Félisten vagy isten?

Egy átlagos este, egy álmatlan próféciával

Először is ezt el kell mondjam. Sosem kértem azt, hogy kitoljanak velem. Ez most furán hangozhat, de elmagyarázom. Tudtommal még nem ártottam senkinek sem. Se isteneknek, se embereknek. Erre most mindenki jól kiszúr velem. Mondhatnám máshogy is, de az nem biztos, hogy nyomdafestéket tűrő lenne. Nekem meg fizet az író, úgyhogy nem biztos, hogy ezt el kéne rontsam. De, hogy értsétek, hogy miért mondom el, ahhoz meg kellene tudnotok, hogy mi történt. Nem igaz? 

A vacsora teljesen jól telt. Mindenki mit sem sejtve beszélgetett és nevetett. A tűz szintén a jó hangulatot tükrözte. Aztán sajnos megjött, aminek jönnie kellett. Ne értsétek félre. A tűz sercegve zölddé változott. De ilyen jó kis poshadt zölddé. Ez persze nem kerülte el senki figyelmét. De, ha valaki nem vette volna észre, akkor az érces és ősi hang biztos felkeltette volna az érdeklődését. 

Olimposz királynőjének lánya, 

Veszélyes utakon járva,

Legyőzi a gonoszt, 

Melynek ez nagy gondot okoz. 

Sötét sereg ébredezik, 

Elme fényessége készülődik. 

Halál, és álom kíséri,

Nem is messze viszi. 

Semmi sem az aminek látszik, 

Álmodni nem jó dolognak látszik.

Mindenki lélegzet visszafojtva nézett Kheirónra, aki összeráncolt szemöldökkel nézett maga elé. Aztán észrevett, hogy mindenki tőle várja a válaszokat, ezért gyorsan megköszörülte a torkát. 

 - Hát, nem egy szokványos prófécia volt ez. - mondta. - De az nyilvánvaló, hogy Helen fogja vezetni a küldetést. 

Na, most! Egyszerre több gondolat is megfogalmazódott bennem. Először is: Miért én? Aztán: Most szórakoznak? És végül: Nem lesz szabad többet aludjak? Engem elsősorban a harmadik kérdés aggasztott a legjobban, mert imádok aludni. 

 - De Rachel nincs is itt. - kiabálta valaki a tömegből. - Hogyan jutott el ide a prófécia?

 - Ez számomra is rejtély Connor. - felelte Kheirón. 

A félistenek egyszerre kezdtek be kérdéseket kiabálni, de Kheirón egy patadobbantással elhallgattatta őket. 

 - Még nem tudok semmit sem ez üggyel kapcsolatban, de ha bármit meg fogok tudni, majd értesítelek benneteket. - mondta. - De most inkább foglalkozzunk az újonnan megkapott próféciánkkal. Azt tudjuk, hogy Helen fogja vezetni, de a hagyományok és a szabályok miatt még két embernek kísérnie kell őt. 

 - A prófécia kimondja, hogy az egyik biztos egy Athéné gyerek lesz. - szólt Annabeth. 

 - És mégis miből gondolod ezt? - állt fel egy nagy darab lány. - Lehet, hogy éppen Árész gyereke fogja kísérni. 

 - Onnan tudjuk Clarisse, - állt fel Annabeth mellől egy fiú - hogy itt van ez a sor: elme fényessége készülődik. És legjobb tudomásunk szerint nem éppen Árész az egyik legpengébb isten. - vigyorgott győzedelmesen, mire sokan felnevettek. 

 - Pofa be, Malcolm! - ült le Clarisse dühösen.

 - De ki lehet a harmadik? - kérdezte egy magas ázsiai vonásokkal rendelkező lány, aki úgy ki volt mázolva, mint egy ház a felújítás után. 

 - Mit érdekel ez téged, Drew? - kérdezte egy Connorhoz igencsak hasonlító fiú. 

 - Talán zavar, Travis? - nézett rá lenézően. 

 - Nem, csak legutóbb akkor érdeklődtél ennyire egy küldetés iránt, mikor Jászon először megjelent itt. Talán most is ez a helyzet? - nézett Thomas irányába és cseppet sem feltűnően kacsintott egy hatalmasat, mire a fiú elvigyorodott, és hüvelykujja felmutatásával jelezte, hogy értékelte a poént. 

Ezt még Kheirón sem tudta megállni mosolygás nélkül. Drew mérgesen és elpirulva ült vissza a helyére, miközben mindenki Drew-en nevetett. 

 - De komolyra fordítva a szót, ki lehet a halál és álom? - kérdezte Annabeth.

 - Thomas. - mondtam, miközben azon gondolkoztam, hogy mi üthetett belém. 

Mindenki várakozva fordult felém. 

 - Ő, nem tudom, hogy miért. - vontam vállat. - Csak egy megérzés. - jegyeztem meg. 

Thomas érdeklődve vizslatott engem. Ezt a nézést alkalmazta, amikor a Hermész bungalóhoz kísértem. 

 - Akkor ez úgy látszik, hogy eldőlt. - szólt Kheirón megtörve a hosszúra nyúlt kínos csendet. - Helen és Thomas már résztvevője a csapatnak. - itt az Athénésekhez fordult. - És ki jön tőletek? - kérdezte.

Láttam, hogy Annabeth néma párbeszédet folytat Percyvel, aki egy asztalnál ült egy nagydarab sráccal, akinek csak egy szeme volt. Már éppen emelkedett volna fel, hogy elvállalja a küldetést, de Wanda megelőzte. 

 - Én is jövök! - mondta. 

 - Biztos vagy benne? - kérdezte Annabeth. 

 - Igen. - bólintott a barátnőm.

 - Akkor jó! - csapta össze a tenyerét Kheirón. - Most mindenki fáradjon vissza a bungalójába. És próbáljon meg aludni, hiába mondja a prófécia, hogy nem a legjobb ötlet. 

Itt is az újabb rész. Na, mit szóltok az össznépi banzájhoz? És kíváncsi vagyok, hogy észrevettetek-e valamit.