Forced (Hun. Loki ff.)

el

Loki lefeküdt a fűbe és a mellkasára húzott. Arcom a puha bőréhez ért, ujjai a hajamba túrtak. Éreztem a halk lélegzetvételeit. Ujjammal a kulcscsontját simogattam, arcomon éreztem a nap cirógató melegét. Szorosan ölelt magához. Egyszer csak a fejemet felemeltem és mélyen a szemébe néztem. A vállai fölött megtámasztottam magam úgy, hogy az orrunk majdnem összeért. Ujjaival a derekamat simogatta, miközben egy perverz vigyor csúszott az ajkára.
-Nem hittem volna, hogy ennyire gyorsan le akarsz majd támadni-búgta halkan majd az ajkába harapott. Nekem minden vér kifutott az arcomból és legurultam róla. De egy pillanat alatt felettem termett és a homlokát az enyémnek döntötte.
-Talán csak addig manipuláltál, amíg rád nem feküdtem, mert annyira kívánsz engem-szálltam be a játékába, belső félelmemet nem mutatva neki.
-Elég nagy lett a szád ahoz képest, hogy még szűz vagy-suttogta a fülembe, amitől lefagytam. Ezt ő is érezhette, mert halkan felnevetett-ohh ha tudnád, hogy miket tudnék veled művelni-lehelletét a nyakamon éreztem, majd a bőrömet apró csókokkal hintette be. A fejemet oldalra döntöttem és engedtem a kérlelő csókoknak. Beletúrtam fekete hajába és engedtem a selymes tincseket kicsúszni az ujjaim közül. Ajkaim közül egy halk nyögés szakadt fel, mire ő felkuncogott-nagy önuralomra van szükségem hozzád, Linnea-a teljes súlyát éreztem magamon-de akármennyire is lenne csábító lenne itt és most megmutatni neked, hogy milyen a gyönyör, nem lehet.-Nagyot sóhajtva legurult rólam, de magához húzott.
Nem tudtam mit mondani. A szivem dobogását a fülemben, a bőrömön és olyan területeken éreztem, ahol még soha ezelőtt. Utat engedtem a belsőmben ennek a sürgető lüktetésnek.
-Azt szeretném, ha szerelmesek lennénk egymásba, amikor együtt leszünk-szólalt meg egy idő után.
-Miért? Tudtommal idáig sem foglalkoztál azzal, hogy kit szeretsz és kit nem szeretsz az ágyadban-mondtam magam elé. Dühös voltam rá és nem tetszett, hogy annyi nővel tette már azt, mint velem.
-Néha olyan buta tudsz lenni-hajtotta hátra a fejét.-Te nem egy szokványos nő vagy, hanem a sorsom. És ha már annyiszor elbuktam, mert szükségem volt másokra bizonyos okokból kifolyólag, akkor nem akarom azt, hogy te is így érezd magad.
-Mi lesz, amikor szeretni fogjuk egymást?
-Nem tudom. Valószínűleg összeházasodunk és lesz egy kisbabánk, akit majd ketten felnevelünk.
-Szerinted egy időre elmehetnénk a palotából?-Felé fordultam.
-Most? Vagy gyerekkel? Vagy a kettő között?-Szemében látszott az enyhe meglepettség.
-Bármikor. Mondjuk én most is elmennék innen. Szép a palota, de néha egyszerűen olyan sok.
Loki felállt, engem felrántott magához és kézenfogva húzott a palota felé. Csak most vettem észre a hátán éktelenkedő hosszú, rózsaszín heget. A múltkori maradványa.
-Loki-álltam meg, kérdőn nézett rám-nem kéne valamit felvenned? Úgy értem elég kevés ruha van rajtad-néztem végig a férfin, mire ő csak úgy magára varázsolt egy inget-amúgy, hova megyünk?
-El innen, csak szólni kell néhány embernek meg néhány dolgot összecsomagolni, hogy majd utánunk tudják vinni.
Fél óra múlva már lóháton ülve vágtattunk a messzeségbe, hatalmas réteken és árnyékos erdőkön át, majd megérkeztünk egy kőházhoz. Az ablakokban virágok voltak, néhány méterre a ház mögött egy hatalmas tó díszelgett. Az épület piros tetején egy kémény díszelgett, miből enyhe füst szállt fel. Biztos valamelyik szolgáló gyújtott tüzet. Az emeleten egy erkély állt ki az épületből. Néhány helyen felfutott a ház falára a borostyán, ezzel eltakarva a kő burkolatot. Körben mindenhol puha volt a fű és a fák eltakarták a kicsi házat. Leszálltunk a lovakról és az apró istállóba vezettük őket.
-Csodálatos ez a hely-néztem körbe a tó partján és a lábamat belógattam a vízbe.
-Tényleg az-jött mellém Loki, karba tett kézzel.
-Sosem jártam itt.
-Persze, mert Thor nem elég okos, hogy megjegyezze az utat-mondta csendesen-meg-sóhajtott nagyot-ez az én házam.
-Nagyon szép-néztem rá, mire vékony ajkai mosolyra húzódtak.
-Tudom. Sokan mondták, hogy szép vagyok-arcára most már hatalmas vigyor kúszott.
-Idióta-nevettem, majd lefröcsköltem vízzel.
-Ezt még megkeserülöd-suttogta a fülembe, majd felemelt és belehajított a vízbe. Viszont arra nem gondolt, hogy magammal rántom őt a mélybe.
-Na ez milyen uram?-Kérdeztem nevetve a balulsült tréfáján. A mosolya még mindig a helyén volt, amikor megrázta a fejét és így a haján maradt vízzel lefröcskölt.
-Ugye tudod, hogy a háború most kezdődik?-Búgta a fülembe.
-Állok elébe.
A következő néhány órában a tóban úsztunk, inkább fröcsköltük egymást. Egészen addig maradtunk ot, amíg a víz körülöttünk fekete nem lett és libabőrösek nem lettünk a hidegtől. Loki arca beleégett a tudatomba, ahogy mosolyogva, gyerekként viselkedett a vízben. Orcája pirosra égett a napsütés miatt, szeme körül nevetőráncok díszelegtek. Szemén huncutan megcsillant a fény. Fekete haja vizesen lógott a vállára. Bőrét méz színűre festette a nap, úgy nézett ki, mint akinek minden gondja elszállt. Mint egy kisgyerek, aki csak arra vár, hogy szerelmes legyen valakibe. Belém.