Angel, do you love me? (Larry Stylinson ff.)

14. fejezet

Louis:

Másnap reggel Harry-vel egyszerre keltünk. Az első dolog amit észrevettem az egy hatalmas seb volt Harry hasán. Azonnal felugrottam amint megláttam, ő pedig csak furcsán nézett rám.

-Harry, azt a sebet le kell ápolni, most!- mutattam rá az említett sérülésre.

-Ugyan ez semmiség.- akart felülni, de egy fájdalmas nyögés után visszaesett fekvésbe.

-Aha, azt látom. Hozom a kötszert.- másztam le az ágyról. Felvettem a lila pulcsimat és egy melegítőt, majd megindultam az elsősegély doboz keresésére.

Egy kis idő keresgélés után meg is találtam és ki is vettem belőle a szükséges dolgokat, majd visszarohantam Harry-hez. Felhúztam pólóját amiben aludt aztán elkezdtem lefertőtleníteni a sebet amitől mivel nem szóltam, hogy csípni fog, így felszisszent. Hevesen bocsánatot kértem miközben kötöztem befelé a hasát.

Miután ezzel kész voltam szinte villámként csapott arcon a felismerés, hogy a régi bumerángom még a Mennyben van és azzal simán meg tudnám védeni magunkat. De engedély nélkül nem mehetek el így muszáj megkérdeznem.

-Hazz.- segítettem fel az ágyról.

-Hm?- nézett  rám érdeklődve.

-Eszembe jutott, hogy a bumerángom amivel meg védhetném magunkat a Mennyben maradt, elmehetek érte? Esküszöm nem szökök meg, ugye bízol bennem?- néztem rá kiskutya szemekkel mire gondolkozni kezdett.

-Jó legyen elengedlek, de ha meg mersz szökni akkor bajban leszel!- nézett rám szigorúan.

-Köszönöm Harry!- öleltem át szorosan mire kicsit meglepődött aztán viszonozta.

Végül elindultam a határhoz. A határ Menny és pokol közt igazából egy hatalmas szakadék, ha oldalról nézed akkor bal oldalt a pokol, jobb oldalt a Menny. Neki futásból átrepültem a szakadékot, majd leérkeztem a világosabb oldalon. Megindultam a rég látott útvonalon Isten trónja felé. Amint meglátott tányér méretűre nőttek. Odaérve meghajoltam előtte pont ahogy tanították még régen.

-Jó újra látni gyermekem.- mosolygott rám kedvesen.

-Téged is, Atyám.- viszonoztam a mosolyt.

-Hogy hogy visszatértél?- nézett rám meglepetten.

-Csak a bumerángomért engedett el az Apucim. Meg tudod mondani hol van?- kérdeztem ártatlanul mire megnyitotta a fegyvertárhoz vezető kaput.

Beléptem a kékesen villogó átjárón és rögtön keresni kezdtem a szememmel rég nem látott bumerángom. Nem is tellett sok időbe meglelnem hiszen elég nagy a többi lándzsához, kardhoz és kaszához képest. Ez egy különleges fegyver és aki megkapja azt okkal választja ki Isten. Ez a bumeráng a csonttörő (szerk.: Inuyasha referencia) és egyedül a birtokosa tudja használni úgy ahogy azt kell.

Egy kézzel kiemeltem a többi éles tárgy közül, majd hátamra erősítve hagytam el a helyiséget. Mikor visszaértem a trónhoz már egy csomóan álltak velem szemben megdöbbent arccal. Nem tanúsítottam neki nagy figyelmet csak elindultam vissza a határhoz mielőtt Harry mérges lesz rám. Már épp kiértem a tömegből mikor valaki elkapta a csuklóm. Hátra néztem és egy ismeretlen lány volt az akinek feltűnően nagy volt a dekoltázsa.

-Hová mész?- kérdezte még mindig a csuklómat szorítva.

-Vissza a pokolba, már várnak rám.- feleltem reménykedve, hogy elenged, mert a szorítása elég fájdalmas volt.

-De minek mennél vissza? És ugyan ki vár?- kérdezősködött.

-Mert a gazdám már vár rám.- mondtam és próbáltam kihúzni kezemet a szorításából, de nem engedett.