Képzelt élet

5.bejegyzés

Az elmém gondolatainak lágy dallamára rázuhant egy zongora. Röviden: kimerültem.
Kétségbe esetten próbáltam összeszedni agysejtjeim mozaikjait, miközben próbáltam nem elaludni. A billenytyűzet halk koppanásának nesze ébren tartott, de az agyam feladta a küzdelmet és alvómódba kapcsolt.

Felriadtam. Óvatosan kinyitottam a szemem és megmozgattam az egeret. Remek, körülbelül 2 órája alszok a betűkön. A gombok biztos mintát hagytak az arcomon. Átbotorkáltam a szoba másik felébe, mint egy enyhén ittas állapotban lévő személy és szó szerint beleestem az ágyamba. Szeretlek, ágy!

A reggeli napfénynél nincs is kellemesebb, miközben átszúrja a szemhéjadat. Megint elfelejtettem lehúzni a redőnyt. A számítógépem, nem kapcsoltam ki! Kipattantam az ágyból és szeretett monitoromat néztem, miközben szerencsétlen egeret rángattam. Klikk, klikk.
Nem is emlékeztem, hogy ilyen sokat írtam. Átfutottam a szöveget és valami különös szúrt szemet, az hogy az utolsó bekezdés nem az én alkotásom.

Igazad van. Nincs meg ahhoz a tehetséged, hogy megírd a legendámat. De akkor mégis, miért tudsz a világomról? Mi értelme van, ha nem oszthatod meg másokkal? Amikor meglátogattalak, bebizonyosodott. Hagyom, hogy kitaláld, törékeny halandó. Majd ha rájöttél, úgyis megtalálsz.
Még valami: Írd le, hogy mit tudsz a fajtámról ;)

Megdörzsöltem a szemeimet, de a szöveg még mindig ott volt elöttem. Most már kijelenthetem, tényleg megőrültem.

Ui.: Ha fáradtan ülsz le alkotni, akkor másnap elég fura dolgokra lelhetsz, amire nem is emlékeztél. Például: én egyszer, egy gyilkos unikornisról kezdtem el írni egy novellát, aki repülő halakat pusztított.