Forced (Hun. Loki ff.)

beszélhetnénk?

-Linnea-fogta meg a vállamat Thor. Arca megöregedett az elmúlt néhány hétben, amennyit idáig uralkodott. Kék szemében már nem csillogott a gyermeteg boldogság, mint eddig egész életében-van egy kis időd beszélni velem?
-Igen, persze. Tudod, hogy rád mindig van időm-mosolyogtam, majd a kert felé vettem az irányt. A legeldugottabb kis zugban leültem egy padra és vártam, hogy a szőke férfi is leüljön mellém, de nem így tett. Helyette fel-alá járkált.
-Mi a baj?-Kérdeztem néhány perc hallgatás után.
-Én csak-feszülten beletúrt a hajába-nekem ez túl sok. Egész életemben erre készültem, de mégsem megy. Apám halála óta igyekszem a birodalmat felelősségteljesen vezetni, de nem megy. Olyan sok a döntés és azt sem tudom merre áll a fejem-rogyott le mellém és elkezdett sírni-Sif állapotos-nézett maga elé.
-Gratulálok nektek-mosolyogtam bíztatóan.
-Anyám nagyon örül a hírnek, de nem tudom, hogy hogyan kell felnevelni egy gyereket. Mi van, ha nem olyan lesz, mint én vagy Sif? Mi van akkor, ha majd varázsolni akar, mint Loki? Azt sem tudom, hogy mit tegyek akkor-döntötte hátra a fejét-elegem van ebből az egészből.
-Ugye tudod, hogy mindenben segítek nektek, amiben szükségetek van rám?-Téptem le egy virágot a mellettünk lévő bokorról.
-Persze, hogy tudom, de-itt elhallgatott-apám meghalt és én nem tanultam meg, hogy legyek jó apa-nézett rám-te pedig majd egy idő után mással fogsz törődni. Hiszen-itt elhallgatott.
-A jóslatnak nem kell most beteljesülnie, nyugodtan szólj nekem bármikor. Azt hiszem Sifre is ráférne egy beszélgetés-mosolyogtam a királyra.
-Igen, igazad van. Mostanában mindenkit magára hagyok, őt is, anyámat is, téged is, pedig mindenkinek nagy szüksége lenne rám, de nagyon sok ez a királykodás nekem. De a nép boldog. Legalábbis azt hiszem-sóhajtott nagyot.
-A palotában sokan boldogok. Szoktam néha beszélni a szolgálókkal, meg Loki sebei miatt a gyógyítókkal is. Tapasztalatom alapján mindenki boldog. Anyádat viszont én is magára hagytam ezidőben. Beszélnem kellene vele.
-Anyámmal minap este beszéltem keveset, azt mondta, hogy egyedül szeretne lenni. Meggyászolná apánkat rendesen. Sajnálja, hogy ő nem láthatta ezt, ami most van. Úgy értem Sif terhes-itt mosolyra húzódott a szája-és ti ketten Lokival meg egyre több időt töltötök, Asgard népe pedig boldog. Mi több kell ennél?
-Én nem tudom-hajtottam le a fejem-valahogy üresnek érzem magam, de egyszerre még sosem voltam boldogabb és tudom, hogy boldognak kell lennem-egy apró könnycsepp jelent meg a szemem sarkában-hiányzik anyám. Apám. Hiányzik az, amikor gyerekek voltunk és nem kellett felelősséget vállalnunk a tetteinkért-Thor felnevetett.
-Mint amikor elvertük azt a harcost a fakardunkkal, mert gyerekeknek hívott minket? Hány évesek voltunk? Kétszáz?
-Azt hiszem valahogy úgy volt-mosolyogtam én is.-Thor-fordultam felé komolyan.
-Igen?
-Szerinted Loki-a kérdést már nem tudtam befejezni.
-Szeret téged, csak még nem tudja-fogta meg bíztatóan a kezem-látom, ahogy rád néz. Soha senkit nem nézett úgy, mint téged.
-Én, nem tudom, nem vagyok benne biztos-suttogtam.
-Nézz rá. Az esküvő alatt végig fogta a kezed. Nála a fizikai kontextus nem olyan, mint nálad vagy nálam. Soha senkinek nem fogta meg a kezét, csak anyánknak. A nők számára csak gyors kielégülési módszernek feleltek meg, amikor frusztrált volt.-Éreztem, ahogy a szivem összeszorul erre a mondatra. Valószínűleg Thor is észrevette, mert rögtön megszorította a kezemet.-Soha senkire nem akart idáig ennyire vigyázni. Emlékszem, amikor az esküvőn karban vitt a szobádba. Nem tudod elképzelni, hogy nézett rád. És ezzel nem őt akarom fényezni, elég köcsög is tud lenni a testvérem-itt elmosolyodtam-de az biztos, hogy törődik veled. Elárulhatok valamit?
-Igen, persze. Mi az?
-Másnap reggel meg akartam keresni Lokit, hogy megkérdezzem, hogy mi volt köztetek este végül. Tudod-lökött oldalba-ilyen jó nagytesót akartam játszani. Elsőnek a szobájába mentem, de senki nem volt ott, így gondoltam megnézem a te szobádat, mert ha ő nincs ott, akkor legalább tőled meg tudom kérdezni, hogy mi volt az este. Benyitottam a szobádba és ott feküdtetek ketten az ágyban. Te mélyen aludtál Lokin, én pedig már azt hittem, hogy ti is együtt háltatok. Amikor erre rákérdeztem, akkor ő csak belepuszilt a hajadba és azt mondta, hogy "Nincs itt az ideje. Még nem áll készen és nem is lenne tisztességes tőlem." Loki, akinek a tisztesség szó nem létezik a szótàrában, nem akart veled csinálni semmit, mert nem érezte helyénvalónak.
-Nem tudtam, hogy ő akkor ezt mondta.
-Gyere-állt fel Thor és indult vissza a palotába-azt hiszem lassan mindkettőnknek dolga lesz.
-Igazad van-álltam fel én is és Thorral lassan lépkedtünk a palota felé.