We Couldn't Know

8. Will

Már két hónapja a feleségemnek tudhatom. Alapjáraton nem ilyen vagyok, de mindig a legrosszabbat hozza ki belőlem. Mindig megbánom a szavaimat, hiszen jól tudom, hogy nem igazak. Nem gondolkodok akkor, csak cselekszem. Magamnál is jobban megrémiszt az ilyen lépéseim után tanúsított reakciója, ami  egyenlő a nullával, ugyanis semmiféle sértettségről vagy megbántottságról nem árulkodik az arca - egy-egy ilyen vita közben vagy elmúlása után.

Dolgozok és alig várom, hogy haza érve Miához, hasonló bánásmódban részesüljek, mint tegnap. Mostanában előfordult, hogy nem haragból bontakozik ki az egymás iránti vágyunk. Már-már azt mondanám, hogy vannak meghitt pillanataink. Úgy vagyok vele, hogy biztosan csak ösztön. Egy ideje már együtt élünk és kötődni kezdünk a másikhoz, - legalábbis ezzel áltatom magam. A tegnap este is egy ilyen volt. Miután végeztem a munkában, érte mentem az egyetemre. Már az utolsó vizsgáit teszi le és utána - egész nyáron - már, csak az enyém ez a szépség. A kocsiban ültünk, amikor meglepetésemre beszélgetésbe kezdett velem:

" - Csinálhatnánk valamit. Otthon. Együtt. - hitetlenkedve kapom rá fejem, de makacsul bámul kifelé, kipirosodott fejjel.

- Oké. - zavarban érzem magam, hiszen az egyetlen közös elfoglaltságunk a veszekedés, a szex és az alvás volt - Mit szeretnél csinálni? - kérdésemet meghallva felém kapja fejét, majd amilyen gyorsan kapcsolódott össze tekintetünk, olyan gyorsan szakadt az meg.

- Öhm... - gondolkodik, de végül kinyögi - Nézzünk filmet. - a két szavas mondattal együtt egy akkor sóhaj szökik ki, mintha legalább azt közölte volna, hogy embereket gyilkol hobbiból vagy, hogy terhes, - utóbbi rosszabb lenne, az első meg képtelenség. Végül az igen lényegre törő válaszom egy, "Oké!" -val fejezem ki.

Már a kanapén ülök, Miára várva, aki a konyhában tevékenykedik, szavaival élve: Kaját csinálok, ne zavarj! Ez fél órával ezelőtt volt. Nem tagadom finom illatok áradnak a konyha irányából és késztetést érzek rá, hogy meglessem őt. A kísértésnek engedve dobom magam mellé a telefonom, majd a konyha, azon belül is az ott tartózkodó angyal felé veszem az irányt. Háttal áll nekem, kissé bepucsítva miközben a sütőhöz lehajolva tesz be egy tepsit. Kívánatos fenekét látva farkam azonnal reagál, ezért a pultot megkerülve állok mögé, hogy derekát átkarolva nyakába csókolhassak. Megborzong karjaim között s fejét ellentétes irányba hajtja vállamra, -szabad utat adva - miközben karjaimba simul.

- A nachos mióta kaja?

- Akkor nasi. Lényegtelen. - megfordul karjaim közt és nyakam átkarolva cirógatja tarkómat - A lényeg, hogy nasi nélkül nem jó filmezni. - ajkaimra vezeti szemét - Választottál már filmet?

- Nem, még nem. - közelebb hajolok és kívánatos, telt ajkaira suttogok - De az ráér. - egy apró, könnyed puszit hintek szájára, majd jelzésre várok.

Egyszerre hajolunk, hogy elmélyítsük a csókot. Beleszusszant szánk játékába, hiszen ennyire gyengéden sose csókoltuk egymást. Pólója alá dugva kezem, cirógatom felhevült bőrét, majd türelmetlenül lentebb vezetem kezeim, hogy a tökéletes formájú s méretű félgömbökbe markolhassak. Értve a célzást ugrik egyet, hogy könnyebben emelhessem a pultra. A legszélén helyezkedik el, lábait terpeszbe nyitva, így merev, kemény férfiasságom, puha, nedves nőiességéhez dörgölöm. Az érzésre felsóhajt, majd hajamba tép. Gyengéden elválok tőle, hogy nyakát és kulcscsontját lepjem el nedves csókjaimmal, ügyelve rá, ne hagyjak nyomot. Lassan fosztom meg pólójától, majd nadrágjától. Combját csókolgatom, amikor is hajamat kissé megrántva jelzi, nézzek rá. Beharapott ajkakkal, kissé kipirulva mér végig. Pólóm alját fogdossa és zavarában félre pillant, továbbra is gyűrögetve pólómat.

- Mit szeretnél, angyalom? - hangomra rám kapja tekintetét és  szemei szokatlanul csillogni kezdtek.

- Vedd le. - hangja cincogásnak tűnik a csendben.

Mosolyogva teljesítem kérését, ő pedig csillogó szemekkel figyeli a mellkasomon át karomig lenyúló  rózsabokrot ábrázoló, bőrömbe ivódott, fekete tintát. Ujjával nyomon követi miközben alsó, megduzzadt párnácskáját fogai közé veszi. 

- Mit jelent? - váratlanul ér kérdése, így kis fázis késés után válaszolok.

- Semmit. Egyszerűen tetszett. Viszont remélem, hogy egyszer, majd valakivel közös lesz. - jelentőség teljesen pillantok rá, mire ha lehet, még jobban elvörösödik és a mellkasomon lévő tetováláshoz hajol. Csókolgatni, később szívogatni kezdi.

Nem tudom, mit csinál, de beindít. Finoman eltolom magamtól, majd ajkaihoz hajolva csókolok szájára miközben kínzó lassúsággal fosztom meg fehérneműjétől. A gyönyörű melleihez hajolok és szemügyre veszem őket, szinte már tudományosan tanulmányozom őket. Hamvas, tökéletesen kezembe illő gömbök, apró, rózsaszínes, meredező bimbókkal a hegyén. Felsóhajtok a látványra, majd ajkaimmal és kezemmel kezdem kényeztetni. Halkan nyögdécsel, ami zene füleimnek. Fel fogom venni és ez lesz a csengőhangom. Mindig hallani akarom. Örökre. Ujjaimmal csiklóját kezdem izgatni, amivel elérem, hogy később kétségbeesetten kérleljen.

- Ne! El fogok menni... - vigyorogva hagyom abba, majd teljesen levetkőzve merülök el benne a lehető leglassabban.

Arca kis fájdalomra utalva torzul el, hiszen nem készítettem elő, de nem ez az első alkalom, így mégse olyan kellemetlen neki. Várva egy kicsit, emelem fel a konyhapultról miközben lábait derekamra kulcsolja és teljes testével hozzám simul. Magamhoz ölelem és lassan mozogni kezd rajtam. Túlontúl furcsa a légkör. A helyzet, a mozdulatok, az érzések. Már-már egy igazi romantikus párnak tűnhetünk. Óvatos, előre megfontolt mozdulatok, érzelmektől túlfűtött csókváltások.  Túl romantikus, túl érzelmes, mégse feszélyez. Tetszik, talán jobban, mint kéne. Egy idő után a kanapén ültem le, hogy kényelmesebben körülmények között folytathassuk a lassú, - szinte már szeretkezésnek mondható - szexet. Nem gyorsítunk, csak elmélyítjük a mozdulatokat. Egymás száját keresve érjük el, a beteljesülésnek nevezett, paradicsomot. 

Immár megtisztálkodva ölelem magamhoz a kanapén elnyúlva miközben nachost éve nézzük az egyik legunalmasabb akció filmet a világon. Karjaim között tartva hallom meg egyenletes szuszogását. Hajába hintek egy apró csókot, majd menyasszony pózba emelem és viszem a közös szobánkba, ahol szintúgy a karjaim közt tartva hunyom álomra a szemem. "

Az esti fürdőzéskor vettem észre, hogy a mellkasom szívogatásakor valójában a rózsaszirmokat színezte kékre, zöldre és lilára. Az emlékre elmosolyodom, hiszen borzasztó aranyosnak találom. Kopogásra eszmélek fel, majd egy "Gyere!" kiáltás után az ajtó feletti fali órára pillantva veszem tudomásul, hogy a munkaidőm bizony lejárt, ami egyet jelenthet: mehetek haza az angyalkámhoz.

- Mr. Di-Laurentis! A munkaidőm lejárt és sietnék haza, ha nem bánja. - asszisztensem a szemüvege mögül tanulmányozza a földet előre félve válaszomtól.

- Persze, menjen csak! - válaszomat megköszönve távozik, majd nem sokkal utána már én se tartózkodom az irodámban. 

Otthon idegesen tanulmányozom az ágyunkon heverő, papírfecnire firkantott szöveget.

" Ashleyvel eljöttünk a bárba kikapcsolódni és megünnepelni az utolsó vizsga eredményünket, majd jövök. Ne hajszold túl magad, ha hazavitted a munkát. Nem sokáig maradok, de ne várj meg az alvással, pihenj! - Mia "

Az utolsó két mondatot olvasva mégis melegség járja át bensőmet, de nem eléggé ahhoz, hogy megállítson. Kocsiba szállva indulok meg a bár felé, ahol először tudhattam magaménak az angyalkámat.