Angel, do you love me? (Larry Stylinson ff.)

1. fejezet

Louis:

Szia kedves olvasó! A nevem Louis Tomlinson és 23 lennék, ha még élnék. Én egy angyal vagyok, még pedig a kegyelem angyala. Itt a mennyben vannak főangyalok és normál angyalok, a fő angyaloknak vannak rangjaik, mint például nekem a kegyelem angyala kinevezés. Nekem az a dolgom, hogy a háborúban, gyilkosságokban vagy effélékben áldozatul esett ártatlanoknak adjak még egy esélyt. Isten jól választott nekem feladatot hisz mindig is szerettem segíteni az embereken még akkor is amikor még éltem. Ez is okozta a vesztem, hadd meséljem el hogyan kerültem a mennybe:

Egy elég tehetős családba születtem ezért elég sokszor kihasználtak emiatt. Egyetlen igaz barátom volt Niall Horan, ő sosem használt ki és mindig mellettem állt a legnagyobb bajban is. Aznap éppen suliból sétáltunk hazafelé. Amikor egy sikátoron mentünk keresztül akkor hirtelen megjelent Scott (az egyik barátom aki kihasznált, de időben rájöttem és megszakítottam vele minden kapcsolatot) aki elővett egy pisztolyt és le akarta lőni Niall-t, de én elé álltam így engem ért a lövés pontosan szíven. 

-Louis!!- rohant oda hozzám -Miért tetted!?- potyogtak könnyei

-Mert erre valók..a barátok...- mosolyogtam erőtlenül, majd elsötétült minden.

Mikor újra felébredtem már itt találtam magamat hófehér szárnyakkal a hátamon és egy arany glóriával a fejem felett. Azokat akik egy jó tettért cserébe haltak meg főangyallá választják, én is így lettem kegyelem angyal. Isten elmagyarázta, hogy minden 5. évben elvisznek egy főangyalt a pokolba áldozatnak vagy egy démon házi kedvencének. Elsőre mikor ezt meghallottam nagyon megrémültem, de azt mondták, hogy újakat nem visznek el csak a régieket aminek hallatán kicsit megnyugodtam hiszen még csak 1 hete vagyok itt. Éppen egy felhőn üldögélve néztem mit csinál drága barátom odalent amikor hirtelen sikítozást hallottam. Azonnal odarepültem és megláttam a démonok vezérét és még pár alattvalóját Isten trónja felé lépkedni. Óvatosan követtem őket úgy, hogy egyikük se vegyen észre, hát nem nagyon sikerült, észrevettek. Mikor meglátott az egyik, elkapta az alkaromat és közel húzott magához, próbáltam kiszabadulni, de túl erősen szorított.

-Felség nézze mit fogtam!- szólt oda az uralkodónak aki hátra nézett és bennragadt a levegője mikor meglátott. Intett alattvalójának aki elindulva királya felé maga után húzott. Miután átadott neki visszament a helyére, a fődémon pedig tovább ment a trónhoz.

-Köszöntelek öreg!- állt Isten elé aki kezet rázott vele, de láttam rajta, hogy nem örül annyira a találkozásnak.

-Őt vinném ebben az évben!- húzott előrébb mire nagyon megijedtem. Tényleg engem akar? De nem azt mondták, hogy újakat nem visznek el?

-De hát úgy szólt az alku, hogy újakat nem visztek el!- nézett rá Isten meglepetten.

-Meggondoltam magam! És nem támadhattok, mert az ellentmond a szabályzatnak!- mosolygott győztesen a démon mire Isten beletörődött veszteségébe és lehunyva szemeit egy ,,elmehettek"-el lezárta a témát. Én annyira meg voltam rémülve, hogy mozdulni sem tudtam, ezért az uralkodó felkapott menyasszony pózba, majd elindultak a határhoz. Sokkos állapotom miatt nem sokat érzékeltem a külvilágból, így kicsit megijedtem mikor egy ismeretlen szobában találtam magam, aminek falai vörösek voltak, bútorai pedig feketék. Hirtelen az ajtó nyitódására lettem figyelmes, odanéztem és megláttam az uralkodót előttem. Elkezdtem hátrálni, de egy idő után hátam találkozott a fallal ő pedig egyre közelebb jött hozzám.

-Hát így kell köszönteni Apucit?- nézett rám kérdően.

-Hogyan?- találtam meg hangomat ami ijesztően vékonynak hatott.

-Jól hallottad Baby Boy!- mosolygott. Megszólalni nem tudtam a félelemtől. -Vannak szabályok amiket, ha betartasz nem lesz fájdalmas az itt léted.- hajolt közelebb.

-M...milyen szabályok?- kérdeztem mire elmosolyodott.

-Első szabály: Ha szólok neked, te nyafogás nélkül ott vagy és teljesíted kérésemet!- ült le az ágy előtt lévő fotelba.

-Második szabály: Mindig Apucinak kell szólítanod!- mondta, mire én felpattantam. 

-Na azt már nem én nem fogok egy démont Apucinak hívni!- ahogy ezt kimondtam rögtön meg is bántam. Olyan harag gyúlt szemeiben, hogy szinte égette bőrömet a lángja. Lassan felállt, majd erősen a falnak csapott mire megnyikkantam.

-Velem te így nem beszélsz vagy bajok lesznek Baby Boy, értve vagyok?!!- ordította, amitől én megrezzentem.

-Igen....- néztem rá ijedten.

-igen ki?- várt válaszomra.

-Igen Apuci....- adtam meg magamat, mert tudtam, hogy csak nekem lesz rossz, ha nem engedelmeskedem.

-Na ez a beszéd drága!- ült vissza helyére, majd megpaskolta combját jelezvén, hogy oda üljek. Megadva magamat, ölébe ültem és hallgattam tovább.

-Na szóval harmadik szabály: Soha, ismétlem soha nem hazudsz Apucinak! Úgyis rájövök, hogy igazat mondasz e úgyhogy felesleges próbálkoznod.- folytatta. -Negyedik és egyben utolsó szabály: Nem érintkezel egy démonnal sem rajtam kívül. Ha ez mégis megtörténik akkor értesítesz engem! Megértetted ezeket?- nézett rám válaszomat várván.

-Megértettem Apuci...- válaszoltam.

-Ügyes fiú.- mosolygott, majd ajkaimra tapadt. Nem akartam még több bajt így hagytam magamat. Mikor elvált tőlem felmászott az ágyra és intett, hogy kövessem ezt a mozdulatát. Felmásztam hozzá én is, majd magához ölelve lefeküdt és elaludt. Kis idő után engem is elragadott az álomvilág.

Hát kezdődjék az új életem......

Helló internetnépe! Itt lenne az új könyvem első fejezete 🎶🎶🎶 Remélem tetszik nektek majd 💟💟💟💟