𝐋𝐨𝐬𝐭 𝐈𝐧 𝐌𝐲 𝐃𝐞𝐦𝐨𝐧𝐬

𝐞𝐩𝐢𝐬𝐨𝐝𝐞 𝟏𝟒

– Maradj távol tőlem! – hátrálok egy lépést, és érzem, hogy a derekam a pulthoz simul.

– Nyugi van, nem bántalak, vagyis.. – gondolkozik el, mire az alkalmon kapva, megragadom a pulton lévő adományi pénzzel teli üveget és a fejére dobom. Ennek hatására térdre roggy, mire a kajás, üdítős kosárral a kezembe futok ki a helységből. Amikor kellő távolságra voltam Crowleytól, hátra fordultam és láttam amint épp feláll ezért újra futásnak eredtem.

– Baszki baszki.. – lihegtem, majd futottam mint állat. Mi lesz ha utolér és elkap te szent szar. És még ez a szar kosár is nehéz. De legalább bezabálok mint állat, ha túlélem.

°°°

Na ezt megúsztam. Jelenleg épp az asztalra teszem le a kosarat, és ki fújom a levegőt. Nem sok kellett hozzá, hogy elkapjon. Végig néztem a tágas nappaliszerű szobán és furcsálni kezdtem, hogy Sam nem nyomkodja a laptopját egy ügyet keresve.

– Dean! Sam! Itthon vagytok? – kiáltom el magam, de választ nem hallok. Elindulok ahhoz a szobához ami Deané. Benyitva oda észre veszem, hogy üres. Át megyek Sam szobájába ami szintén üres. – Ez fura. – suttogom magamnak. Majd vállat vonva elindulok a szobámba. Tuti találtak ügyet és azért nincsenek itt. Beléptem a szobámba, majd az ágyamra dőltem. Majd a fejem mellett megéreztem egy levelet. Összehúzva a szemöldökömet ültem törökülésbe és nyitottam ki.

„Anne! Elmentünk vadászni a közelbe, valószínű, hogy még estére itt leszünk! Itt a számom: 1-866-907-3235 amint itthon leszel hívj fel!
Ui: Ha lehet, ne gyújtsd ki a konyhát! – Dean."

– Na fasza. Mintha ki gyújtanám a konyhát, pff.. – fintorodom el, majd egy nyújtózkodás után megragadom a telefonom. Bepötyögöm Dean számát, majd hívom. „Egyenlege le merült, kérjük az egyenleg feltöltést..." – Ó, hogy a búbánatos francba. – dobom az ágyra a telefonom. Hátha nem akkor nem hívom, úgyse izgatja. Majd fel kell töltenem a kártyát. Kimentem a konyhába, majd elkezdtem keresni egy serpenyőt a vacsorához.

– Hol a faszomba van? – csapom be már a negyedik szekrényt. Hirtelen egy éles hang szólalt meg ami hasonlított egy riasztóhoz, csak hangosabb volt. Ösztönösen a fülemhez kaptam, mire a szobában a falon lévő lámpák piros jelzésben kezdtek el világítani. Majd egyszer csak megjelent egy negyven év körüli férfi a semmiből. – Te szent szar. – motyogtam magam elé.

– Nem talált. – kezd el ördögien nevetni, mire a szőr konkrétan feláll a hátamon. – Próbálkozz az Istennel vagy akár a világ legjobb arkangyalával, de persze a Lucifer is megteszi. – sóhajt drámaian, mire nyelek egyet és azt hiszem a szívem ki hagyott egy ütemet. – Na és te kedves, ha jól sejtem te lennél a híres Deanne Winchester. – mosolyog rám ördögien, mire bennem a levegő is megakad. Maga az ördög áll előttem. Azta a rohadt élet. – Na nem is akarsz mondani nekem semmit? – néz rám szomorú arccal, mire ismét nyeltem egyet.

 A lábam a földbe gyökerezett és egyszerűen le sokkolódtam. És nem nem azért amiért ő Lucifer, maga az ördög. Hanem, mert kis koromba emlékeim szerint anyám mindig azt mondta, hogy egy nap majd eljön értem és annak nem lesz jó vége. Akkor még valamennyire jó volt a kapcsolatom vele, ezért hittem neki akkor. Bár később inkább tartottam egy rossz mesének, hogy ha rossz leszek akkor ezek lesznek, tipikus ijesztegések. De ez most más volt. Éreztem, hogy talán ez az a pillanat amiről az anyám beszélt. Tekintemet elkaptam Luciferről, majd az asztalra pillantottam. Észrevettem, hogy az asztal alatt van egy fegyver ami azt asztalhoz van csatolva.

– Na elvitte a cicus a nyelved kedves? – kezdett el ismét vérfagyasztóan nevetni. Amilyen gyorsan csak tudtam oda futottam az asztalhoz, de szerencsétlenségemre ő gyorsabb volt nálam, és a semmiből előttem termett. Megragadta a nyakam, majd teljes erővel felemelt úgy, hogy szinte a lábam sem érte a földet. A démonoknak szokásuk folytogatni az embert? – Lám lám mégse vagy olyan buta, bár igaz többet vártam volna tőled! – nevet fel.

– Tudod.. – kezdem zihálva. – Attól még, hogy az ördög vagy, egy emberi testbe vagy benne, vagyis vannak fájó pontjaid. – mosolyodok el gúnyosan, mire szemöldökét összehúzva néz rám, mire a lábamat lendítve rohadt nagyot rúgtam az ágyékába. Fájdalmas sóhaj hagyta el a száját, majd elengedett és az ágyékához kapott. Óriási sebességgel indultam meg a lépcsőn ami kivezet a bunkerból, és épp nyitottam volna le a kilincset amikor felértem, mikor is Lucifer ismét megjelent a semmiből. Hátráltam, majd a korlátnak ütköztem.

– A kicsi Winchester milyen kis harcias. Meg se lepődök. – kezd el lassan közeledni.

– Bekaphatod! – vetem oda, mire ő dühösen megindul felém. Az ajtó újra nyílik, majd meglátom amint Dean bejönni készül. Kikerekedett szemekkel nézett ránk. Lucifer elém ért, majd hirtelen meglökött aminek következtében átestem a korláton. Szinte lecsapódtam az asztalra, és elkezdett iszonyatosan fájni a hátam és a fejem. Éreztem amint a szemem lecsukódik. Ezután már csak Dean kétségbe esett hangját hallottam és egy lövést, majd minden megszűnt körülöttem.

×Remélem tetszettek a részek, igyekszem minél többet feltölteni, hogy ne kelljen sokat várni, viszont visszajelzésként jól jönne ha leírnátok, hogy tetszik-e nektek, valami véleményt írni.😅
Később még hozok pár részt!❤️

Xoxo.×