Kínos csend telepedett a kis táborunkra. Cleavon, mintha mi sem történt volna, a földről összeszedett fát hozzáadta a megmaradt tűzrevalóhoz, majd szórakozottan leült a tűz mellé. Valamiért mintha bűnösnek érezném magam. A férfi nem tűnik sem dühösnek sem sértettnek, mégis valamilyen egészen kesernyés légkör lengi körül. Lopva nézek a hercegnőre, de tekintetünk találkozásakor is csak bizonytalanságba futok. Igyekszem távolodni tőle, nem tudok most mellette tisztán gondolkodni, ő azonban egyre azon igyekszik, hogy a kettőnk közötti távot csökkentse. Három ilyen közeledési kísérlet után azonban feladja.
- Aldea, nem is tudtam, hogy hozzám hasonlatosan kedveled a hölgyek társaságát . - jelentette ki kis idő után a bárd.
- De én nem... - mentegetőznék.
- Ugyan, kérlek, igazán nem szorul a helyzet magyarázatra... Cifrább turpisságokat is hallottam vagy éppen láttam már az udvarban. - mondja, miközben jelentőségteljesen tekint Cicely-re, ő pedig csak hallgat. A kérdések a fejemben egyre csak sokasodnak, de én már talán tudni sem akarom a válaszokat. Egyetlen dologra van most szükségem: némi magányra, hogy átgondolhassam végre a történteket.
- Későre jár. - szólal meg hosszas morfondírozás után a lány. Tényleg beesteledett, amíg itt ültünk a csendben - Menjünk aludni.
- Remek ötlet! - mondja Cleavon, míg mutatóujjával pontot rajzol a levegőbe - Aztán semmi illetlenség, hölgyeim! - azzal hátat fordítva aludni tér. Hasonló célokkal én is visszakecmergek a sátorba, övemet óvatosan a zsákom mellé helyezve, nehogy eltörjenek a rajta lévő üvegcsék. Már épp én is álomra hajtanám a fejem, amikor finom érintést érzek a vállamon.
- Aldea... Beszélnünk kellene... - hallom Cicely fáradt, kissé kényelmetlen hangját. Mennyire gyűlölöm ezt a mondatot.
- Akármiről akarsz társalogni, ráér holnap is. Te magad mondtad, hogy fáradt vagy.
- Csak kettesben akartam maradni veled.
- Mégis miért? Mit akarsz velem még tenni? Nem gondolod, hogy már így is elszaladt veled a ló?
- Aldea... - szólít meg újra, kissé elcsukló hangon - Én csak azt tettem, amit a szívem diktált és tudom, hogy te sem akartad másképp. - mondja, míg meg próbálja fogni a két kezem, ám én elhúzódom a közeléből.
- Kérlek, hagyj. Elfáradtam és nem tudok már gondolkodni sem.
Igyekszem elkerülni azt a bánatos pillantást, ami mintha a szívemet döfné keresztül. A történtekben én is hibás vagyok, elvégre nem csak beleegyeztem abba, hogy a hercegnő megcsókoljon, hanem még viszonoztam is a gesztust. Most mégsem bírom a közelségét, nem akarok belefolyni egy olyan spirálba, amelyet magam sem értek.
A reggel eljövetele kicsit sem józanít fel az esti zavartságomból, a helyzeten pedig az sem segít, hogy Cicely karjait körém fonva bújik hozzám, míg mélyen alszik. A lehető legnagyobb óvatossággal fejtem le magamról a selymes karokat, míg előbújok a sátorból. Cleavon már éberen ül ugyanott, ahol az este is, szemével az egyre fentebb és fentebb kúszó napot vizslatja.
- Korai még a felkelés, főleg olyannak, aki szerelemmel töltötte meg az éjjelt, nemde? - köszönt a bárd a maga pimasz és szemérmetlenül részletes módján.
- Neked is jó reggelt. - válaszolok a szememet forgatva - A valótlan dolgokat leíró szóáradatok helyett pedig megmondhatnád, hogy merre megyünk tovább.
- Nos ha dicső hőstetted miatt nem csúszunk egy napot, most éppen úton lehetnék Saphyxia híres-neves vásárnegyedébe, hogy végre úrihölgyekhez méltó, puha fehérkenyérhez juttathassam legkedvesebb útitársaimat.
أنت تقرأ
Vonj még a bűvkörödbe (Felfüggesztve)
عاطفيةAldea évekig forralja bosszúját anyja elrablói ellen. Nem kis feladatot, egy egész királyság romba döntését tűzte ki maga elé végső célként. Ehhez a nagy tervhez pedig egyetlen eszközt választ: a király egyetlen lányának elrablását. A legapróbb rész...
