A vérszívó nyomában

8.fejezet - Férfiak 2/1

- Biztos ezt szeretnéd? – kérdezte Nándor a garázsában állva Emesétől. – Meggyógyult már a kezed? – tekintete aggódva a lány csuklójára siklott.
- Gyerünk már! Ne kímélj! Teljesen jól vagyok és, hogy ez így is maradjon meg kell tanulnom megvédeni magam! – állt rá a kissé már piszkos matracra és kiropogtatta a csontjait.
Az aránytalanul nagy garázshoz hatalmas kupi is társult. Egy autó álldogált felnyitott motorháztetővel, ami körül olajos és elhasznált alkatrészek feküdtek. Két, félig szétszerelt motornak is bőven jutott hely a nagy helyiségben. Mindenhonnan benzin szag áradt, amit a nő percek alatt se volt képes megszokni. A falak mentén, pedig minden volt, amit egy ember el tudott képzelni, de még az is, amit nem. Kerekek és alkatrészek sora asztalokon és csak ledobva a földre. Füzetek és könyveket is ki lehetett szúrni egy összehajtogatott medence és egy félig összerakott sátor közt. Vegyszerek, ruhák, rongyok, összevágott fa, törött és épp műanyag székek. És még a sok cucc mellett is maradt hely egy kisebb küzdőtér kialakítására, pár matraccal együtt a súlyosabb sérüléseknek a megakadályozása érdekében.
Nándor nagyot sóhajtott miközben végig nézte, ahogy az újságírónő leveszi a szemüvegét és megpróbál egy legalább viszonylag tiszta részt találni, ahova le is meri rakni. Majd előre vetette haját, hogy rendesen egy szoros copfba tudja kötni. A fekete hajgumi elütött hajában lévő szőke melíroktól, de valahogy pont e miatt állt neki még jobban. Arcát most nem fedte egy hullámos tincs se. Természetesen szép szemöldöke és arca most a középpontban lehetett pisze orrával együtt.
Nándor mély levegőt vett, majd a nő elé lépett megadóan.
- Mivel akarsz kezdeni? – túrta hátra világosbarna haját.
- Ezt nem neked kéne eldöntened? – tárta szét a kezét Emese, mire Nándor haloványan elmosolyodott.
- Oké! – tette fel megadóan a kezét. – Mennyire érzed magad fittnek és küzdelem képesnek?
- Hát ömm... - harapott zavartan alsó ajkaiba és elnézett a smaragd szemekről, majd vissza.
- Értem. – hajtotta le egy pillanatra a fejét. – Akkor most különböző módokon meg foglak támadni és elmagyarázom, hogy hogyan szabadulhatsz ki a szorításomból vagy okozhatsz kárt nekem. Okés?
- Rendben! – ütötte össze a kezét. – Csináljuk! – állt a szerinte megfelelő támadó állásba, mire a férfi azonnal homlokon csapta magát.
- Állj úgy, mintha nem tudnál róla, hogy valaki meg akar támadni.
- Oh, okés. – bólintott, majd hátat fordított Nándornak. Laza fehér ruhája engedte láttatni az alatta lévő finom, puha bőrt és karcsú testalkatát. Ha a falón lógó lámpa fénye megfelelően esett rá, akkor olyan érzés kelthetett Nándorba, mintha semmi nem lenne rajta. Bár az autószerelő próbálta elűzni az e féle gondolatokat nem mindig sikerült. Eleve vonzódott a nőhöz, de most még el is kell püfölnie, hogy aztán Ő püfölhesse el. A kialakult helyzet számára minden oldalról érdekesnek tűnt.

- Ahg! – ütött egyet a matracba Emese mikor Nándornak már ötödjére sikerült leterítenie minden féle nehézség nélkül.
- Mondom, hogy az egész testeddel próbáld ne csak a karoddal, mert túl gyenge vagy ahhoz, hogy úgy bármit kezdj velem! – nyújtotta felé kezét, hogy felsegítse. – rogyazd be a térded, hogy azzal is rásegíthess majd. – húzta fel és hirtelen olyan közel állt hozzá, hogy megérezte eper illatú samponját és mentás leheletét.
- Még egyszer! – távolodott el tőle.
- Oké, most fordulj meg! Igen oda a lábadat, majd kinyújtod, elfordulsz és dobsz! – Emesének majdhogynem sikerült is, ám amikor komolyabb mozdulat jött volna elesett és csakis a fiún múlott, hogy ne essen rá teljes testével a nőre. – Majdnem megvolt! Most meg túlságosan behajlítottad a térded, így nem tudsz olyan gyors mozdulatot tenni, mint szeretnéd. – magyarázta miközben arcuk szokatlanul közel volt, azonban látszólag egyiket se hozta túlságosan zavarba a kialakult helyzet. Nándor ádámcsutkája feltűnően erősen mozdult, ahogy a férfi nagyot nyelt. Miközben feltámaszkodott a nőt is húzta magával. Végig nézett Emesén, majd kajánul elvigyorodott.
Amikor az újságíró észrevette a férfi arckifejezését azonnal visszahőkölt volna, azonban Nándor kezei nem engedték távolabb.
- Kérnék egy apró kis szívességet cserébe a testedzésért. – billentette oldalra a fejét, majd ujjbegyeivel végig simított a nő felkarján. Emese már nyitotta volna a száját mikor Nándor gyorsan beharapta alsó ajkát miközben egy pillanatra teljesen más mosolyt villantott.
- Te már megint szopatsz! – kiáltott fel a nő, majd ráütött egyet az autószerelő vállára, aki halkan kuncogott.
- Még nem. – kacsintott, mire Emese eltátotta a száját és rácsapott a férfi mellkasára. Aki úgy döntött inkább visszavonulót fúj, mert a nő erősebb volt, mint elsőre gondolta. – Hozok inni! – menekült az ajtó felé röhögve.
- Hozzál is! De siess! – kiáltott utána Emese, majd nevetve megrázta a fejét. - Férfiak... - motyogta maga elé, majd megtörölte izzadt homlokát és újra kötötte a már kilazult haját.
Végig gondolta: ezernyi féleképpen tudott volna visszaszólni Nándornak, szívhatta volna a vérét, ahogy Richárdnak is szokta, azonban nem tette. Egyszerűen csak pár könnyed csapással elzavarta Őt. Így, hogy más férfiakkal is tölt időt rá kellett jönnie, hogy Richárddal valahogy mégis máshogy bánik. Hedvig és Tamara ezt már első pillantásból is tudta, de akiknek valóban nagy hatással van az életükre azok, mintha vakok lennének úgy néztek a másikra.