Forced (Hun. Loki ff.)

gyönyörű

Lehunyt szemmel simultam Lokinak és szépen lassan éreztem, hogy egyre jobban nehezedek rá, majd egyszer csak a térdem alá nyúlt és felkapott, én pedig nem tiltakoztam. A mellkasához simulva kapaszkodtam a nyakába. Szép lassan elindult velem a palota irányába, miközben én csak kapaszkodtam belé, mint egy kisgyerek. Enyhén megszorítottam az ingének gallérját.
-Loki-suttogtam és le akartam szállni róla, de ő nem engedte. Erősen fogta az oldalamat.
-Csss aludj tovább, nincs semmi gond-búgta a hajamba, amitől eluralkodott rajtam a nyúgodtság. Szép lassan világos lett körülöttünk, én pedig a herceg ingébe temettem az arcomat, hogy védjem a csukott szememet is a fénytől.
-Loki-hallottam meg Thor hangját és siető lépteit a távolból-valami baja esett?
-Nem, de halkabban mondd, mert alszik-csattant fel suttogva Loki.
-Akkor mi történt, miért nem tud járni?
-Járni tud, csak-hirtelen a hang a fülem mellett elhallgatott-szeretném, ha biztonságban a szobájába jutna.
-Loki, mi van köztetek most?-Kérdezte Thor komolyan, én pedig igyekeztem nem megmozdulni, de figyelni a hangokra.
-Nem tudom, de szeretném rendesen csinálni-nyomott egy apró csókot a homlokomra, miközben éreztem, ahogy rámirányul a tekintete-ma majdnem megcsókolt-mondta halkan.
-Mi volt a baj akkor? Láthatólag kezd hozzád kötődni és te is kötődsz hozzá, miért nem engedted neki?
-Nem ezt érdemli ő-óvatosan ringatott, nehogy felébredjek-nem most kellene ennek történnie. Sokkal később kellene, amikor már rájönne, hogy mégis mekkora erő lakozik benne. Választanunk kéne egymást, nem pedig kényszeríteni kellett volna őt, hogy válasszon engem. Nincs más választása, túlságosan szereti Asgardot ahhoz, hogy ne szeressen belém, de nem hiszem, hogy bármi igaz lenne. Ez csak egy muszáj számára.
-Loki-érintette meg Thor az öccse vállát-soha senkinek nem engedte, hogy cipelje őt, főleg alvás közben nem. Nehezen tud elaludni akkor, amikor más ott van vele, tudod a harcos ösztön-nevetett kicsit-szerintem neki is ugyanannyira szüksége van rád, mint neked rá.-Éreztem, ahogy mindketten az arcomat fürkészik.
-Gyönyörű-suttogta Loki maga elé.
-Határozottan úgy szép, amit te szeretsz-mosolygott az idősebb fivér.
-Olyan törékeny, nem tudom hogyan tudnék rá vigyázni.
-Szerintem màr most vigyázol rá. De vidd fel őt. Utána este még számíthatunk rád?-Csak arra vágytam, hogy Loki nemet mondjon.
-Nem hiszem, fáradt vagyok és-itt elhallgatott.
-Nem akarod egyedül hagyni.
-Igen-hangja alig volt hallható-de ti érezzétek jól magatokat.
-Ohh, ha tudnád milyen jól fogjuk érezni magunkat-szinte hallottam, ahogy Thor kacsint, mire Loki megfordult velem és elindult a szobám felé.
Szóval Loki így törődik másokkal. Nem engedi, hogy felsétáljak a szobámba, amikor álmos vagyok. Simogatja az arcomat, megfogja a kezem, virágot növeszt nekem. Éreztem, ahogy a lábam a padlót éri, de a derekamon a keze erősen tartott, amíg kinyitotta az ajtót. Leültetett egy székre, majd a szekrényben kezdett kutakodni és egy hosszú hálóinget húzott elő a ruhák közül, majd odalépett hozzám, felemelt és szépen lassan, óvatosan, hogy mindig fedjen a ruha, kezdett el kihámozni az estélyiből.
-Egyedül is át tudok öltözni-kuncogtam magam elé-bár jobb, amikor te csinálod-suttogtam.
-Tudom, hogy át tudsz öltözni, de azt is tudom, hogy nem tennéd meg-mondta halkan. Ebben igaza volt. Lassan áthúzta a fejemen a hálóinget és elengedte az alatta lévő ruhát, ami így a földön kötött ki. Segített a karomat átbújtatni a ruhán, majd az ágyhoz kísért, felemelte a takarót és befektetett alá. Utána szépen összehajtotta a ruhámat, majd egy pohár vizet töltött nekem. Utána letérdelt az ágyam mellé és óvatosan kisimította a hajamat az arcomból. Lassan felállt, de én megfogtam a csuklóját.
-Loki-suttogtam halkan, félig álomba merülve-itt maradsz mellettem?
Láttam az arcán a meglepettséget, de visszatérdelt mellém.
-Meddig maradjak?-Simogatta a kezem.
-Meddig szabad?-Válaszoltam a kérdésére egy újabb kérdéssel.
-Hát egy idő után el fogok fáradni így térdelve-mondta mosolyogva, mire én gondolkodás nélkül csúsztam hátrébb az ágyban, helyet adva neki, ő pedig kikerekedett szemekkel nézett.
-Szerintem nem lenne jó ötlet-bámulta a padlót.
-Szerintem sem, de nem lenne rossz-pislogtam nagyot, mire ő felállt és egy pillanatra azt hittem, hogy el fog menni, de ehelyett lassan kigombolta az ingét és levette a nadrágját, így egy szál alsónadrágban bújt be mellém.
-Már ha nem gond-állt meg félúton, mire én nemet intettem a fejemmel.
-Csak még sosem láttam így egy férfit sem-sütöttem le a szemem. Ő pedig mosolyra húzta száját, miközben bemászott az ágyba mell3m.
-Tudom-mondta.
-Honnan tudod?-Kérdeztem megszeppenve.
-Rengeteg dolgot tudok rólad és ezek miatt sajnálom is, ami történik velünk. Tudom, hogy még sosem tapasztaltad meg a szerelmet és, hogy ez mennyire rossz lehet neked.
-Te már voltál, szerelmes?-Néztem ót csillogó szemmel.
-Nem hiszem, egyszer éreztem valami hasonlót, de az nem volt olyan intenzív, mint amilyennek a szerelemnek lennie kell. Ráadásul még csak helyes sem bolt.
-Miért nem volt helyes?
-Gyerek voltam és csak néztem őt az ablakomból, ahogy ő is felnő, tudván, hogy tudja, hogy nem is létezem-hunyta le a szemét.
-Szeretnél róla beszélni?-Kérdeztem bűnbánóan.
-Nem igazán.
Egy darabig csend telepedett a szobára, azt hittem, hogy elaludt, de egy idő múlva halk, álmos hangján megszólalt.
-Nagyon szép voltál ma-suttogta.
-Miért arany színű volt a ruhám?
-Ez egy nagyon bonyolult kérdés, amit most nem igazán akarok megválaszolni-maradt a hangja kicsit játékos.
-Loki-suttogtam, mire ő halkam hümmögött egyet-szép neved van-mosolyogtam magam elé.-Tetszik, ahogy kimondom.
-Nekem is tetszik, ahogy kimondod-mondta félálomban. Hirtelen csak azt éreztem, ahogy Loki finoman magához húz és a fejem a karján megpihen, a tenyerem alatt pedig éreztem a szívének lassú, de ütemes dobogását. Hirtelen felindulásból adtam egy apró csókot az arcára, amitőla szíve gyorsabban dobogott egy pillanatig.
-Meg akartalak csókolni, de te nem ezt érdemled-suttogta maga elé, de mielőtt bármit mondott volna, elnyomott minket az álom.