Képzelt élet

6.bejegyzés

Fekete egyberuhám lebegett, ahogy rohantam az utcán, bakancsom hangoss koppanása visszhagzot az aszfalton. Hátamon a tornazsákom ugrált, miközben a tóhoz siettem.

Lihegve leültem a kékes paca partjánál és füzetem simaságát elkezdtem elrontani. Vonal követett hullámot, ahogy a fülhallgatómon keresztül kellemes, monoton ritmus szivárgott át az agyamba. A zene mély, dörmögő hangja átvette az irányitást az elmém felett. A papírra egy eltünőben lévő lányt rajzoltam szárnyakkal. A láva haja a tó rezgéseit utánozta, ahogy a tollak felett fújta képzeletbeli szél. A basszus egyre hangosabban és gyorsabban rezgette meg a dobhártyámat. Szétszettem a műanyagot és a tintát a lapra folyattam, pacákat hagyva a lap tetején. Kész voltam.

A kezeim fekete és piros színekben pompáztak, ahogy félretettem az alkotásomat száradni. A lábdob egy ütemben szólt, a basszusgitár három különböző hangot pengetett ugyanabban a ritmusban. A gondolataim visszatértek a reggel történtekre.

Mennyi az esélye annak, hogy bekattantam? Megvan! Sok fantasy könyvet olvastam és csak e miatt képzelődök. Csak ez lehet a válasz. A képzelőerő káros az emberekre nézve, meg az epermadarakra (eper-madár hibrid).

Összepakoltam a rajzfelszerelésemet és elindultam haza.

Az ihlettől megszállva elkezdtem gépelni, de a szavak összefüggéstelenek hatottak, olyannyira, hogy a dadaista írók is megirigyelték volna. Kiléptem az íróprogramból, utána megnyitottam a zenelejátszót és kedvenceimet hangosan hallgatva "énekeltem".

A gondolataim ígysem hagytak nyugodni. Mit szeretne Phoenix? Vagy inkább, mit akarhatok magamtól?

Nem vagyok te, vagyis nem egészen.

A szellem hangszíne a nap hátralévő részében kísértett.

Ui.: Az epermadarak íze nem hasonlít a gyümölcsre. Csirke. Kifejezetten csirke ízük van.