Képzelt élet

3.bejegyzés

A toll pontokat hagyott a papíron. Ideges voltam. A cselekmény az elmémben már egy jó párszor lejátszódott, de nem találtam a szavakat, mely pontosan megörökíthetné. Nagy levegőt vettem és a szavakat egymásra legóztam.

Ott állt és vidáman mosolygott. Miközben új színűvé varázsolta a földet a kardjával, addig a kiáltások megnyugtató dala szállt.

Már hetedik éve, hogy először láttam álmomban Phoenixet. Azóta sem sikerült megírnom a történetét. A legijesztőbb, hogy két nappal ezelőtt valóban láttam és a "testvérének" nevezett. Ugyan.Biztos ez is csak álom volt! Újból neki láttam.

Az "értelmetlen háború" szelleme táncot lejtett elenfelei hulláin. A hallhatatlan testek kimúltak és a lelkük több ezer évig elcsendesül. Phoenix társai már rég elestek, de ő ragyogott. Előidézte szárnyait, hogy azzal is kaszabolhassa az ellenséget. Mágiáját szabadon engedte és a tüze forrón ölelte át a közelében mindenkit. Érezte, hogy a keserű győzelem esélye is elveszett.

Megint elakadtam. Nem tetszik, hiányzik belőle valami. Letettem a tollat és elmélkedtem.

Ha valóban létezik, akkor biztos,hogy más már rég megírta a legendáját. Miért is kéne nekem ilyen dolgokkal foglalkozom? Inkább egyszerű novellista leszek és egyperceseket fogok írni. Igen, ez lenne számomra a legcélszerűbb. De az a noszogató érzés, mely azt mormolja, hogy "írj meg" ...

Feláltam az asztaltól és kinyitottam az ablakot. Kellemes esti levegő illata száguldott be a szobámba. Kirázott a hideg.

"Még nem írták meg. Vagyis,de.A dimenzióm történelem könyvei és egyértelműen nem úgy, ahogy történt"

A hang a fejembe szólalt meg. Bezártam az ablakot és az ágyamba bújtam, természetesen a takarómmal a fejemen.

Ui.: Azt hiszem,hogy a karakterem meg akar ölni...