Forced (Hun. Loki ff.)

közelebb

Az eső kopogását hallgattam csendben, míg Loki hajával játszottam. Ahogy elnéztem, nem igazán zavarta őt, mert lefoglalta őt a könyv, amiről le sem tudta venni a szemét. Néha összehúzta a szemöldökét és ráncolta a homlokát, úgy koncentrált a megsárgult lapokra. Engem pedig lefoglalt az, hogy az arcát nézzem.
A villámok bevilágították az egész házat, én pedig minden egyes alkalommal kicsit összerezzentem.
Egy hatalmas villám csapott le és én rend szerint megugrottam, bár ez lehet egy kicsit nagyobb megugrásra sikeredett, mert Loki lerakta a könyvet és rám nézett.
-Asgard legnemesebb és legbátrabb harcos nője fél néhány villámtól?-Kérdezte kicsit mosolyogva.
-Nem, csak nem szeretem őket-néztem el az igéző szemektől.
-Az majdnem ugyanaz-kelt fel az ölemből és ült mellém. Egyet intett és a takaró a kanapé végéből ránk repült, a kandallóban pedig tűz gyúlt. Így az egész villámlásos dolog hangulatosnak tűnt.
-Miért? El akarod játszani az erős, független férfit, aki megvédi a félő nőt?-Döntöttem oldalra a fejem.
-Ha azt akarnám, akkor nem szárnyakat varázsoltam volna neked, hanem utánad ugrottam volna és elkaptalak volna-a térdem alá nyúlt és a másik kezét a derkamon megtámasztva az ölébe húzott-így.
-És akkor te lettél volna a zöld köpenyű szuperhős?-Incselkedtem vele.
-Nem-láttam, ahogy a szeme elsötétül-én a gonosz szeretek lenni. A mumus, aki a szekrényedben lakik és-köhögött egyet-mivel egy rendkívül udvarias mumusról van szó, ezért nem kukkol, miközben öltözöl-mosolygott rám gonoszan.-Vagy mégis kukkol?
Megcsaptam a vállát, de akkor villámlott egy nagyot, így közelebb húzódtam Lokihoz. Halk nevetése zengett a fülemben.
-Szerinted mennyi ideig lehetünk itt?-Fordultam felé.
-Hetek? Hónapok? Esetleg egy év? Az a lényeg, hogy majd megfoganjon Asgard megmentője-az utolsó két szót macskakörmözte a levegőbe.
-Csak egy gyerek lesz-néztem magam elé, de elképzeltem, ahogy egy kisbaba fekszik a karomban-olyan törékeny.
Loki jobban magához húzott és lágyan ringatott. Arcomat a nyakába fúrtam és lágy csókot leheltem a bőrére, amitől erősebben fogott.
-Nem kell még ezzel foglalkoznunk-hangja kicsit megremegett. Addig hintáztatott viszont, amíg én majdnem elaludtam.
Éreztem, ahogy óvatosan felkel és megindul a háló felé. Itt hangosabban kopogtak az esőcseppek az ablakon, mint a nappaliban. Loki az ágyra fektetett és betakart. Hallottam, ahogy megkerüli az ágyat és éreztem a forró testet az enyém mellett. Az ujjaim a kemény mellkas puha bőrén jártak, ahogy hozzábújtam. Hallottam a gondterhelt sóhaját és éreztem a simogatását. Ujjai a derekamon apró köröket írtak le, néha-néha érintve a meztelen bőrömet.
Így akartam maradni. A karjaiban. Hallgatva a szívverését és a lélegzését. Érezve az illatát, ami minden egyes levegővételnél megtölti a tüdőmet. Az ujjaival a derekamon, fejemmel a mellkasán. Közelebb húzódtam hozzá és igyekeztem mindent magamba szívni, elraktározni a bőrömben az érintését, tüdőmben az illatát, szivemben az érzést.
-Baj van?-Kérdezte. Először fel sem tűnt miért, aztán láttam meg a ruháján az apró könnycseppeket. Nem is tudtam mikor kezdtem el sírni. Loki felemelte a fejemet és az oldalára fordult, hogy szemben legyünk egymással. Ujjai az arcomra csúsztak és letörölték a könnyeimet.
-Semmi-sütöttem le a szemem-csak van egy olyan érzésem, hogy többet nem igazán lesz ilyen. Úgy értem, hogy kint vihar van és veled vagyok és-nem tudtam befejezni a mondatot.
-Félsz, hogy elmúlik-mondta maga elé.
-Igen-suttogtam. Loki csak bólintott egyet, majd magához húzott annyira, hogy az arcom a mellkasába fúródott.
-Életünk végéig azon leszek, hogy ez-itt elcsuklott a hangja-ne múljon el.
Az ágyban fekve öleltük egymást, mintha sosem akarnánk, hogy vége legyen. Néha meg-megremegtem a villámlásokra, de mintha egyre kevésbé hallottam volna őket. Mintha az egész lényem az engem ölelő férfire figyelt volna. Minden mozzanatát éreztem magamon. Óvatosan játszott a hajammal, simogatta a tincseket, belefúrta az arcát. Néha, amikor az oldalát simogattam, akkor a felsőjét véletlenül feljebb tűrtem és az ujjaim az anyag alá siklottak. Minden alkalommal enyhén megdermedtem, mintha az ujjaimban szikrák repkednének. Loki teste ilyenkor kicsit jobban szorított magához, bennem pedig életre kelt az emlék, amikor a szobámban csókolóztunk.
Szinte újra az ajkamon éreztem az ajkát, ahogy követelőzően csókol. Ahogy az ujjai lassan, félve csúsznak feljebb a combomon. Az ujjaim a hajában. A kezem egy kicsit ökölbe szorult és csak akkor vettem észre, hogy az ujjaim már a vékony bőrt érintették a bordáján. Gyorsan kihúztam az ujjaim az ingből, de ő csak megfogta a kezemet és visszarakta oda, ahonnan elvettem. Ujjaim alatt éreztem minden lélegzetvételénél azt, ahogy a tüdeje megtelik levegővel és a bőre egy kicsit jobban tapad a csontjaihoz. Lassan simogattam őt, miközben ő csak erősebben fogott és a hajamba temette az arcát.
Felfelé fordítottam a fejemet, hogy lássam az arcát. A szeme lehunyva, enyhén remegve, amikor megmozdul a kezem. Arca halványrózsaszín, ajkai elnyílva. Mintha csókra várnának. Édes és lassú csókokra, amiktől kellemes melegség ölel körbe. Puha és félős csókokra, amiktől az ember szerelmesnek érzi magát.
Ujjai az arcomhoz értek és óvatosan simogattak. A homlokomat, a szemem alatti részt, az orromat, az orcámat. Alig hozzámérve rajzolta körbe az ajkamat, majd az államnál fogva jobban magához húzott. Az orra hegye az orromat súrolta. Lehelletétől megrészegülten hunytam le a szemem.
Éreztem, ahogy a világ lassan megszűnik körülöttünk és csak ketten maradtunk. Ahogy szinte szálltam a levegőben vele együtt. Ajkainkat miliméterek választották el egymástól. Az ujjaimmal kicsit jobban szorítottam, mint idáig, mire éreztem, ahogy apró mosoly kúszik arcára.
Egy pillanat alatt rajtam termett és édesen csókolt. Ujjai kutakodóan simogattak, mintha még sosem ért volna hozzám. Apró, körkörös mozdulatok az oldalamon, a combomon, az arcomon. Egyre szaggatottabban vette a levegőt és egyre erősebben csókolt. A testem magától követte minden apró mozdulatát, minden levegővételét, minden szívverését. Ujjaim az ingjének gombjaival játszottak, lassan haladva lefelé, majd a végén lehullott róla a ruhadarab. Kezem a vékony, de izmos, felsőtesten járt, érezve minden mozdulatát, miközben ajkaink csak apró pillanatokra szakadtak el egymástól.
Óvatosan ülő helyzetbe húzott és amint lekerült rólam a felső, vissza is nyomott az ágyba. Ahol bőre hozzámért, ott éreztem, ahogy apró szikrák pattannak el köztünk, ahogy az érintésektől meggyulladok. Ujjai fedetlen mellemhez értek és ajkaim közül egy halk sóhaj szökött ki. Puha ajkai felfedezték a nyakamat, a vállamat.
-Túl tökéletes vagy-suttogta a fülembe és kicsit jobban szorított magához-de nem akarok olyan dolgokat tenni, amiket bármelyikünk megbánhat-feje a párnába nyomódott.-El kell mennem innen-mondta és felállt, magára rángatta az inget és mire én felfogtam, hogy mi történik, addigra Loki màr a viharban ment előre.
Az ablakban állva néztem, ahogy eltűnik a messzeségben, míg a szememből szűntelenül folytak a könnyek.