Félisten vagy isten?

Rossz előérzet

- Ki vagy te? - szegeztem a fiúnak a kérdést.
- Thomas vagyok. - válaszolta furcsán.
Végig mértem, de nem volt benne semmi különös, azon kívül, hogy irtó jóképű volt.
- Befejezés a bámulást? - kérdete, mire elkaptam a fejem, hogy igyekezzem elrejteni, az egyre pirosodó arcomat.
Thomas csak nevetett. Végül összeszedtem magam és kimondtam azt, ami már azóta nyomasztott, hogy megláttam.
- Rossz érzésem van veled kapcsolatban. - közöltem és figyeltem a reakcióját, ami nem is maradt el.
Először meglepetten nézett rám, majd egy kis pánik suhant át az arcán, majd összeráncolta a szemöldökét, mint aki gondolkozik.
- Tényleg? - kérdezte.
- Igen. - bólintottam és ismét végigmértem.
Nálam egy fél fejjel magasabb volt, ami azt jelenti, hogy úgy 184 cm lehetett. Egyszerű, fekete pólóban volt és egy sötétkék farmerben. Egy átlagos gimnazistának tűnt, de nekem több dolog is szúrta a csőrömet. Az egyik az, hogy tuti, hogy félisten. A másik, az hogy nagyon érdekes aura vette körül. Mintha be akarna szippantani, de nem meg akar ölni, hanem álomba ringatni. Sötétség lengte körül, ami nem nagyon illett a hibátlan mosolyához. Ugyanakkor nem is tűnt álmosnak sem. És a harmadik az az, hogy Kheirón miért hívta be a Nagy Házba?
- Miről beszéltél Kheirónnal? - kérdeztem.
- Miből gondolod, hogy beszéltünk? - kérdezett vissza.
- Megérzés. - feleltem.
- Szóval megérzés. - nézett rám úgy, mint egy kirakósra. Ezt a nézést Wanda szokta alkalmazni. Vagyis lehet, hogy ez a srác is egy Athéné gyerek? De aztán elvetették ezt az ötletet, mert... nem is tudom, miért.
- Min gondolkodású ennyire? - kérdezte és láttam, hogy mindjárt elneveti magát.
- Semmin. - feleltem ismét elpirulva, mire ismét felnevetett.
- Nem tudsz hazudni, Helen. - mondta még mindig nevetve.
- Honnan tudod a nevemet? - kérdeztem meghökkenve.
- Nem rég kért meg Kheirón, hogy kísérj el a Hermédz bungallóhoz.
- Ja tényleg! - csaptam a homlokomra. - Túl sok krimit nézek.
Ő erre nem válaszolt semmit, ugyanis a Hermész-házhoz értünk.
- Kösz, hogy elkísérték. - mondta, miközben megigazított egy kósza tincset.
A szívem a torkomban dobogott. Néztem, ahogy belép a Hermész bungallóba, majd ugrottam egyet, én pedig elindultam a Héra bungalló felé.

Ez az első alkalom,hogy egy lány szemszögéből írok történetet, úgyhogy ezt nézzétek el nekem.
UI.: Olvassátok nyugodtan a Merengés című könyvemet is. (No promó)😂
Uiui.: Szeretnétek, hogy azt a könyvet is feltegyem ide, amit itthon írok? Ha igen kommentelés, hogy igen. (Tudom nem túl kreatív)