Igor maffiavezér. Barátja unszolására elmegy egy Pain partira, ahol gazdag férfiak élvezik gyengébbek fajdalmát és Vladimir a műsor sztárja. A sok fajdalom után a fiú már nem képes érezni, nem képes hallani és nem képes gondolkodni.
Igor pov. Mosolyogva néztük ahogy a kertben elengedi a kisegeret. Vladimir a legtisztább, legkedvesebb, legédesebb élőlény a földön. A szíve tele van szeretettel és tömör aranyból van. Miután a kicsi emlős elszaladt felállt és hozzám szaladt. - Szerinted jól lesz? - Minden bizonnyal! - mondtam és magamhoz öleltem őt. Annyira örültem, hogy most itt van velem. Roger mosolyogva figyelt minket. - Édesek vagytok. - mosolygott, de mintha enyhen szomorúságot hallottam volna a hangjában. - Kicsim! Menj be a házba és játsz egy kicsit Vladival, jó? - De éhes vagyok! - Mindjárt megyek! - pusziltam meg az arcát. Durcizva bement a hazba, én pedig megkértem Rogert, hogy üljön le az egyik kerti bútorra és kérdőre vontam. - Minden rendben cimbora? Mostanában nagyon lehangoltnak tűnsz. - Nem tudom, én... Hagyjuk! - Ugyan már! Mi a baj? - Hah... Te tutod milyen, tudsz segíteni, hogy mit tegyek? - Miről tudom, hogy milyen? - Szerelmesnek lenni. - mondta mire nekem leesett az állam. - Te szerelmes vagy? Kibe? - kérdeztem izgatottan mire elővett egy képet.
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
- Ő itt Orion. - Az a neve, hogy Orion? - Hát... Nagyjából. Prostituált. - Hű! Nem néz ki annak! - Mert nem önszántaból lett az! A szülei még gyerekként eladták őt prostinak egy tartozás miatt. Kifizettem a kiváltását, így már nem prosti, de egyszer találkoztam vele és teljesen beleszerettem, csak nem tudom, hogy ő, hogy van ezzel. - hajtotta le a fejét. Megveregettem a vàllát. - Ha úgy érzed ő az igazi, akkor ne add fel! Én már tudom, hogy Vladimir a világom. Ha szerinted Orion az igazi, akkor harcolj érte! - mondtam. Kicsit mintha magabiztosabbnak tűnt volna. Bementünk a házba ahol először csináltam Vladimirnak egy szendvicset, majd két kávét, nekem és Rogernek. Vladimir a szőnyegen rágcsálta a szendvicset és néha adott egy apró szeletet Vladinak is. - Ülj le! Ül! - próbalkozott, de a kiskutya csak farkát csóvalva várt még egy szeletre. - Nézd, próbáld így! Vladi! Ül! - mondtam és lenyomtam a kutya hátsóját a földre és ekkor adtam neki a falatot. - Köszi, Igor! - kaptam egy puszit az arcomra, amitől elmosolyodtam.
