Félisten vagy isten?

Híres vagyok, de cserébe egy számlát kezdtem el vezetni

A parton ültem és néztem, ahogy a hullámok verdesték a partot. Az álmomon és a kettő prófécián gondolkodtam. Tegnap este elmeséltem Kheirónnak, meg a két társamnak is az anyámmal folytatott számomra igencsak zavaros eszmecserét, ami nagy részben igencsak egyirányú volt. De ez már csak részlet kérdése. Most teljes Káosz uralkodott bennem. Nem értettem semmit. Azt sem tudom, hogy mennyi időnk van, vagy, hogy hol induljunk el. De hát nem tehettem ellene semmit sem. Csak annyit tehettem, hogy próbálok rájönni, úgy nagyjából mindenre, ami azóta történt, hogy Jackson elráncigált minket ide és a feje tetejére állította az egész életem. 

 - Feszültnek tűnsz, Helen Joyce. - ült le mellém valami idegen pasas. 

 - Ki maga? - néztem rá. 

A férfi motorosdzsekit viselt és napszemüveget. 

 - Hát nem ismersz meg? - kérdezte. 

 - Nem. - vallottam be, bár nem is igazán érdekelt, hogy ki ez a krapek. 

 - Árész vagyok, a háború istene. - mutatkozott be, miközben lazán kinyújtotta a lábát. 

Éreztem, ahogy végigmér, de igyekeztem nem nagyon törődni vele. 

 - Hasonlítsz anyádra. - jegyezte meg végül. 

 - De gondolom nem ezért jött, hogy ezt közölje. - mondtam, mire az felnevetett. 

 - Hamar, tanulsz! - röhögött. - És igazad van. Nem ezért jöttem. Hanem adni neked valamit. 

Most néztem először a szemébe, amit persze napszemüveg takart. 

 - Tényleg? - kérdeztem. 

 - De nem lesz ingyen. - mondta, miközben nagyot sóhajtottam. 

 Vártam, hogy csinálja, amit csinálni akar, mire Árész megkérdezte. 

 - Még nincs fegyvered, igaz? 

 - Igaz. - bólintottam, miközben kíváncsian vártam, hogy mire akar kilyukadni. 

 - Akkor ideje, hogy legyen neked is. - mondta és kinyitotta a markát, amibe egy hófehér kard pihent. - Ezt anyád készíttette Héphaisztosszal, majd saját maga bűvölte meg. Mennyei bronz és birodalmi arany ötvözet. Erős kard, de a használójának is annak kell lennie. 

Elvettem tőle a fegyvert, amit eközben nekem nyújtott. Megbabonázva figyeltem a fegyvert, aminek a a markolatát pávaszemek díszítették. 

 - Köszönöm? - kérdeztem bizonytalanul, mire Árész legyintett. 

 - Hérának köszönd. - mondta. - Én másért vagyok itt. A háború velejárója a háború és az átverés. A csalás és a korrupció. Ez lehet, hogy nem olyan háború, amit eddig kellet megvívnotok. Ez sajnos annál veszélyesebb és sokkal nagyobb tétje van, mint a Nyugati Civilizáció pusztulása. Sajnos nem tudom, hogy mi, de lehet, hogy nem is baj. 

 - Ennyi? - kérdeztem, miután befejezte. 

 - Igen. - bólintott Árész, majd felállt. 

 - És mi lesz az ára ennek az egésznek? - szóltam utána. 

Árész sejtelmesen elmosolyodott. 

 - Majd meglátod. - mondta, azzal eltűnt. 

Már kezdett elegem lenni ezekből a talányokból. A kardot vizsgálgatva lépteket hallottam meg, majd valaki ismét leült mellém. Ma igencsak nagy forgalmam volt. Ezúttal nem egy isten lett a társaságom, hanem Thomas. 

 - Ha te is valami rejtvénnyel jöttél, kitekerem a nyakad. - figyelmeztettem, mire az elmosolyodott. 

 - Nyugi! - mondta vigyorogva.  - Csak beszélgetni jöttem.

 - És miről? - kérdeztem, miközben elfeküdtem a fűben. 

 - Sejtesz bármit is erről az egészről? - kérdezett vissza.

 - Semmit. - válaszoltam. - De azt sejtem, hogy veled valami nincs rendben. - ültem fel és böktem rá. - Te titkolsz valamit. És ez nagyon nem tetszik nekem. Tudsz valamit, de megpróbálod beadni, hogy te csak egy egyszerű félvér vagy. - tört ki belőlem minden, mire Thomas elmosolyodott. 

 - Sok mindent tudok, meg sok mindent nem. - válaszolta talányosan. És láttam rajta, hogy szándékosan. - És igen, titkolok valamit. De még nekem sem tiszta ez az egész. 

 - Akkor ezért szoktál rám úgy nézni, mint egy kirakóra! - világosodtam meg. 

 - Igen is meg nem is. - felelte, mire ráeresztettem az egyik "legszebb" nézésem. 

 - És mire utal a nem is része? - kérdeztem elgondolkodva, mire Thomas mélyen a szemembe nézett.

 - Egyszer majd megtudod. - mondta, majd felállt és nekem is segített elvégezni ugyan ezt a műveletet. - Jackson az arénába vár. - jegyezte meg. - Látom van fogpiszkálód, szóval minden jó lesz. - bökött az új kardomra.