𝐋𝐨𝐬𝐭 𝐈𝐧 𝐌𝐲 𝐃𝐞𝐦𝐨𝐧𝐬

𝐞𝐩𝐢𝐬𝐨𝐝𝐞 𝟏𝟐

/AJÁNLOTT BON JOVI DEAD OR ALIVE ZENÉJÉT HALLGATNI/

Reggel hangos kopogást hallottam, mire azonnal kipattantak a szemeim.
– Winchester itt vannak magáért öltözzön! – nyitott be az őr, mire bólintottam ő meg kiment. Elmosolyodtam. Ma végre itt hagyom ezt a helyet. Felkeltem az ágyról, majd felvettem a kedvenc ruháimat. Ezek után, megragadtam a táskám és a bőröndöm, majd a kilincsre tettem a kezem. Vissza fordultam, majd vissza mentem az ágyamhoz és leguggoltam. Előkapva egy tollat az ágyam oldalába véstem a nevem monogramját.

– D.W. itt járt. – suttogtam mosolyogva, majd felálltam és kiléptem a cuccaimmal a szobából. – Sok sikert dilinyós! – intettem mosolyogva a szobatársamnak. – Mesélj, majd rólam az új társadnak! – kacsintottam, majd a kijárat felé mentem ahol már az üveges ajtón keresztül láttam Deant a kocsinál támaszkodva karba tett kézzel. Épp léptem volna ki amikor is Amber elkezdett felém futni.

– Oké, hogy elmész, de köszönjél már el. – ölelt meg, mire nevetve visszaöleltem. – Érezd jól magad, és élj! – motyogta a fülembe, mire bólintottam. Majd elhúzódva tőle a táskámból elő vettem a fényképezőgépem.

– Kell az emlékeknek, szóval gyere ide. – mutatom felé a gépet nevetve, mire mellém áll, majd elkezd mosolyogni a kamerába, én is ezt teszem. Lenyomom a gombot, majd ki nyomtatok egyet és neki adom.
– Legalább lesz rólam egy vagány képed. – kacsintok, majd elindulok ő meg mosolyogva int. Ki lépek az ajtón, majd Dean felé veszem az irányt.

– Reggelt! – köszön álmosan, majd elveszi a cuccaimat és beteszi a kocsi hátuljába.

 – Inkább jó reggelt! – köszönök mosolyogva.

– Erre nem számítottam, hogy majd ennyire örülsz. – nevet fel, majd kinyitja a kocsi ajtaját.

– Viccelsz, végre megszabadulok minden rossztól, egyedül csak a barátnőm fog hiányozni azon kívül senki más nem. – sóhajtok beletúrva a hajamba, mire beül az autóba. Ugyanezt teszem, majd ahogy beültem végig nézek az autón.
– Hmm nem csak, hogy a kivülről, de belülről is elég vagány.

– Jó a stílusod Anne az már biztos. – mosolyodik el, majd bekapcsol egy zenét, de nem akármilyet. Bon Jovitól a Wanted Dead Or Aliveot.

– Jézus, de szeretem ezt a zenét. – mondom mosolyogva, majd felhangosítom, mire meglepődve néz rám.
– It's all the same, only the names will change
Everyday, it seems we're wastin' away... – éneklem, mire elindítja az autót és ő is becsatlakozi.

– Another place. Where the faces are so cold. I drive all night, just get back home. I'm a cowboy, on a steel horse I ride.. I'm wanted, dead or alive
Wanted, dead or alive. – a végén már teljes beleéléssel énekeltünk mosolyogva. Lehalkította, majd mosolyogva nézett rám.

– Asszem nem is lesz olyan rossz veled. – mondja, mire felnevetek.

– Kösz, ezt jó hallani. – mondom nevetve, mire leparkol egy étterem előtt, én meg kérdő pillantásokat vettek felé.

– Gondoltam éhes vagy. – állította le a motort, mire bólintottam. Kiszálltunk, majd előre engedett engem. Belépve a helyiségbe megpillantottam egy üres helyet és elindultam felé. Leültem, majd Dean is elém.

– Mit kérsz? – néz kérdőn rám az asztalon összekulcsolt kezeivel.

– Sajt burgert és almás pitét, kávéval és Somersbyvel. – támaszkodok meg az asztalon, mire meplepetten néz rám, majd int a felszolgálónak. Nem tudom miért van ennyire meglepve ma, először a zene miatt, majd a kaja és a sör miatt.