Angel, do you love me? (Larry Stylinson ff.)

9. fejezet

Louis:

Percekig zokogtam Harry teste mellett amikor lépteket hallottam magam mögül, hátra néztem és megláttam Zayn-t közeledni ördögi vigyorral az arcán. Amint megláttam olyan szintű harag lett úrrá rajtam, hogy szinte nem láttam a vörös ködtől. Megragadtam a tőrt amit ezelőtt Harry ellen használtam és úgy tettem mintha még mindig zokognék.

 Zayn egyre közelebb ért és mikor megéreztem a vállamon kezét akkor vettem egy fordulatot és ordítva vágtam mellkasába az említett tőrt. A fájdalomtól felordított és elhátrált tőlem, majd kihúzta magából a tőrt és ledobta maga mellé a földre. Ekkor egy picit megijedtem, de nem adtam fel, kezeimet összetéve elmormogtam egy mágiát amit még a mennyben tanultam és a szárnyaimat széttártam amikből élessé formálódott tollak repültek ki egyenesen Zayn felé ezzel a falhoz szögezve őt. Odasétáltam hozzá és út közben felvettem a földről a fegyverem, mikor odaértem megszólaltam:

-Mondd Zayn, tudod-e milyen amikor fáj a hasad?- kérdeztem haragosan, majd hasba szúrtam a tőrrel amitől fájdalmasan nyögött fel,

-Vagy amikor esetleg nehezen veszed a levegőt?- néztem rá aztán a mellkasába vágtam a fegyvert pont oda ahova legelőször, Zayn pedig felordított,

-És tudod-e mit éreztem mikor megláttam mit tettem?- hajoltam közelebb az arcához, majd kihúztam a tőrt mellkasában és a szívébe vágtam,

-Ha a Földön lennénk akkor megérdemelnéd, hogy pokolra juss! De mivel itt nem tudlak egyedül megölni így szenvedned kell azért amit tettél!- húztam ki a fegyvert a szívéből, majd ahol értem ott szúrtam belé legalább 10 helyen. 

Miután már alig volt magánál ledobtam a tőrt magam mellé és visszavontam a mágiát ami által az éles tollak amik eddig a falnál tartották eltűntek,

-Remélem eljutott a tudatodig az üzenetem!- álltam meg háttal neki, majd megindultam Harry teste felé, hogy elbúcsúzzak tőle.

-Szeretlek..- suttogtam, majd megcsókoltam mire ugyan nem láttam, de éreztem, hogy az átok másik fele vagyis a nyíl megszűnik és Harry sebe begyógyul, ezt akkor tudtam mikor egyszer csak mocorogni kezdett. 

Gyorsan elváltam ajkaitól és megnéztem mi történik ekkor pedig szembe találtam magam azokkal a smaragdzöld szemekkel amiket úgy imádok. Amint kinyitotta gyönyörű szemeit zokogva a nyakába ugrottam.

-Babám miért sírsz?- simogatta nyugtatóan a hátamat,

-Úgy örülök, hogy élsz..- motyogtam zokogva a vállába,

-Igen élek..- ölelt végre át ő is.

Pár perc ölelkezés után elengedtük egymást és csak elvesztünk egymás szemeiben. Úgy éreztem most már minden rendben lesz és nincs mitől félnem amíg ő velem van, tudom, hogy ő megvéd és szeret engem. 

Percek múlva álltunk csak fel a földről és mentünk be a szobába ahol szinte már az életünket töltjük. bent leültünk az ágyra és én Harry ölében ülve aludtam el. Álmomban hallottam még azt az irritáló hangot ahogy azt mondja:

,,Nem menekülhetsz el, a sötétség ezentúl mindig a véredben lesz!"

Őszintén kezdek kicsit félni, hogy mi van, ha igaza van és tényleg nem menekülhetek? Mi van, ha ezentúl bármikor előtörhet belőlem a sötét angyal és támadja meg Harry-t? Nagyon félek. Éreztem, hogy könnyek szánkáznak le az arcomon amit valaki le is törölt. Mivel még mindig az ölében voltam így még szorosabban hozzá bújtam jelezve, hogy kényelmes nekem ez a helyzet.

Talán sikerülni fog irányítani a sötétséget bennem

Helló internetnépe! Elhoztam a 9. fejezetet is mivel tudom, hogy az előző rész nagyon szomorú lett! Mindenesetre nyugalom minden happy lesz a végére ezt garantálhatom! :)