We Couldn't Know

7. Mia

Túl sokat agyalok. Eddigi életem során rá kellett, hogy döbbenjek erre a felettébb érdektelen tényre. Már két hete, hogy ezzel a gyökérrel élek. Nem igazán próbált megismerném és bevallom én se őt. Egy hálóban alszunk, egy ágyban, de ezen kívül nem sűrűn találkozunk, hiszen ez, a ház hatalmas, így mindig sikerül elkerülnöm. Ezenkívül megpróbálok neki ott keresztbe tenni, ahol csak tudok. A rossz húzásaimat követően veszekedünk egy sort aminek a  vége egy jó kiadós szexbe torkollik. A testi vágy meg van köztönk, efelől semmi kétségem. Most is éppen a zuhanyzóban állok egy forró fél óra után. Végig gondolva még sose estünk egymásnak, azért, mert kívántuk  a másikat. Egyszerűen elragadtak az indulatok minket. A másikon vezettük le a bennünk felgyülemlett feszültséget. Az együttléteink durvák és lényegre törőek voltak. Éppen egy partira készülünk. Sok vendég lesz ott, sok munkatársa és részvénytársa. A lehető legkellemetlenebbé teszem neki.  

Sohasem kaptam meg azokat a gyengéd érintéseket, melyekre titkon vártam. Nem mástól vártam, hanem tőled. Figyelem hiányos voltam. Talán túl önző. Nem vettem észre, hogy ezzel nem csak magam, hanem mást is tönkre tettem. Mégpedig téged. Mindig megpróbáltam visszaadni neked azokat a fájdalmakat, melyeket okoztál. Nem ment. Képtelen voltam, arra, hogy, ilyen módon kárt tegyek benned. Így maradtak az apróbb idegesítő csínytevéseim. Fájdalmat okoztam, de nem akkorát, mint te nekem. Annak, akit hagytál romba dőlni. Elengedted a kezem, amikor zuhantam, pedig görcsösen kapaszkodtam, még az utolsó ujjaidba, de te egy határozott mozdulattal fejtetted le magadról kezemet. Engedted, hogy zuhanyjak. Hagytad, hogy a szemkötőben bukdácsolva sétáljak a kitaposott legelőn, míg te a kerítés másik oldalán állva hívtál magadhoz. Nem láttalak. Hangot nem adtál ki. Kislányos zavaromban sírni támadt kedvem. Sírni, mert nevetsz rajtam. Sírni, mert elengedted a kezem. Sírni, mert éreztem, hogy nem vagy fair. Sose sírtam hosszú ideje mások előtt, de te elérted ezt és megdöbbentél. Ott volt a lehetőséged arra, hogy feltöltsd a gödröt, amit ástál a váram helyére. Te viszont nem tettél semmit. Álltál és döbbenten nézted a távolodó alakom, melyet többé nem láttál. Ez volt a célod, nem? Kimondhatjuk mindketten: Túl késő.  

A fehér lenge ruhámba belekap a szél, amit Will rosszalló tekintettel próbálja a helyén marasztalni. Mintha telepatikus ereje lenne. Na, persze. Gondolkodom, hogyan is lehetne ezt a mesést estét elcsúfítani. A pincér mellém lépve kínálja fel tálcán a pezsgőt, amit megköszönve el is veszek. Ajkamhoz emelve szürcsölgetem miközben kimért lassú léptekkel közelítem meg a galériát, ahol a legtöbb női egyed található. Tervem mára a következő: sajnálatomra, az összes nő szemet vetett a "férjemre". Szóval biztosan sokan másznak rá és sok pletykát adhatok tovább ha elhintem, hogy nyílt kapcsolatunk van, - még ha nem is igaz.

- Mr. Szívdöglesztő megint ki tett magáért. - két tyúkot szúrok ki a galéria korlátjánál.

- Mint mindig. Kár, hogy van felesége. - drámaian felsóhajt a barna - Pedig biztos jobb vagyok annál a ribancnál. 

- Hát az biztos. Nem lehet nagy szám, ha még a kinézetét se tudjuk. - hatás szünet után a fekete újra megszólal, én pedig információra éhezve fülelek jobban - Azt hallottam még tanul - orvosnak. - lemondóan megrázza a fejét - Régen olyan jól meg voltatok. - biggyeszti le alsó ajkát.

 - Azt mondta, ha komolyan gondolja, keres. Biztosan nem akar semmi komolyat, ha nem keresett, nem igaz? Biztosan belekényszerítették, hogy azzal a kis szukával legyen.