Képzelt élet

2.bejegyzés

  A Hold magasról vetítette vissza a Nap sugarait. Táncolt a fény a víz felszínén.Ahogy a tó mólóján ültem a gondolataimba elmélyedve, valaki megszólított.

-Zwiira....-a lágy női hang fokozatosan elhalkult.

A tó bugyogni kezdett. Valaki hatalmas levest akarhat főzni.
Hogy őszinte legyek a látvány, így este ijesztő volt.Kicsit bepánikoltam, szóval felálltam és lefutottam a mólóról.

Előttem állt a nő. Teljesen lefagytam, azt hittem, hogy ott helyben növénnyé változom.

Hosszú fekete haja, akár egy árny. Fekete szeme; a szakadt,többrétegű szoknyája;az övén a kard és körötte az elmúlás lágy dala.
Pont úgy, ahogy elképzeltem, mikor próbáltam megalkotni a történetét. Most ott állt előttem és engem nézett.

Normális esetben menekülnöm kéne, de ha valóban ő az, akinek legendáját az elmém őrzi, akkor felesleges.

-Phoenix.-nyögtem ki nagy nehezen.

A nő kedvesen elmosolyodott, majd felém közeledett. Óvatósan végig simított az arcomon és beleásta tekintetét az agyamba.

-Rég találkoztam veled.-Súgta.- Talán nyolcvanhárom életeddel ezelőtt, hogy megismertelek.

Szemében mély bánat suhant át, de mosolygott. Alakja fokozatosan fekete köddé bomlott.

-Hamarosan újból találkozunk, testvérem.-És a szellő elfújta a szavait.

Miután az agyam újraindult és frissitett néhány programot, haza rohantam.

Kihúztam az íróasztal fiókomat, gyorsan előkapartam egy tollatt és a füzetemet. A kezem remegett, mikor már ezredjére is neki kezdetem Phoenix történetének.

Ui.: Aznap nem aludtam túl sokat...