Képzelt élet

9.bejegyzés

A gépek csiripelése és a tiszta illat lengte be a termet. Úgy éreztem magam, akár egy béka, akin egy öt tonnás széf járt kán-kánt. A szememet szétfeszítettem, és akkor pillantottam meg, hogy egy kórházban fekszem. Zavartan próbáltam összeszedni, hogy mi történhetett, mikor megjelent egy fehér köpenyes.

Még két hétig gondolkozhattam azon, hogy hogyan kerülhettek a plafonra lábnyomok. Otthon a húgom részletesebben elmesélte a történéseket.

Amikor sétáltunk hazafelé, akkor elütött egy figyelmetlen autós. Vódi kisebb karcolásokkal megúszta, de én három napig kidölt farönköt játszottam.

Amit, abban az időben "éltem" meg, most papírra vetettem. A zavaros álomképek, melyek a valóságot jelentették akkor számomra, most hanyag betűkkel terültek szét a vonalakon.

Valami nem hagyott nyugodni. Mi van, ha ez a képzelet, és én valóban meghaltam? Ez képtelenség! De pont ezér lehet igaz. Lehet le kéne állnom a fantasy olvasással, káros az épp elmére, de már túl késő. Visszaolvastam a jegyzeteimet. A számítógép! Phoenix üzent rajta.

Odabotorkáltam és bekapcsoltam, majd vártam, vártam és frissít. Idegesen nyomkodtam a space-t reménykedve, hogy gyorsabban nyithatom meg, azt a bizonyos dokumentumot. Egy örökké valóság (10 perc) múlva ott volt a megkezdett regényem, legörgettem a végére és majdnem összeestem, mikor megláttam:

Hogy aludtál, Arma?

Aláírás: Phoenix

Arma. Ismerősen hangzott. Egy kép jelent meg elmém szemei előtt. Így hívott a szellem az álmomban, mikor...

Á, biztos csak a húgom szórakozik, de hol hallhatta, ezt a nevet? Én nem mondhattam el, hisz én is csak most eszméltem erre a felfedezésre. Különös, pont annyira, mint azok az emberek, akik tudnak matematikául.

-Vódi!-kiabáltam a testvéremnek, aki aggódásában, majdnem tönkretette a kilincset.

-Jól vagy? Mi történt? Felment a lázad? Hozzak...

-Jól vagyok,-szóltam közbe- nagyjából. Ezért hívtalak. -Mutattam a képernyőre.- Ezt te írtad?

-Dehogyis! Nem is voltam a szobádban, mikor...tudod. - Fehér arca, még világosabbá vált.

-Akkor, valóban nem csak álom volt.

Miután feleszméltem a pillanatnyi sokkból, az ágyamon lévő füzet felé bökdöső mozdulatokat tettem.

- Olvasdd el!

A húgom felkapta az irkát, kinyitotta és elkezdte kibetűzni a szavakat. Két perc elteltével bizonytalanul rám nézett és elém rakta a jegyzeteimet. Rámutatott az első szóra és azt kérdezte, hogy:

- Mi van ide írva?

Ui.: Nem tudom eldönteni, mi a meglepőbb. Az, hogy tényleg kezdek bekattani, vagy az, hogy orvosi  kézírással rendelkezem, de mégsem vagyok jó bioszból. Talán az utóbbi.