𝐋𝐨𝐬𝐭 𝐈𝐧 𝐌𝐲 𝐃𝐞𝐦𝐨𝐧𝐬

𝐞𝐩𝐢𝐬𝐨𝐝𝐞 𝟐𝟓

Másnap reggel a bunkerben valami iszonyú szagra ébredtem, olyan volt minta kigyulladt volna valami. Gyorsan felkaptam magamra a szürke köntösöm és ki siettem a konyha felé ahol az égett szag jött és meglepetten néztem Deanre aki épp egy ronggyal próbálta legyezni a füstöt.

– Te meg mi a szart csinálsz? – pillantottam rá kissé mérgesen és próbáltam ellegyezni az előttem lévő füstöt.

− Reggelit, vagyis az akart lenni, de odaégett úgyhogy maradunk a rendelésnél. – fintorral az arcán próbálta lekaparni az odaégett tojást, majd miután sikerült, berakta a mosogatóba a serpenyőt.

– Gusztusos. – jegyeztem meg gúnyosan, mire egy csúnya pillantást kaptam válaszul. Levettem a szekrényből a kávés bögrémet, majd oda csoszogtam a kávéfőzőhöz és benyomva a gombot vártam, hogy lefőzze azt.

– Jó reggelt! – jelent meg Sam kifáradva, sportos ruhában.

– Csak azt ne mond, hogy futni voltál ilyen korán. – pillantottam rá kissé könyörögve.

– Hidd el, sokat segít a vadászathoz. – nyitotta ki a hűtőt. – Mellesleg nektek sem ártana sportolni valamit, kissé szét vagytok csúszva. – felelte, majd a szokásos, undorító zöld trutymóját gurította le amit minden reggel megiszik.

– Még mindig nem tudom, hogy képes azt a szart meginni. – motyogtam Deanek, majd kikapcsoltam a csipogó kávéfőzőt és elvettem a bögrémet. Tettem bele cukrot és tejet, majd Sammel szemben fogaltam helyet és elkezdtem szürcsölgetni azt.

– Nem elég, hogy Dean szürcsölgeti a kávét, még te is. – pillantott gúnyosan Deanre, majd a laptopját felnyitotta és ismét elmélyült az internet világába ahogy mindig.

– És Samet ismét elvesztettük. – mondta Dean, miközben az elmosott serpenyőt törölgette, egyetértően bólintottam, majd oda vittem a bögrémet a mosogatóhoz. Épp mikor mentem volna a vissza a szobámba, kezdett elcsörögni valakinek a telefonja.

– Igen? – vette fel Sam a csörgő telefonját. – Áh, Jody mi a helyzet? – észrevettem, hogy az arca felderült, a bátyáéval együtt. Biztos ő is fontos személy.

– Hangosítsd ki. – szólt oda neki Dean, Sam pedig ígyis tett. – Szia Jody! Hogy vannak a lányok? – érdeklődött. Azon gondolkodtam, hogy vajon nekem is kéne mondani valamit, de aztán csak némán hallgattam a beszélgetést.

– Minden rendben van velük, élik az életüket, de most nem családi megbeszélés miatt hívtalak titeket. – komolyodott el a nő. – Úgy gondolom, hogy valami komoly dolog történt Lawrenceben, lehet egy Amara féle ügy ez. – mondta, mire Dean elkomolyodott. – Állatok pusztultak el eléggé durva módon, és az emberek se kímélték. Átküldök, majd pár képet, Sam neked kéne a segítséged itt is van egy ügy ami nem épp telefon téma és a gépes tudásod kellene.

– Rendben akkor, majd oda megyek és akkor Deanék addig nyomozgatnak. Később találkozunk. – nyomta ki a hívást Sam, majd Deanre nézett, amolyan tudod mi lesz most fejjel.

– Annevel akkor mi elmegyünk körülnézni, te pedig majd miután segítetté csatlakozol. – vázolta fel a tervet Dean, mire Sam helyeslően bólintott.

– Ú, végre megtudom ki ez az Amara. – dörzsöltem össze a kezeimet izgatottan, mire Dean rám nézett.

– Annyira ne örülj, és hidd el ha rajtam múlik amint meglátjuk Amarát téged hozlak haza! – felelte nem törődőm stílusban, mire durcásan pillantottam rá.

– Na itt vannak a képek. – nyomott rá Sam, hogy megnyissa, mire egyszerre fintorodtunk el a halott tehenek láttán amik valami undorító módon voltak kibelezve.