Félisten vagy isten?

Fokozódó rejtélyek és izgalom (hol a xanaksz?)

Mondtam már, hogy nem szeretem a balhét? Ha nem, akkor most mondom. Szóval elhangzott ez a kis cuki versike, meg minden, ezért Kheirón után iramodtam a barátnőmmel és Thomasszal a nyomomban. 

 - Kheirón! - szóltam, mire az öreg kentaur megfordult.

 - Mit szeretnél, gyermekem? - kérdezte mosolyogva, de láttam rajta, hogy valami nagyon nem oké vele. 

 - Mi a baj, Kheirón? - értem mellé. 

 - Azt hiszem, hogy ezt jobb, ha a Nagy Házban beszéljük meg. 

A  prófécián gondolkoztam. Azt megfejtettük, hogy kik vesznek benne részt, de még így is csak a felszínt kapargatjuk. 

Ne gondolkozz rajta!  Hallottam a fejemben a női hangot. 

Összezavarodottan néztem az ég felé, hogy ez meg mi lehetett. 

Meg kell keresd! Szólalt meg ismét. Veszélyes, de nincs más választásod. Az egyik legősibb istennőt kell megkeresd, aki hosszú álomból kelt fel, majd támadt az Olimposzra. Peszeusz Jackson és Annabeth Chase tudni fogja, hogy mire gondolok.

 - Ki maga? - kérdeztem, mire mind a hárman rám néztek.   

 - Mi a baj? - nézett rám furcsán Wanda, de engem inkább a másik két tag kötött le. Mind a ketten úgy vizslattak, mintha egy kirakós darabjait próbálnák összerakni bennem. És az arckifejezésükből ítélve egy rohadt nagy és rohadt bonyolult kirakót próbálnak kirakni, aminek eddig talán kettő darabját sikerült úgy ahogy elhelyezniük. (Jól megmondtam, mi? :))

 Nem válaszoltam a barátnőm kérdésére, de a szememmel jeleztem, hogy majd beszélnünk kell négyszemközt. Szerencsére vette a jelet és alig láthatóan bólintott. A Nagy Házba érve Kheirón intett nekünk, hogy üljünk le. Thomas ledobta magát egy hintaszékbe és kényelmesen hátradőlt, mintha nem lenni semmi baj. Már egy ideje érlelődött bennem, hogy jól pofán vágjam, és ez az érzés most megerősítést nyert. Wanda és én a kanapén foglaltunk helyet, míg Kheirón a mágikus gurulós székébe ült, ezzel elrejt a ló alakú alsótestét. 

 - Szóval beszélni szeretnétek velem. - mondta, miközben a mind a hármunknak adott egy-egy pohár teát.  

 - Én igen, de hogy ők miért jöttek, arról fogalmam sincs. - jegyeztem meg, mire Wanda nyakon vágott. 

 - Talán, mert egy csapatba vagyunk? - kérdezte némi éllel a hangjában, én pedig alig bírtam meg megállni mosolygás nélkül. Az én félénk, ám lángelme barátnőm mikor lett ilyen... ilyen. 

 - Jó' van, na! - dörzsöltem a tarkómat, miközben Kheirón felé fordultam. - Volt egy álmom, még ez előtt a prófécia előtt. - kezdtem, ám Thomas közbeszólt. 

 - Mivel most hangzott el a prófécia, nem álmodhattál ez után. - jegyezte meg, miközben azon gondolkoztam, hogy lehet a jövő időt a múlttal összevegyíteni. 

Nem válaszoltam, csak egy fogd be, vagy megsütlek, majd Új-Guineába exportállak, ahol néhány kannibál fogja csemegézni a májadat. Thomas erre csak elmosolyodott, és láttam rajta, hogy mindjárt elröhögi magát. De nem tudhatta, hogy én ezt gondoltam, ugye? De aztán úgy döntöttem, hogy inkább ezzel, majd máskor foglalkozok, ezért gyorsan elmondtam Kheirónnak az álmomat, mire a kentaur mély hallgatásba burkolózott. Percek teltek el, mire újra megszólalt. 

 - Ez nagyon úgy hangzik, hogy Káosz lesz az, akit le kell győzzetek. - mondta. 

 - Erre mi is rájöttünk. - mondtam. 

 - A sötét sereg az stimmel. - gondolkozott el Kheirón. - Ti ki lettetek választva a prófécia által, bár nem teljesen tiszta a számomra, hogy miért. - nézett egy pillanatra kérdőn és szúrósan Thomasra, de ezt is csak alig vettem észre. Viszont még jobban kezdett beigazolódni a gyanúm, hogy valami nincs rendben azzal a gyerekkel.

 - Én is álmodtam. - szólt közbe Wanda. - Az Olimposzon egy üres teremben jártam, ahol csak anyám állt. Azt mondta, hogy vigyázni kell és segítséget kell kérnünk Percytől és Annabethtől. Azt már nem mondta, hogy miben. Emellett figyelmeztetett, hogy nem minden az aminek látszik. 

Kheirón ismét elgondolkozott. 

 - Nem tetszik ez nekem. - mondta. - Valami nagy készülődik, aminek, még csak a felszínét sem kapargatjuk. 

Nekem sem tetszett ez az egész. Valamilyen rossz érzés kerített a hatalmába. Thomas nem szólt semmit, csak behunyt szemmel gondolkodott. Kheirón szintúgy. Wandát, meg valami nagy foglalkoztatta, ugyanis folyamatosan remegtette a lábát. Ezt olyankor szokta csinálni, amikor valamin nagyon töri a fejét és tudja, hogy közel van a megfejtéshez. Ebből levontam azt a következtetést, hogy nem árult el minden az anyjával folytatott beszélgetéséből. Eközben Thomasra tévedt a tekintetem, aki az összekulcsolt kezeit nézte. Akkor vettem észre, hogy a gyűrűsujján egy gyűrű van. Nem eljegyzési (jó hogy, hisz csak tizenhat éves lehet a srác), de valami különleges érzésem támadt az ékszerrel kapcsolatban. Igyekeztem megnézni, de persze úgy, hogy ne legyen feltűnő, és arra jutottam, hogy egy holdkő van benne, amire egy íjra hasonlító valamit véstek. Ez nem jelentett semmit, de ha jó a megérzésem, akkor nem csak Héra az egyetlen istennő, aki megszegte az esküjét. 

Na, szevasztok! Itt is vagyok egy újabb résszel, ami remélem elnyerte a tetszéseteket. (Ha nem, akkor így jártam.) Ma még igyekszem hozni a következő részt, mert tudom, hogy tűkön ülve várjátok a folytatást. (Igaz?) De most viccet félretéve. Adok egy jó tanácsot ennek a könyvnek az olvasásához. Semmi sem az aminek látszik. Ennyit erről a témáról. Viszont lenne egy nagyon fontos kérdésem hozzátok. Miközben olvastam @Leonetti686 Félvér boszorkányos trilógiáját?, megichletődtem.(van ilyen szó egyáltalán?) Na, szóval. Mit szólnátok, ha csinálnék egy interaktív könyvet, ami ötvözi a Percy Jackson és a Harry Potter világát? Szerintem tök jó ötlet, de ha nem szeretnétek, akkor felesleges erőlködnöm vele. Már van ötletem, úgyhogy várom a véleményeteket. Ha azt mondjátok, hogy igen, akkor majd a következő rész végén mondom a szabályokat, mert nem lesz ez olyan egyszerű, mint gondoljátok. *őrült vigyor, miközben a tenyereit dörzsöli* Akkor majd még találkozunk, mert időm, mint a tenger ezért igyekszek minél több könyvhöz folytatást hozni.