Angel, do you love me? (Larry Stylinson ff.)

8. fejezet

Harry:

-Zayn!?- néztem az említettre ledöbbenten aki csak önelégülten vigyorgott. Gyorsan a hátam mögé húztam Lou-t, hogy biztonságban tudjam, Zayn megindult felénk lassan. Mikor már csak pár centi volt köztünk közelebb hajolt,

-Mondd Harry, tudod-e milyen amikor elvesznek tőled valakit aki fontos neked?- mondta még mindig közel hajolva hozzám mire hátra tettem a kezeim és kézjelekkel magyaráztam el Lou-nak, hogy bújjon el. Úgy látszik értette, mert lassan elkezdett hátrálni amit Zayn szerencsére nem vett észre, majd bebújt a legközelebbi fordulóba.

-Miért nem válaszolsz? Talán elvitte a cica a nyelvedet?- vigyorgott gúnyosan,

-Igen, tudom milyen érzés.- mondtam állva szúrós pillantásait,

-Akkor azt is tudod, hogy ilyenkor elégtételt kell venni az illetőtől!- emelte fel hangját, majd hirtelen démoni erejével kihúzta Lou-t rejtekhelyéről egyenesen a karjaiba. Amint az angyalkám a mellkasának ütközött azonnal körbefonta nyakát a karjaival ezzel elzárva Lou-tól az összes menekülőutat.

-Ereszd el őt!!- vettem át démoni alakom és ezzel a hangom is eltorzult,

-Mint mondtam elégtételt kell vennem amiért tulajdonképpen meggyilkoltad anyámat!- ordította, majd még erősebben szorította a drágám nyakát mire ő a fájdalomtól felnyögött,

-És jól gondold meg mit cselekszel, mert még egy szorítás és a kis angyalkád megfullad!- nézett le az említettre aki már alig kapott levegőt.

Muszáj kitalálnom valamit különben elroppantja a nyakát az angyalkámnak és azt nem élném túl. 

-Látom kifogytál az ötletekből.- nevetett gúnyosan,-Most, majd megtudod milyen érzés volt látni anyád eltűnését, öcsém...- mondta, majd egyszer csak elhalványult és Lou is vele együtt. Ordítottam és próbáltam elvenni tőle a drágámat, de már késő volt, elvitte Lou-t....

A földre rogytam és zokogni kezdtem. Elvitte....elvitte az egyetlen embert aki képes volt őszinte mosolyt csalni az arcomra, aki a puszta jelenlétével eléri, hogy biztonságban érezzem magam bárhol, aki a fény az életemben. 

Nem! Nem adhatom fel! Lou-nak szüksége van rám és én meg fogom menteni őt! Felálltam a földről, majd könnyeimet letörölve elindultam az egyedüli szobába ahova Lou-t nem vittem be sosem, a fegyverszobába....

Louis:

Zayn egy sötétbordó falú helyiségbe teleportált minket, majd alkaromnál fogva egy falon csüngő lánchoz húzott amit éppen hogy felértem. Felcsatolta mindkét kezem, majd elhátrált, hogy megnézze a ,,mesterművét".

-Na most angyalka segíteni fogsz nekem elégtételt venni az ostoba szeretődön!- emelte fel két ujjal az államat mire elhúztam a fejem,

-Ha azt képzeled, hogy segítek akkor nagyon tévedsz!- vágtam vissza,

-Nagy kár. Akkor muszáj lesz akarattal rávennem téged, hogy engedelmeskedj!- emelte fel jobb kezét ami körül egy vöröses aura látszott, majd hirtelen elvesztettem minden irányítást a testem felett, úgy éreztem mintha csak külső szemlélő lennék, a szárnyaim átvettek egy sötétebb szürke árnyalatot, a glóriám éj feketévé változott és én nem voltam ura a testemnek.

-Tépd le láncaid, sötét angyal!- utasított. Én ellenkeztem, de nem tudtam semmit tenni, a testem viszont engedelmeskedett a parancsnak,

-Rendben. Menj és öld meg azt a nyomorultat!- adta ki az újabb utasítást amit a testem kérdés nélkül teljesített és kirepültem a kis ablakon ami nyitva volt és teljes sebességgel elindultam a kastély felé. Idő közben próbáltam visszaszerezni az irányítást, de nem bírtam, olyan érzés volt mintha csak rab lennél egy testben és nem te irányítanád.

Mikor a kastélyhoz értem berepültem az egyik nyitva felejtett ablakon ami előtt pont Apuci állt és erőteljesen leszálltam úgy, hogy még az is hallotta aki a kastélyon kívül tartózkodott. Apuci a hangtól megugrott kicsit, majd hátranézett és szemei tányérméretűre nőttek.

Lassan megindultam felé és út közben a kezembe került egy kisebb tőr is. Meg akartam állítani a testem, de bármit csináltam nem használt. Ordítottam hátha hallja, de nem csak még közelebb mentünk egymáshoz, majd ő átölelt.

-Úgy aggódtam érted kincsem..- motyogta a hajamba, és ekkor realizálódott bennem mi történik

-Ne, engedj el ez egy csapda!- próbáltam kiabálni neki, de semmi,

-Ugye nem tett veled semmi rosszat az a fasz?- mondta halkan,

-Harry kérlek menekülj!- ordítottam hiába,

-De mi történt a szárnyaiddal és a glóriáddal?- engedett ki öleléséből, hogy jobban szemügyre vehessen,

-Ha...Harry....me..ne..külj..- sikerült végre kiszenvednem egy mondatot mire meglepődötten nézett rám,

-Mi-- Áááh- ordított fel fájdalmában és akkor láttam, hogy a tőr az oldalába van szúrva,

-Lou..is..?- próbált mondatokat formálni, de nehezére esett, ekkor újra neki támadtam, de ezúttal gyorsabban kapcsolt és elkapta a karomat,

-Harcolj ellene Lou!- nézett kérlelően a szemembe miközben szája szélén már csurgott a vér, egyre jobban próbálkoztam irányítani, de mind sikertelenül. 

,,Öld meg...öld meg Harry-t"  visszhangzott újra és újra a fejemben, de nem figyeltem rá, mert túlságosan el voltam foglalva azzal, hogy valahogy megállítsam a testemet. 

Egy ponton feladtam és felordítottam, de olyan hangosan, hogy a testem egy pillanatra megállt minden mozdulatában. Aztán újra folytatta amit elkezdett, én pedig szinte magamba zuhantam tudván, hogy nem tudom megakadályozni, hogy a testem megölje Harry-t.

A következő pillanatban egy íjat formáltam mágiával és Harry felé tartottam kihúzva, láttam szemeiben, hogy beletörődött a sorsába. Pár perc hezitálás után elengedtem a húrt és a nyíl egyenesen Harry szívébe fúródott.

-HARRY!!!- ordítottam fel fájdalmasan, olyan hangosan, hogy megtört az átok a testem felett és végre újra én uraltam azt. Zokogva térdeltem mellé és emeltem fel a fejét, hogy lássam az arcát.

-Lou.....- szólalt meg erőtlenül mire rákaptam könnyekkel teli tekintetem,

-Harreh! Éhn úhgy shajhnáhlom, nehm akarhtam ehzt.- zokogtam mire megéreztem tenyerét az arcomon,

-Nem saját akaratodból tetted....- mosolygott erőtlenül és egy vércsík éktelenkedett szája sarkában,

-Tudnod kell.....hogy amióta megláttalak azon a napon...azóta tudtam, hogy te leszel az akit örökké szeretni..fogok..- suttogta, majd lehunyta szemeit....

Helló internetnépe! Igen ez egy kicsit szomorkásabb hangvételű fejezet lett, de nyugi van Happy end-et tervezek szóval no para minden rendben lesz!