-Szóval Kira nem láttalak még erre felé, miért is?
-Most költöztem, a szüleimmel mivel volt egy kis gond a házzal.-felelte. Bármennyire is próbáltam az órára koncentrálni nem ment, egyszerűen csak rajta kattogott az agyam. Miért is csak most találkoztunk?
-Hahó!-hallottam a fülembe törő hangot.
-Bocsi, csak elkalandoztak a gondolataim.
-Csak nem arról a srácról van szó akivel suliba jöttél? Láttam ám.-mondta. Hirtelen nem is tudtam mit kellene mondanom most.
-Öhhm, nem csak egy dolgozat kérdésén törtem a fejem.- úristen, ennél nem tudtam volna jobbat kitalálni.
-Tudom ám, hogy a fiúról van szó, ne hazudj.
-De nee.. - és nem hagyta, hogy befejezzem ezt az egy kis mondatot és az ujját a számra tapasztotta.
-Shh.-mondta. Azonnal megnyugodtam és elöntött a melegség bárcsak az ujja helyett inkább a szája lenne most az ajkamon.
-Oké.-feleltem.
-Délután megyek át hozzád. Meg kell csinálni a beadandót.
-Rendben, 5?
-Legyen inkább 7.
-Akkor legyen 7. A címem majd elküldöm sms-be.
-Hát ha tudod a számom küldheted is.-én csak akkor realizáltam nincs is meg nekem az ő száma és akkor gyorsan el is kértem.
-Akkor hétkor.-hagyta rám. Nem is tudom mit csináljak most, olyan gyorsan rohantam a buszra, mint még soha, hogy minél gyorsabban otthon legyek és készülhessek az estére. Szuper gyorsan fél óra alatt otthon is voltam. Nem volt otthon senki szóval készülhettem is.
-Mit is csináljak? Süssek pizzát, eselteg valami sütit?- írtam is egy sms-t neki.
-"Valami kaja mára?"
-"Egy kis popcorn egy kis pizzával, remekül hangzik nem?"
-"De igen"- írtam vissza, olyan jól, mint hogy ma itt leszel, tettem hozzá magamban. Készen lettem a kajákkal 7 elött és hát eléggé kitettem magamért, mert nagyon jó illatuk van. Azzal hallottam is a csengőt és futottam ajtót nyitni, persze megpróbáltam nem el botlani.
-Szia.
-Szia. Gyere be.
-Nagyon szép kis házikó és milyen jó illatok vannak itt.
-Megpróbáltam megsütni amire vágytál.-feleltem.
-Te kis házi asszony.-nevetett.
-Na mennyünk fel.
-Oké.-és elindultunk fel. 1 óra alatt el is készítettük a beadandót és feljött a kérdés.
-Mit csináljunk most? Itt áll még az egész este elöttünk.
-Te itt alszol?-kérdeztem.
-Persze, hát akkor miért jöttem volna ilyen későn.-nevetgélt a hozzászólásomon.
-Akkor?
-Egy film? Valami csajos?
-Ha csak együtt sírunk rajta.-feleltem nevetve.
-Titanic? Rómeó és Júlia?
- Valami jobb?
-P.S. Szeretlek?
-Legyen.
YOU ARE READING
Nem hittem volna
RomanceA nevem Madison és sosem gondoltam volna, hogy ez bekövetkezik. Szerelemes lettem, szerelmes lettem belé. A szeme az arca és az egész jelenléte a viccei még ha nem is viccesek, a teste ahogy a mellkasa megemelkedik mikor levegőt vesz. Igen, szerelme...