent lévő tömeg tapsviharba indult. A házaspár elől haladt mögöttük a koszorús lányok fiú párjaival.

15 perc séta után beértek a hatalmas bérelt házhoz, ami üresen állva várta őket.

-Akkor kezdődjék az ebéd!-szólalt fel a pápa, és a konyhások máris hordták a leveses tálakat a hosszú-hosszú asztalokhoz. Az esküdtek mellett szüleik, nagyszüleik, majd keresztszüleik voltak. Rin ült legközelebb hozzájuk. Az esküdt asztal előtt foglalt helyet. Mellette sokan elbeszélgettek a körülötte lévőkkel, de Rin valahogy kimaradt a csevejgésből.

Az ebéd ugyanolyan hangulattal telt, mint amikor elkezdődött.

Az étkezés befejeztével a pápa újfent megkocogtatta pezsgős poharát beszédhez.
-Figyelem, figyelem! Összegyűlt rokonság! A mai nap különleges, hisz ezen e szent napon kötötte össze életét Shirotani Rei és Todoroki Enji. Szóval emelem poharam rájuk! Egészségünkre!
-Egészségünkre!-mindenki kortyolgatta saját kis italát.
-Ezután lehet táncolni!

A teremben összegyűlt emberek alig várták a táncot, ugyanis elég sokat ültek, meg ki ne szeretne táncolni?

A rokonok már készenlétben voltak a csörögéshez, de semmi zene sincs. Rei nagyon kétségbeesett, és Rinhez sietett Enjivel.
-Mi történt?-szorított félig teli poharán.
-Késnek a zenészek.-válaszolt szomorkásabban.
-Dugóba keveredtek.-mondta Enji. Rin hatalmasra nyitotta szemeit, nem hitt a fülének, mikor meghallotta a férfi hangját.
-Tényleg, még be sem mutattalak egymásnak.-kezdte Rei.-Levennéd a kalapodat?-fordult nővére felé. Rin a mögötte lévő asztalhoz irányult, s lassan levette magáról a kalapot.
-Rin?-lepődött meg örömében a férfi.
-Enji. Örülök, hogy látlak.
-T-Ti.. i-ismeritek egymást?-értetlenkedett Rei.
-Igen.
-Tudod, mi osztálytársak vagyunk.-folytatta Enji.-Annyira boldog vagyok, hogy itt vagy.-lépett közel Rinhez, és megölelte. Rinnek jól esett közelsége, ezért örömmel visszaölelte.
-Ez szép, és jó, de még mindig nincsen zenészünk.-szomorodott el Rei. Rin se szó se beszéd nélkül elment mellettük. A pár furcsán nézett egymásra. Rin a zenészeknek előkészített mikrafont és egy bárszéket használva kezdett el gitáron játszani. Ezelőtt megkérte az egyik vendéget, hogy kapcsolja be neki a mikrafont, ami sikerült, így mindenki tudott lassúzni.

-Ez az a gitárhang, amire segített gyakorolni.-mondta Enji.
-Téged is ő tanított meg táncolni? Ráadásul erre a gitárhangra?-kérdezte vissza Rei.
-Igen. Miért?
-Mert engem is erre tanított meg táncolni!
-Akkor, hölgyem, felkérhetem táncolni?-nyújtotta kezét Rei felé.
-Hát persze.-a gitár hallatára mindenki párba állt és lassú táncba keveredtek.

Ám senki nem számított arra, hogy Rin énekelni is fog. Mindenki lefagyott, mikor meghallották a lány hangját, ugyanis gyönyörű volt. Spanyol kiejtése eszméletlen, így még jobban lehetett élvezni a tánc közben az énekszót. Rin éneke minden egyes embert elvarázsolt, aki a teremben keringettt, ezért bele is élték magukat ebbe a zenébe.
-Nem is tudtam, hogy ilyen jól tud énekelni.-mondta Enji, még mindig Rint nézve. Ezután lassúzni kezdtek ők is.
-A vicc az egészben, hogy én sem.
-Mi? Hogy-hogy nem tudtad? A huga vagy.-nézett rá.
-Igaz. Régen, amikor anya nem volt otthon, akkor mindig ő énekelt nekem. De nem emlékszem, hogy ilyen jó lenne.-mesélt Rei. Mire a szám a végéhez ért, addigra a zenészek is megérkeztek, bő fél óra késéssel.

Mikor megvolt az előkészület, zenélésbe kezdtek. Mulatósabb zenével indítottak, hogy beindítsák az eddig unottnak hitt perceket. Rin lesétállt, az egy lépcsőfokos színpadról, ekkor emberek özönlöttek köré, mondván "Te sokkal jobb voltál! Szerintem énekelhetnél még!" Rin megköszönte a dícsérő szavakat, majd eltávolodott a táncoló tömegtől, és inkább egy asztalhoz ült le sütizni és nézni, hogyan szórakoznak a többiek.