𝐋𝐨𝐬𝐭 𝐈𝐧 𝐌𝐲 𝐃𝐞𝐦𝐨𝐧𝐬

𝐞𝐩𝐢𝐬𝐨𝐝𝐞 𝟐𝟔

A vámpír aki leütötte Deant épp rám ugrott, én pedig próbáltam elérni, hogy nehogy kinyírjon. Kiverte a kezemből a kést, és próbált megharapni.

– Pukkadj már meg. – morogtam, majd a jobb kezemmel próbáltam elérni a mellettem lévő kést a ballal pedig távoltartani a vámpírt a nyakamtól. Megragadtam végre a machete kés nyelét, majd nagyot lendítve, azzal levágtam a fejét. - Még, hogy hármat fogsz megölni. - morogtam az épp kifeküdt Deanre nézve, majd elkezdtem pofozgatni.

– Dean haló, ébredj. Nem akarok meghalni úgyhogy légyszíves ne most szunyálj. – ráztam meg, de semmi. – Dean! – emeltem fel a hangom. – A rohadt életbe már. – ragadtam meg a kezeit, majd elkezdtem kifelé húzni a nehéz testét az erdőből. – Fhu, bakker lehet jót tett volna kis diéta. – morogtam, majd elengedtem. – Dean nem bírlak el, kelj már fel az isten verjen meg. – folytattam a pofozgatást, mikor elkezdte mozgatni a szemeit, én pedig már vigyorogtam, hogy nem fogok meghalni egyedül. Pont amikor ő kinyitotta a szemeit, az enyém akkor csukódott le. Igen, leütöttek.

°°°

Mikor kinyitottam a szemem, Deant láttam magam előtt egy székhez kötözve, és hogy engem a csövekhez láncoltak a földön.

– Jól vagy? – nézett rám aggódva Dean mire bólintottam.

– Hogy, hogy nem ettek még meg minket? – néztem rá kérdőn.

– Az engem is érdekelne. – nézett körül, mikor egy kislány lépett be az ajtón mint valami úrinő, én pedig elkezdtem nevetni.

– Viccesnek találsz? – szólalt meg fenyegetően nézve a kiscsaj.

– Nem hiszem el, egy kislány ütött le minket. – vihogtam tovább, mire Dean intett a fejével, hogy ezt nem kéne. - Hát ez kurva jó. Lefejezek két vámpírt erre egy kislány elrabol. – nevettem fel hangosan. A kiscsaj megindult felém, majd gyorsan előkapott egy kést és a combomba döfte, mire a hangos nevetésemből, fájdalmas ordítás lett. Dean pedig próbált kiszabadulni a székből.

– Na még mindig viccesnek találsz? – vigyorgott rám, húzta ki a kést a lábamból pedig elkezdett folyni a vér.

– Ó, hogy menj a pokolba. – szisszentem fel fájdalmasan.

– Onnan jöttem. – mosolygott, majd a szemei felfordulva váltak fehérré.

– Ez nem lehet. – sápadt el Dean, majd hatalmas haraggal nézett a lányra aki már visszafordította szemeit. – Te rohadt szuka, meghaltál!

– Hát úgy látszik nem csak nektek van második esély drágám. Egyébként te még nem ismersz kedvesem, Lilith vagyok. – mutatkozott be nekem ördögi mosollyal az arcán.

– Lilith a démon? – pillantottam Deanre döbbenten.

– Ó, ez kedves tőled. – hencegett. – Inkább arról vagyok híres, hogy kiszabadítottam Lucifert a pokolból, és Deant pedig elvittem oda. Nem igaz drágám? – nézett az említettre, aki undorodva nézett vissza rá. – Milyen jó kis játék volt a pokolkutyikkal. – sóhajtott boldogan visszaemlékezve.

– Te voltál már pokolban? – néztem Deanre kikerekedett szemekkel, mire lehajtotta fejét. El se tudom képzelni mit élhetett át. Alkut köthetett, akkor jönnek, csak a pokolkutyák. Vajon, miért kötött alkut? Talán, hogy megmentse Samet?

– Mit akarsz Lilith? – kérdezte türelmetlenül Dean. – Nem hiszem, hogy cseverészni akarsz.

– Na most miért vagy ilyen? Tök jó beszélgető társ vagyok. – játszotta sértődöttet, mire Dean megforgatta a szemeit. – Megakarlak ölni. Kölcsön kenyér visszajár.