Igor maffiavezér. Barátja unszolására elmegy egy Pain partira, ahol gazdag férfiak élvezik gyengébbek fajdalmát és Vladimir a műsor sztárja. A sok fajdalom után a fiú már nem képes érezni, nem képes hallani és nem képes gondolkodni.
Vladimir pov. Amikor Igor haza jött nagyon izgatottnak tűnt. Próbáltam kérdezősködni, de nem nagyon szólt hozzám. Aggódtam, hogy esetleg megint én csináltam valamit, de most nem akartam elfutni. Kimentem a kertbe és Vladival labdáztam, amikor végre kijött hozzám. - Kicsikém! Valamiről beszélnem kell veled... - Megint csináltam valamit? Megbántottalak? Ha igen, kérlek ne haragudj rám! - Hohohó! Semmit se tettél, kicsikém! Ne haragudj a ma délelőtt miatt! Biztosítalak, hogy nem tettél semmi rosszat sem. - nyomott egy csókot a számra. Amikor a csók alatt becsuktam a szemem, valamit megéreztem a kezemnél. Egy apró fekete doboz volt az.
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
- Ez a tiéd, kicsim! - mondta és a kezembe adta. Nehezen, de sikerült elolvasnom a rajta lévő feliratot. - Hozz... Hozzám jössz... - ahogy összeállt a fejemben a mondat, kérdően néztem rá. Mire ő csak kinyitotta a dobozt és kivette, ami benne volt.
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
- Akkor mit válaszolsz, életem? Összekötnéd velem az életed örökre? - Te össze akarod velem? Szó szerint a pokolból ragadtál ki. Nekem tényleg nincs semmim. - Nekem nem is kell más! - simogatta meg az arcom. A könnyeim leszánkáztak az arcomon, de mosolyogtam. - Én mindenem neked adom, a testem, a lelkem! Szeretlek téged, Igor! - borultam a nyakába. Ő is magához ölelt, de valami meleget éreztem meg a nyakamban. Mikor pedig a szemébe néztem, azok könnyektől csillogtak. - Igor? - Semmi baj, kicsim! Semmi baj, csak annyira boldog vagyok. Én is szeretlek! - forrasztotta össze az ajkainkat. Mikor szétváltunk felhúzta az ujjamra a szép ékszert. Csillogott a napfényben. Vladi hirtelen az ölünkbe ugrott, mintha féltékeny lenne. Elkezdte nyalogatni az arcomat. - Hékás, vakarcs! Ő az enyém! - szedte le rólam Igor. - Ne legyél féltékeny egy kiskutyára! - bújtam a mellkasához. Átkarolta a vállam és magához ölelt. A pokolban éltem, ahol minden napos volt a fájdalom. Idővel már nem láttam, nem hallottam, nem éreztem semmit sem. Aztán egy nap alatt átkerültem egy másik világba. Egy világba, ami maga a mennyország. Ahol ez az angyal ölel, szeret és csókol engem.
