Nem hittem volna

A beismerés

-Szóval, igaz féltékeny voltam, de nem úgy ahogy te gondolod..
-Mármint?
-Figyel, én.. én kedvellek téged és tudom,hogy te vagy a legjobb barátom és tudom, hogy ezt nem szabad és..- elhallgattam és vártam a választ erre a nagyon összezavarodott megfogalmazására de semmi.
-Szeretném ha most mennél.- felelte
-Persze.- felvettem a cuccaim és elindultam kifelé. Akkor vettem észre, hogy mit is tettem amikor rám csukódott az ajtó. Most mihez kezdjek? Hazamentem, felrohantam a szobámba, aznap este sírva aludtam el. Reggel nem készültem, nem akartam iskolába menni.
-Jól vagy?-kérdezte anyukám.
-Igen, csak megfáztam, minden okés.
-Ha kell valami munkába leszek.
-Okés.
-Szeretlek Mad.
-Én is.- és becsukta a szobám ajtaját. Mit tettem? Miért nem érzi azt amit én? Miért kell egy depressziós szardarabnak lennem most? Felkeltem és elindultam, nem tudom hova tartottam csak ki akartam szellőztetni a fejem. Amikor rádöbbentem, hogy már este van és nem tudom hol vagyok, hirtelen rámtört a pánikroham. Egy erdőben voltam, egyedül. Az istenit!
-Hol a telóm?- nem hoztam magammal. Most mit csináljak? Elkezdtem kiabálni.
-Hahó! Valaki?- senki nem válaszolt. Leültem és vártam, gondolkodtam, mit tegyek? Arra ébredtem, hogy valami nyalogatja az arcom.
-Mancs! Mit csinálsz? Úristen, jól vagy?- nem tudtam ki beszélt hozzám, vagy, hogy egyáltalán hol vagyok.
-Hol vagyok? Ki vagy?
-Austin vagyok Mad. Mit keresel itt?
-Austin? Az ki?- feleltem, tanácstalanul.
-Nyugi Mad, mindjárt otthon vagyunk.
-Nem akarok haza menni! Engedj el.
-Mad, nézz magadra, úgy nézel ki, mint akit most húztak ki a földből.- nem akartam tudni, hogy festek.
-Mindegy hova megyünk, csak haza ne.
-Oké, oké. Nyugi megoldom.- ez volt az utolsó szó amit hallottam. Egy kék, rumlis szobában ébredtem. A fejem fájt és a lábaim is. Mégis hol vagyok?
-Hahó!- mondtam, semmi válasz. Feltápászkodtam és elindultam lefelé a lépcsőn. Ügyeletem, hogy nehogy megbotoljak, mert nem szívesen éreznék ennél több fájdalmat. Egy srác sütögetett a konyhában és mit ne mondjak elég jól csinálta a illatok, hmm mennyeiek voltak. Aztán hátrafordult és leesett az állam. Austin? Micsoda? Én Austin Williams ágyában aludtam?