Igor maffiavezér. Barátja unszolására elmegy egy Pain partira, ahol gazdag férfiak élvezik gyengébbek fajdalmát és Vladimir a műsor sztárja. A sok fajdalom után a fiú már nem képes érezni, nem képes hallani és nem képes gondolkodni.
Igor pov. A fiú végre sokkal felszabadultabb volt. Már mászkàl a házban és nézelődik. Egy hónap telt el azóta, hogy elhúztam arról a borzalmas helyről. Beszélni még mindig nem beszélt, de egyszer hallottam ahogy a zenedoboz dallamát dúdolja. Annyira édes volt. A nappaliban néztem, ahogy a ma kapott nyusziját simogatta. Beszéltem egy pszichológussal és ő azt mondta, hogy egy kicsi állattal való kapcsolat segít megnövelni az önbizalmat és kevésbé érzi magát magányosnak tőle. Ezért vettem neki egy apró törpenyulat, a kis fekete pamacs elsőre megrémísztette, de ahogy ráébredt, nem fogja bántani, azóta le se teszi.
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
- Akarsz neki adni valami nevet? - kérdeztem mosolyogva. Először a nyúlra nézett, majd bólintva rám mutatott. Először nem értettem mit akar, de aztán leesett. Az én nevemet akarja adni a nyuszinak. Meghatottan néztem rá, de ekkor mintha vihar szakított volna szét a házat, berontott Roger. - Csá haver! - üvöltötte mire Vladimir sikítva a szobámba futott. Szúrósan néztem a vöröst. - Mivan? - Van fogalmad róla meddig tartott mire kijött a szobából?! - kérdeztem haragtól fortyogva. Roger mindig megijedt tőlem és ezért hálát adtam a szüleimnek. - Bocsi, de nem tudtam, hogy itt van. - mondta majd mindketten bementünk a szobába. Nem volt sehol. Kezdtem kiakadni, hogy esetleg történt valami, de Roger megkocogtatta a vállam és az ágyra mutatott. Lehasaltunk a szőnyegre és az ágy alatt megtalàltuk szegényt. - Szia! Ne félj! Ő itt a barátom! - mutattam be Rogert, de nem mozdult. - Tényleg, van már neve? - kérdezte Roger. Ezen amúgy sosem gondolkodtam el. - Nem, nincs. - Mit adnál neki? - Hát... Mondjuk... Vladimir? - néztem rá. - Nagyon szép név! Főleg mert illik rá. - mondta Roger. Ekkor láttuk meg, hogy a nyuszi erre ugrál és odamegy hozzá. Azonnal magához húzta és simogatni kezdte a pici állátot. Odanyújtottam a kezem hozzá mire ő óvatosan megfogta. Reszketett még mindig. - Tetszik neked a Vladimir név? - kérdeztem mire bólintott egyet. - Akkor ez lesz a neved, jó? Mássz ki onnan, szépen kérlek. - néztem rá boci szemekkel mire óvatosan, ügyelve a nyuszira kimaszott, de azonnal a mellkasomhoz bújt. - Nagyon kötődik hozzád. - jegyezte meg Roger. - Tudom. - mosolyogtam Vladimirra és megsimogattam a fejét.
