Nem hittem volna

Ahol a történet kezdődött

Nem is tudom hol kezdjem, elkezdem az elején. A nevem Madison 16 éves, Angliában élek a szüleimmel és a húgommal egy kertes házban a fővárosban. Ma kezdem a középiskolát és nagyon izgatott vagyok miatta. Remélem nagyon sokat bulizunk majd és persze pasizunk is. Nem is tudom mit vegyek egyátalán fel ma. Talán valami kihívót, hogy felhívjam a figyelmet vagy talán kis félénket? Ahogy kinyitottam a szekrényem megragadt a szemem egy fekete ruhán, úgy döntöttem ezt veszem fel, nem is kihívó de nem is félénk. Lerohantam a konyhába és bekaptam pár falat müzlit. Gyorsan nyomtam egy puszit anyu arcára is rohantam is a buszra, nehogy lekéssem. Persze, az én személyem nagyon egy ügyetlen kis lény, ezért is a busz előttem ment el pontosan az arcom előtt.
-Most mit csináljak?-mondtam magamnak.
-Elvigyelek?-hallottam egy hangot magam mögött. A szomszéd srác volt aki ugyanabba a suliba járt, mint én bár mennyire is nem akartam elmenni vele muszáj volt, mivel a következő busz csak 1 óra múlva jön, akkor pedig elkések. Így hát beleegyeztem.
-Hogy vagy kis Mad?-kérdezte. Sosem szerettem amikor így hívott.
-Jól vagyok Ast és te?-utálta ha Ast-nak hívtam inkább az Austint preferálta, mert szerinte az olyan "nagy fiús".
-Mivel lekésted a buszt nekem kell elvinni, szóval ne flörtölj velem vagy kiraklak és gyalogolhatsz.- nem feleltem, szótlanul ültünk az iskoláig. Kiszálltam és megköszöntem, hogy elhozott és gyorsan futottam az órámra. Az előbb említett bénaságom miatt is botlottam bele akár mennyire is nem akartam piros lett tőle az arcom, annyira gyönyörű. Elkapott és együtt estünk a földre, nem éreztem magam még ilyen kellemetlenül. Így ismerkedtem meg Kirával. Kiderült, hogy Kira és én egy osztályba kerültünk és persze még egy pár is lettünk egy csoportos feladatban.
-Szóval, mi a neved ügyetelenke?-kérdezte.
-Madison. A tiéd pedig?
-Kira.