𝐋𝐨𝐬𝐭 𝐈𝐧 𝐌𝐲 𝐃𝐞𝐦𝐨𝐧𝐬

𝐞𝐩𝐢𝐬𝐨𝐝𝐞 𝟕

Ismét sétáltam a rideg folyosón, amikor is újra a nevemet hallottam.
– Mi van már megint? – torpanok meg idegesem, mire a lámpák elkezdenek villódzani. – Mi a franc? – húzom össze a szemöldököm.

Egyszer csak egy csapódás hangzik el mögöttem,mire ösztönösen hátra nézek. Becsapódott az ajtó. Egyszer csak elment áram és teljes sötétség. Éreztem amint mögöttem áll valaki, mire összerezzentem. A szívem hevesebben vert, éreztem amint elkap a félelem. A félelem, hogy nem vagyok egyedül. Lassan hátra fordultam, majd két feketén izzó szempárt láttam meg. Ijedtemben hátra léptem egyet és balszerencsémre elestem. Láttam, hogy a két szempár elkezd mozogni. Baszki, baszki ez elindult, felém. Ijedten kúsztam hátra, ezzel menekülve a gyilkos elől.

– Deanne, Deanne! Drága Deannem! – nevetett fel vérfagyasztóan férfi hangon az idegen, mire a szívem ki hagyott egy ütemet. – Úgy látszik a legkisebb Winchester nem ütött az ősökre! – nevetett fel ismét vérfagyasztóan, majd közelebb és közelebb jött. Remegve a félelemtől kúsztam ijedten hátra.
– Sebaj, apuci úgyse haragszik ha az egyetlen lánya meghal, hisz azt se tudja, hogy lélegzel. Mivel lesz másabb ha már levegőt se kapsz? – neveti el magát ismét, majd megragadja a csípőm, a levegőbe emel és a falhoz dob. Lecsapódok a földre. A hirtelen ütéstől elkezdtem szédülni, és éreztem amint a hátamba nyílal a fájdalom. Elkezdek fájdalmasan nyöszörögni, majd felülök és a falhoz préselem magan. A fejemen valami melegséget érzek. Ösztönösen oda nyúlok, majd azt veszem észre, hogy ez egy folyadék. A vérem.

– Apád egyenesen undorodna tőled, hogy nem tudod megvédeni magad, simán meg is ölhetnélek. – jön közelebb, mire próbálok hátrálni.
– Bár ha belegondolok, meg is teszem!– nevet fel ördögien,majd erősen megragadja a nyakam és fel emel, mire levegőért kezdek el kapkodni.
Próbáltam kapálózni és a kezét eltolni a nyakamtól, de egyszerűen nem ment. Lassan már zihálva kezdtem venni a levegőt, amikor is még szorosabban fogta meg a nyakam.

– Na csak nem mondani akarsz valamit? – kérdezi nevetve, mire gyomorszájba rúgom ezért össze kuporodik. Levágódok a földre és sóhajtozni kezdek, hogy több levegőhöz jussak, majd elkezdek a kijárat felé futni. Hátra néztem, ahol már hűlt helyét láttam a gyilkosnak. Folytattam volna az utam, ha nem termett volna előttem.

– Azt hitted, majd hagyom, hogy csak úgy elmenj? – kezdett el lassan közeledni felém, mire hátráltam.

– Egy próbát megért. – kezdek el futni a másik irányba, amikor teljes erőből neki csap a falnak megint. Na most már tuti eltört pár bordám.

– Most pedig szép álmokat kislány. – mosolyodik el, majd a dzsekijéből elő vesz egy hosszú, ezüst pengét. Majd hirtelen belém szúrná, amikor is egy lövést hallok. Oldara fordítom a fejem, majd megpillantom a két FBI ügynököt. Amíg Dean épp célzott a fegyverrel, addig a loboncos segített fel kelni.

– Sam hozd a sót. – kiált ránk, majd újra lő arra a fasztudja milyen lényre. Sót? Minek az? Loboncos vagyis Sam, oda csúsztatott neki egy zakcsóval, majd rám nézett.

– Jól vagy? –  kedvesen. Persze ember, faszán vagyok főleg úgy, hogy kétszer neki basztak a falhoz. Válaszul csak bólintottam, mire ki vitt a folyosóról. Egy fekete Chevrolet kocsinál megálltunk, mire furán néztem rá. Dean is ki jött, majd Samre nézett.

– Ez is meg van, faszán elintéztem, már csak el kell temetni. – von vállat lazán mosolyva, mire kikerekedett szemekkel nézek rá. Megölte? Te jóságos szent szarkupac. Rám néz, majd le esik neki a dolog, hogy nem jókor mondta. Beáll az egy perc néma csend.

– Az az ember ott bent, nem is ember igaz? – nézek rájuk kérdőn az intézetre mutatva, mire Sam nemlegesen meg rázza a fejét. – És maguk.. – mutatok rájuk. – Nem is FBI-osok, igaz? – fonom össze magam előtt a kezeim.

– Hát a.. – kezdené Sam, de Dean közbe szólt. Illedelmes az ürge, az fix.

– Az öcsémmel, vadászok vagyunk, akik démonokra, szellemekre és egyéb lényekre vadásznak. Tündér is volt már, de hiddel nem mesébe illők a kis köcsögök. – közli a tényeket lazán, majd amikor befejezi erőltetten mosolyog. Sam rosszallóan néz a bátyára én meg ki kerekedett szemekkel rájuk. Hogy kiakadtam-e? Na, de még mennyire..

×Igeeen, visszatértem. Sajnálom a sok kihagyást, csak a suli most eléggé beletett az életemben és egy perc nyugtom se volt. Viszont most, hogy beütött a karantén, több időm van, ezért arra gondoltam, hogy jó pár részt feltöltök nektek amiket már megírtam. Ma még várható, szóval remélem az is tetszeni fog, ahogy ez.🤪💓×