𝐋𝐨𝐬𝐭 𝐈𝐧 𝐌𝐲 𝐃𝐞𝐦𝐨𝐧𝐬

𝐞𝐩𝐢𝐬𝐨𝐝𝐞 𝟐𝟎

– Ott vagyunk már? – tettem fel, vagy századjára a kérdést, mire Dean felmordult.

– Utoljára mondom, hogy még nem, de már csak néhány perc. – nézett a visszapillantó tükörbe rám unottan. Hát igen, nem vagyok valami türelmes ember.

– Ezt figyeljétek. – szólalt meg Sam, miközben a telefonján böngészett valamit. – Missouri államban egy fiatal nő levetette magát az erkélyről és kitört a nyaka. – olvasta fel, mire kirázott a hideg.

– Kellemes lehetett. – húztam el a számat.

– Biztos fiús problémái voltak. – legyintett Dean, miközben fél szemmel az útra nézett.

– Azt nem hinném, ugyanis két napra rá, a férje éjfél után fejbe akarta lőni magát, viszont mellé ment. A szomszédok kihívták a mentőket ezért a férfi túlélte, viszont a füle már kevésbé. – pillantott fel Sam, mire Dean fintorgott.

– Gusztusos. – nyeltem egy nagyot.

– Akkor egy bosszúálló szellem valószínűleg. Majd szólunk a többi vadásznak, hogy nézzenek el arra fele. – kanyarodott le Dean egy utcába. Pedig már azt hittem végre van egy ügy.

– Valójában arra gondoltam, hogy elmehetnénk mi is. Annenek jót tenne egy kis gyakorlás és egy szellem nem nagy ügy. – nézett rám egy apró mosollyal Sam, mire magamban lerendeztem egy kör tapsot. 

– Kezdem azt érezni, hogy ti ketten összefogtok ellenem. – rázta a fejét, mire Sammel vigyorogva összenéztünk. – Jó, de csak is a mozi után! – jelentette ki nem törődöm stílusban Dean, mire mindketten bólintottunk. – Egyébként megérkeztünk. 

Kiszálltam a kocsiból, majd a lábaimat is leráztam ugyanis kissé elzsibbadtak. Kicsit elkezdtem izgulni, hogy Bobby vajon mit fog hozzám szólni, egyáltalán tényleg kedvelni fog-e és nem egy tini picsának fog gondolni. Elindultunk az ajtó felé, majd Dean bekopogott. 

– Nyugi, tényleg imádni fog. – mosolygott biztatóan Dean, mire kinyílt az ajtó.

– Csak, hogy ide értetek! Azt hittem már előbb a puccos moziba mentek. – nyitotta ki az ajtót egy sapkát viselő, kissé szakállas férfi. Egyből megindult az asztala felé, engem észre se véve. – Még mindig nem bírom felfogni, hogy egyáltalán moziba mentek, főleg te Sam. – pillantott fel amint felkapott egy könyvet, majd megakadt rajtam a szeme. – Na hát, nem számítottam vendégre. Te ki lennél kis hölgy? – fonta keresztbe a karjait, miközben gyanúsan méregetett. Őszintén, kezdtem betojni.

– A nevem Anne. Vagyis Deanne. Deanne Winchester. – motyogtam zavartan. Ez az Deanne, had nézzen csak hülyének. Kikerekedett szemekkel nézett rám, majd elkezdett nevetni.

– Deanne Winchester. Ez jó. – nevetett még jobban, mire Dean köhintett. Sam zavartan nézett a plafonra. Hát igen kicsit kínos. Ilyen se volt még, hogy kinevettek bemutatkozásnál. 

– Bobby kijönnél egy percre a konyhába? – szólalt meg Dean miközben a konyha felé terelte, mire abbahagyta a nevetést. Kimentek a konyhába, mire Sam megszólalt.

– Csak elmeséli neki, hogy miért vagy velünk. Semmi komoly. – mosolygott erőltetetten, mire viszonoztam ezt a mosolyt. Nem értettem ezt miért nem lehetett előttem mondani hiszen én láttam mi történt valójában.

– Hogy mi a szentséges szarkupac?!– kiáltott fel Bobby, mire felhúzott szemöldökkel, néztem Samre.

•Dean Winchester szemszöge.•

– Bobby kijönnél egy percre a konyhába? – próbáltam kivezetni a szobából. Az hiányzott még ide, hogy Anne rájöjjön arra, hogy az apja aki a szarban hagyta végig az orra előtt volt.

– Mégis mit jelentsen ez Dean? Agyatokra ment a vadászat, ezért örökbe fogadtatok egy társat? – ugrott nekem egyből Bobby.

– Nem, dehogyis. De mielőtt elmondanám ki ő, szeretném ha tudnád, hogy én korábban nem tudtam róla, nem ismertem őt. – szögeztem le a tényt.

– Mire akarsz pontosan kilyukadni? – húzta össze gyanakvóan a szemöldökét és kíváncsian várta a válaszom.

– Bobby, ő a lányom. – nyögtem ki, mire elkerekedett a szeme. Nem tudtam, hogy közöljem ezt a tényt anélkül, hogy kiakadna, szóval egyszerűen csak kimondtam.

– Hogy mi a szentséges szar kupac?! – kiáltott fel, mire egyből elkezdtem csitítani.

– Halkabban, ő nem tud róla! – remélem ez ígyis marad.

– Nem mondtad el neki? – kérdezte mérgesen. – Mégis miért, te igen idióta? – ragadta meg a kabátomat és elkezdett ráncigálni, miközben tarkón csapott. Mindig is tudtam, hogy Bobby könnyen felkapja a vizet, ezért is féltem, hogy mindent kitálal Deannenek az pedig nem lett volna túl kellemes.

– Nyugi már! – igazítottam meg a kabátom. – Nem mondtam el neki, mert még nem áll rá készen.

– Ő nem áll rá készen, vagy inkább te? – tette fel a kérdést, miközben érdeklődve vizslatott. Bárcsak én is tudnám rá a választ.

•Deanne Winchester szemszöge.•

Őszintén szólva, fogalmam sem volt róla, hogy Bobby min akadhatott ki ennyire és, hogy miért röhögött ki a nevem hallatán. Lehetséges lenne, hogy ismeri az apámat?

– Biztosan csak megemlítette neki Lucifert. – legyintett Sam egy kínos mosoly kísértében. Deanék visszajöttek, Bobby pedig elindult felém és a kezét nyújtotta amit el is fogadtam.

– Nos, hát örülök, hogy megismertelek Deanne. – mosolygott rám kedvesen.

– Csak Anne, a Deanne túl hosszú. Nem akarok tiszteletlen lenni, de van esetleg valami üdítő vagy esetleg egy pite? – mosolyogtam kínosan, mire Bobby felhorkant.

– Pite mi? – pillantott Deanre, aki csúnyán nézett rá. Tudom kissé illetlen voltam, de hát ha enni kell akkor enni kell. – Persze van a hűtőben, viszont nektek mesélnem kell. – nézett Samékre, én meg elindultam a konyha felé ahol pár perce Bobbyék veszekedtek. Kinyitottam a hűtőt és vigyorogva nyugtáztam magamban, hogy tényleg van pite.

– Gyere a mamához! – vettem ki a becsomagolt süteményt, majd kerestem hozzá villát, amit a negyedik kihúzott fiók után sikerült megtalálnom. Visszamentem a fiúkhoz, majd a fotelben helyet foglaltam.

– Igen, ezt az ügyet már beszéltük, a mozi után el is megyünk. – mondta Sam a cikket a kezében tartva amit valószínűleg Bobby nyomott a kezébe.

– Én is megyek. – mondtam kissé csámcsogva, mire Bobby meglepetten nézett.

– Nem hittem volna, hogy Dean elengedne. – pillantott az említettre.

– Nem is akartam, csak aztán Sam rávett, hogy jobb lenne ha tudna gyakorolni. – fonta keresztbe a karját és engem fürkészett.

– Hidd el, olyan leszek mint James Bond. – kacsintottam rá, majd újra pitébe mélyesztettem a villámat. Ha így haladok a pite evéssel, elfogok hízni. Mondjuk nem mintha annyira izgatna.