A Forgotten Hero

4. rész

Ma éjszaka már nem ment el a koliból, ahogy azt Midoriya nem várta. Most feleslegesen maradt fenn őrt állni.

Todoroki elővette a papírokat, amiket sikerült eltennie. Felsorakoztatta asztalára, amit a tanuló lámpája világított meg. Feltűnt neki, hogy a hármas nincsen meg neki, viszont a négyes már igen. Úgy érzi, vissza kell mennie a hármasért. Ha nem így cselekszik, akkor nem tudja a következményeket a kettesből, és az előzményeket a négyes tekercsben történtekről.

Midoriya kezdte feladni a reményt, miszerint Todorki ma éjjel kiteszi innen a lábát. Szemei fáradoztak, lábain alig bírt megállni, de nem adta fel. A Todoroki szobájának folyasóját keresztező folyasón álldogált a fal mögött.

Már félálmában volt, így nehéz eldöntenie, hogy a léptek a valóságban történtek vagy csak az álma egyik illúziója. Aztán kapcsolt, hogy az első az, hamar ki kelt álmatlanságából és kikukkantott a fal mögül. Észre is vette a távolodó Todorokit. Megvárta, míg lemegy a lépcsőn, és kimegy a koliból. Miután úgy érezte, hogy a tisztes távolság elég nagy, ő is megindult a fiú után.

Éppen látta hol tart, néha azért hátra fordult, ilyenkor egy autó, vagy kuka mögé rejtőzött.

10 perc séta után megérkesztek egy elhagyatott, leégett házhoz.
Miféle helyekre jár? Talán tartozik valakinek? Ahh.. miért csak a legrosszabbra tudok gondolni?

Ahogy látom az egyik szobába ment be.
A lehető leghalkabban odalépkedett a bizonyos szoba ajtaja mellé, és a kulcslyukon keresztül leskelődésbe folyamodott. Egyből a szeme elé tárult, hogy Shoto a fiókban kutakodott, ezzel megnyugodott, ami egy kissé hangos volt, a gyilkos csöndben.

Shoto a tegnapinál halkabban foglalt helyet az öreg, nyikorgó székre, s lassú, ütemes mozgással kihúzta a fiókot.
Hah? Ez nem így volt, amikor itt hagytam! Pánikolt be, hiszen a rendetlenség, amit a fiókban hagyott, annak már nyoma se. Viszont a hármas tekercs elég láthatóan volt feltüntetve, mintha valaki azt akarná, hogy direkt megtalálja. Ezen érdekes egyben ijesztő érzését egy hang zavarta meg.

Midoriya hamar kapcsolt, hogy mit tett, kezét szája elé meresztette, nehogy Shoto meghallja őt. Szorosan a falhoz préseli apró, és vékony testét, nehogy észre vegye.

Az izzadtság cseppek homlokáról végigfolytak egészen álláig, onnan le a hamvas földre. Teste remegett a félelemtől; mit mond, ha rájön, hogy itt van? A keresgélés jelei, már egy ideje megszűntek, s mindketten arra várnak, hogy a másik mikor leplezi le.
Ahogyan Shoto izgul, Midoriya annyira fél.

Vajon a tegnapi férfi az? Nem, akkor bejött volna. De.. akkor ki? Ezzel Shoto erőt vett magán, és nesztelen léptekkel közelített az ajtó felé, mit sem sejtve az ott remegő Dekuról.

Midoriya éppen megnyugodott, hogy Shoto mégsem jön ki megnézni a zaj forrását.
Mielőbb haza kell mennem, nehogy észrevegyen. Halkan elfordult, s lábujjhegyen lépkedve távolodott az ajtótól.
-Midoriya?-állt meg az ajtó mellett, tágra nyílt szemekkel. A fiú csak mereven állt előtte, azt se tudjon mit mondjon neki. A szíve majd' kiugrott helyéről, az előbbinél még gyorsabban izzadt.
-Todoroki-kun.-mostmár hajlandó megfordulni vele szembe, kezét mélyen hajába meresztette, és a zavarodottság is kihagyhatatlan ebből.
-Hogy kerülsz te ide?-húzta fel szemöldökét.
-Hát én..-próbált kitalálni egy hihető magyarázatot, de nem tud. Shoto szemei, csak összeszűkültek, gyanakvó sejtése rajzolódott ki arcán.-Na és te?-jutott eszébe, hogy igazából miért jött utánna. Ezzel a "csellel" próbálta összezavarni őt, és elterelni róla a figyelmet. Ám Todoroki ettől okosabb, így furfangosan visszavágott.
-Tudod ez a régi házunk. Mint látod a tűz okozta kárát.. csak szerettem volna újra itt lenni.
-Ez.. a régi házatok?-képedett el a fiú.-De akkor mit kerestél a fiókban?-immár sikerült Todorokitól is elvenni a higgadt énjét, így most ő próbál valamit kitalálni.
-Egy családi képet.
-Szerintem hazudsz.
-Miért tenném?
-Mert valami olyanra bukkantál, amit nem akarsz elmondani?-Midoriya ezzel megfogta Todorokit, így szerinte képtelen lesz elmondani az igazságot.
-Apám irodájában találtam egy üdvözlő lapot, ami valószínűleg akkor készült, mikor anyámmal összeházasodtak. És a név, akitől a lap érkezett,... nem tudtam, hogy ki ő.
-Hogyan találtál rá ezekre a papírokra?-utalt a fiú markában lévő félig kibontott tekercsre.
-Ezekre?.. Az aktái között kutakodtam és megtaláltam az övét, rajta ezzel a címmel, így eljöttem.
-Értem. Nem gondolod, hogy az apád direkt rejtette el a vele kapcsolatos dolgokat?
-Az számomra nem számít. Érdekel ki ő, éshogy mi köze volt apámhoz. Most menj haza.
-Addig nem megyek, amíg te sem jössz!-vált magabiztossá, csakúgy egyről a kettőre.
-Midoriya.
-Nem, Todoroki-kun! Késő éjjel nem hagyhatlak egyedül! Mi van, ha bajod esne? Az az én lelkemen száradna, hogy egy barátomat hagytam odaveszni!-lassan már lecseszéssé formálódott ez a törődés, hál' Istennek Todoroki értette a célzást.
-Midoriya, miért szakítassz mindig félbe?
-Hah? Nem értelek.
-Azt akartam mondani, hogy maradj.
-Ooh.. bocsi, hogy így lekiabáltalak!-jött ismét zavarba, keze megint a hajában mardalózott.

-Mostmár mehetünk. Meg van amiért jöttem.
-Rendben.

Egész úton nem szóltak egymáshoz. Csak egymás lépteiket hallották a végtelen sötét úton.

Miután hazaértek, se szó se beszéd nélkül a szobájukba mentek aludni. Vagyis csak Midoriya.