Nem hittem volna

Iskolába menet

A film persze, nagyon romantikus volt, de végig nevettük az egészet. Imádtam minden percét, és eljött az alvás ideje. Éjfél is elmúlt mikor, úgy döntöttünk lefekszünk aludni.
-Hol szeretnél aludni?-kérdeztem.
-Nekem jó a kanapé is.
-Nem, nem hagyhatom, hogy azon a kényelmetlen kanapén aludj.
-Akkor van jobb ötleted?
-Alszol az ágyamban. Én meg alszom a földön.
-Rendben.-egyezett bele. Le is feküdtünk, annyira nem volt kényelmes a föld egyszerűen egész végig csak forgolódtam. 
-Hahó, rendben vagy?-kérdezte.
-Igen, igen csak nem olyan kényelmes itt a helyzet.
-Gyere, pattanj fel ide van elég hely kettőnknek is.- nekem nem kellett kétszer mondani mentem is, a borzalmas kényelmetlen helyem pedig hagytam is magam mögött. Először kicsit frusztráltan éreztem magam, folyt a hátamon a víz de a pillantása megnyugtatott. Aznap éjjel egymás mellett aludtunk. Már hajnalodott mikor felébredtem és észrevettem, hogy átkarol. Soha nem éreztem magam még ennyire biztonságban. Nem mertem mozogni hátha felébreztem, és egyszer csak el kezdett mozogni mellettem az ágyban.
-Jóreggelt!-szólítottam meg.
-Jóreggelt! Máris reggel van?
-Igen, lassan indulni kell a suliba.-mivel sajna ma még csak péntek van.
-Rendben. Akkor keljünk fel.- azzal elindult fogat mosni.
-Nem eszel?-kérdeztem.
-Nem az én műfajom a reggeli.-mosolygott, olyan édesen, hogy majdnem elolvadtam.
-Mivel megyünk suliba?-kérdezte.
-Busszal.- hálát adok Istennek, hogy tegnap este senki sem volt itthon és remélem most sincs.
-Jajj! Utálok buszozni. Mi lenne ha a barátod a szomszédból elvinne minket?
-Mármint Austinra gondolsz?
-Mit tudjam én mi a neve de valószínűleg igen.
-Hát nem tudom, hogy beleegyezne-e.
-Na majd én megoldom.- ezzel felhúzta a legrövidebb szoknyámat és kisétált az ajtón. Gyorsan futottam is utána, nem akartam féltékenynek tűnni szóval próbáltam nem gyanakvó képet vágni az egészhez.
-Szia! Kira vagyok, te pedig biztos Austin, örvendek!
-Szia Kira!-és azon nyomban elkezdte nézni a fenekét. 
-Sajnos lekéstük a buszt, eltudnál vinni minket?- persze ezt mindet boci szemekkel és előre tolt mellkassal monda. Már vörös volt a fejem, a féltékenységtől, ennek a srácnak miért lenne ilyen könnyű őt felszedni?
-Simán. Ugorjatok be.
-Nagyon köszii!-felelte
-Mizu Mad? Megjött a mensid vagy mi?
-Nincs semmi Ast csak.. mindegy semmi.-és mosolyogva beszálltam, nem hagyhatom őket kettesben semmiképpen.