Az utolsó 3 napban már a helyszínen rendezkedtek a felbérelt emberek, Rei nagyfőnöknek érezte magát, hogy mindig őt kérdezték mi, hogyan legyen. Ezen érzése tökéletesen tükrözi viselkedését.
Pont két nap alatt sikerült berendezniük az egész udvart, márcsak a vendégek, az ételek, és a legfontosabb, a házasodó pár hiányzott.
-Rin-chan! Meg akarom mutatni a végeredményt!-fogta nővére kezét, és maga után húzta egészen a helyszínig.
-Úgyis látni fogom holnap.
-De ezt embertömeg nélkül kell!-Készülj fel!-engedte el Rin kezét, és az ajtók kilincseire tapasztotta markát. Boldogan, s kíváncsian vigyorgott nővérére, remélve, hogy tetszeni fog neki a végeredmény. Aztán egy nagyobb erővel ellentétes irányba eltolta az ajtókat. Rin szemei tágra nyíltak a látványtól. Egy pillanat erejéig elfeljtett levegőt venni.
-Te jutottál eszembe, amikor megláttam a végeredményt.-az egész terem hófehér volt vörösrózsákkal feldíszítve. A kapu csodálatos. Fehér selyemmel körbe ölelte a kapu minden részét, ennek a fehér selyemnek bal oldalán szintén vörösrózsák foglalták el helyüket. Viszont, ami megdöbbentő, hogy jobb oldalán fehérrózsák pihentek. A legjobb érzés Rin számára a kapu teteje az. Egy hatalmas felemás rózsát vélt felfedezni, aminek vörös fele a vörös rózsák felé nyúlt, míg fehér része, a fehér rózsák oldalán állt.
-Tudom, hogy a rózsa a te védjegyed, és nagyon fontos számodra ez a növény.-az egész termet a fenséges virág illat csapta át, amely megnyugtató volt Rin számára.-Gyönyörű. Őszintén nem számítottam, hogy ilyen jó lesz a végeredmény.-kékes szemét nem vette el, a látvány túlságosan is magáénak akarta.
-Hé! De azért köszi. Nagyon igyekesztem, hogy elnyerje a tetszésed.
-Miért igyekesztél?-pillantott vissza a háta mögött beszélő személyre.
-Hamár elköltözök tőled, és segítettél megtanulni táncolni, ennyit csak megérdemelsz.
-Kedves.-nézte lábait.
-Jah, és egy nagyon aranyos kislány fog rózsaszirmokat dobálni előttünk.Körbe járták a feldíszített épületet, majd haza sétálltak. Rin készített vacsorát, amit jóízűen megettek, majd az aggódó nővér adott egy olyan ötletet, hogy nézzenek filmet. A holnap történő eseményekre aktualizálva az Amerikai Pite 8-at nézik. Rei már a filmet nézte, mire Rin a sötét nappaliba lépett egy nagy tál popcornnal.
A film utolsó fél órájánál Rin azt érezte, hogy Rei elaludt. Feje vállán pihent. Fehér tincsei csukott szemébe lógtak, hideg lélegzetvételét látni lehetett. Biztosan a sok sietség és gyomorideg terítette ki. Rin kikapcsolta a tévét, és mennyasszony pózba felkapva Reit ment a szobája felé. Letette ágyára, szépen betakargatta, majd leült szélre. Kezével simogatta huga arcát.
-Büszke vagyok rád. Rei-chan.-adott homlokára egy puszit, majd elhagyta a hálószobát. Rin csak különleges helyzetekben hívja, így Reit, és most elég különleges lesz a holnapi nap mindkettejük számára.A Todoroki háznál is megvolt a maga feszültség. Enji szülei szeretnék, ha fiuk nem látja a mennyasszonyt az egybekelés percéig. Enji is kiválasztotta az öltönyét, ami gyönyörű bársony, éjfekete színű.
A pár nappal ezelőtti esemény miatt még mindig csalódott, hisz Rinről van szó, aki fontos számára. De nem hibáztatja mert a hugának lesz hasonló eseménye és inkább őt választotta.. helyette. Tudja, hogy nem helyes összemérni őt a rokonával, de ilyenkor mégis rosszul esik, ha lemondja a nagy napot.
-Kész vagy te ördögfajzat?-állt az ajtóban, takaros kis pasztell rózsaszín kalapjában és evvel egyszínű aranyos ruhájában.
-Igen anya, kész vagyok.-forgatta meg szemét.-Indulhatunk!-szedelőzködött össze a Todoroki család és a templomhoz vették az utat. Kocsival az út nem több 10 percnél.
YOU ARE READING
A Forgotten Hero
FanfictionSötét gyerekkor. Shotonak legalábbis ennyi maradt meg kiskorából. Anyja sírása, apja kegyetlensége és mohó vágya. Azt gondolta addig a napig, hogy akkori létező minden rossz az ő nyakába hullott. Ám volt egy személy, aki rendes-igaz rövid ideig-gyer...