A kietlen rideg tájat megtörte egy homokba rajzolt, érdekes motívum. Közelebbről láttam, hogy durva, éles, rémisztő jelek alkotják a négyzetet, melynek tökéletessége frusztrálóan hatott. A megtestesült félelem, aprócska lábaival futkározott karjaimon, hogy leadja azt a felesleges 0.0001 dkg-ot.
- Megérkeztünk!- Phoenix arcán megjelenő félmosoly nem jelenthetett jót. - Felébresztem a benned rejlő erőt, drága fegyverem!
-Ööö, mi...- A szellem belökött a jelek rengetegébe és elterültem a földön, akár egy krumpliszsák.
Most már nem vágyom Phoenix dimenziójába. Helyett inkább aranyos sárkányokkal, szivacs kardokkal, pegakornisokkal és ingyen csokoládéval teli, békés dimenzióba mennék. De ez csak álom marad az álomban!
Próbáltam feltápászkodni, de minden energiámat elszívta a négyzet matematika ereje. A fekete, szakadt selyem suhogása és tulajdonosának lágy hangját dalolta a szél. Az idegen nyelv durvasága nyugtató hatással volt rám, az ijedségemet elüldözte. A kövekkel teli homokot bársonyos ágynak éreztem. Becsuktam a szemem és megszüntem létezni.
A halál émelyítően énekelt Phoenix hangján. Lelkem felemelkedett testemből és magam mellett álltam. Szeplős arcomat és sötétréz hajamat elborította a nyakamból szivárgó alvadt szurok, meztelen karjaimat ellepték a különböző jelek. Elfordítottam a fejemet magamról. Vicces, ott feküdtem holtan, de mégis éltem.
A szellem abba hagyta a kántálást és rám irányította a figyelmét. Ördögien vigyorgott, akár egy kisgyerek, miután megkapta a kihiztizett gumicukrot.
-Köszöntelek, Arma!
Ui.: A sárkányok köztudottan szeretnek teázni. Hatalmas tea-bulikat szoktak tartani az unikornisokkal. Természetesen a csoki sem hiányozhat onnan!
YOU ARE READING
Képzelt élet
RandomEz egy napló szerűség, ami az életemet meséli el, persze nem az igazit, hanem azt amit álmodok. Rövidke szösszenetei a gontolataimnak. Egy teljesen más dimenzió az elmém. Ui.: A borítót én rajzoltam.
