A penge tánca (Befejezett)

💉Tizenhét💉

Igor pov.
Egy napja, egy teljes napja történt, hogy a világom teljesen a feje tetejére állt. Miért? Mert olyan hülye voltam, hogy felhúztam magam egy nyomorult kis karmolás miatt, amit nem is szándékosan csinált. Arra értem haza, hogy hűlt helye volt. Nem ezt akartam, egy napig akartam megleckéztetni, de olyan hülye vagyok, hogy csak akkor jut eszembe, hogy kit akarok megleckéztetni, mikor már késő. Egyedül hagytam valakit, akit a pokol mély bugyrából hoztam ki a fényre, de ez a fény még égeti a szemét. És most? Elvesztettem. Már mindennek vége. Alig két órája hallottam, hogy halálos baleset történt  innen két uccányira. Egy fiatal fiút halálra gázolt egy autó. Akkor és ott a világ felrobbant, a föld megszűnt létezni és csak a szívem ütemének kihagyását hallottam. Zokogtam, üvöltöttem, téptem, karmoltam magamat. Azt akartam, hogy fájjon nekem is, szenvedni akartam. Egy percre még az is felötlött bennem, hogy felkötöm magam, de elvetettem az ötletet, mert ő nem ezt akarná. Azóta csak fekszem a csempén és ölelem a párnát, amin ő aludt. Hirtelen hallom, hogy megcsörren a telefonom és látom Roger hív. Nem veszem fel, de mikor már harmadjára is csörög idegesen felkapom.
- Mi van?! - üvöltöm bele.
- Na végre, te baromarc! Először is ne üvölts, mert fáj tőled a fejem! Másodszor, gyere ide!
- Nem.
- Azt mondtam told ide a segged és ez nem vicc!!! - mondta mérgesen majd letette. Mivel úgy néztem ki, és úgy is éreztem magam, mint a mosott szar, ezért most inkább hívtam a sofőrömet és kocsiba ülve átmentem Rogerhez. Ott becsengettem és bementem a hazba.
- Mit akarsz? Mert... - ahogy beléptem a nappaliba lefagytam. Most biztos a szemem káprazik, de ha igen, akkor sose akarok magamhoz térni. Vladimir a szőnyegen ült és Vladival játszott egy labdával. Nem volt semmi baja. Ahogy észrevett felállt és hozzám szaladva a nyakamba ugrott.
- Igor! Nagyon sajnálom! Ne haragudj rám, légyszi! Roger hozta vissza nekem Vladit! Ugye nem haragszol rám! Nagyon hiànyoztál! - hadarta. Én viszont egy szót se bírtam szólni. A könnyeim megállás nelkül folyni kezdtek az arcomon, és zokogva a kis kezeit szorítva rogytam le elé.