We Couldn't Know

4. Will

- Mr. és Mrs. Walton! Örülök, hogy meg tudjuk ejteni, ezt az igen fontos beszélgetést. - helyet foglalok a tárgyaló terem asztalfőjén, majd jelzek nekik, hogy üljenek le - A két cég egyesülése igen fontos. Ezzel önök is tisztában vannak. Apám halála után én lépek a helyébe és sok minden meg fog változni. - Mr. Walton nyel egyet, hiszen ez egy jó üzlet számára és számomra is - Tudom, hogy a szerződés még nem hivatalos, de ettől függetlenül nem áll szándékomban megmásítani vagy felbontani. Minden ugyanúgy marad, mint volt. - Mr. Walton megkönnyebbülten lélegzik fel.

- Ennek kimondottan örülök. Az apja sokat mesélt arról, hogy maga fogja átvenni a helyét. Hogy őszinte legyek kissé féltem, hogy mennyire fog helyt állni, de maga érti a dolgát. - elismerően bólogat. 

- Szerintem ne vesztegessük tovább az időt. - felállok, majd az iratos szekrényhez sétálva kiveszem zsebemből a kulcsot és kinyitom a legfelső fiókot, hogy kivehessem belőle a megfelelő dossziét - Akkor kérem itt írják alá. - mutatok a papír aljára.

- Mr. Di-Laurentis is írja alá, csak formalitásból. - tolja elém a halom papírt, majd mosolyogva csúsztatja vissza az enyémet, én pedig az övét.

- Ha már itt tartunk. Nem kéne ezt egy party keretében hivatalosan is megünnepelni? -Mrs. Walton ajánlatát alátámasztotta Mr. Walton is, mi szerint mennyire jó ötlet lenne.

Rábólintottam, hiszen ez az üzlet nagyon fontos a számomra. A Walton alapítvány hatalmas pénzösszegekkel dolgozik, híres árveréseket, bálokat és egyéb rendezvényeken vesznek részt, ahol a hozzám hasonló befolyásos emberek vannak jelen. Egy hivatalos rendezvény talán kellő figyelmet fog produkálni. Tökéletes lesz, hiszen két igen híres cég egyesíti üzleteiket. Egy valami viszont aggaszt. A lányuk keze már foglalt. Erről el kell beszélgetnem Mr. Waltonnal. Bármennyire is hihetetlen, de túl értékes volt az az éjszaka, hogy így menni hagyjam. Két hete nem tudom kiverni a fejemből. Többször át akarom érezni. Legalább még egy éjszakára. Mrs. Walton mosolyogva mesélte a terveit a rendezvénnyel kapcsolatba, majd sűrű bocsánat kérések közepette hagyta el a tárgyaló termet, hogy felhívhassa a legjobb rendezvény szervező céget. Apám barátjaként tekintett az előttem ülő személyre, viszont egyenlőre ez nekem nem megy. Bízhatok benne valamilyen szinten, hiszen apám kevés embert tartott a barátjának. Én viszont újnak és fiatalnak számítok. Nem vagyok kimondottan fiatal a harminchárom életévemmel, de öreg se. A szakmában pont jó. Egyeztetünk, majd pár óra elteltével ő is elhagyja a tárgyalót.

Otthon már egy szürke melegítő nadrágban ülök egy adagnyi kávéval a jobb kezemben. A másikban meg, a saját nyomozóm által készített képeket a legújabb kuncsaftomról. Szőke haja, melyet rendezetten hord, akárhányszor átlépi az egyetem kapuit, folyamatosan kitűnik az épületek közötti tömegből. Még a rövid szoknyás, fehér inges, térdzoknis, fekete lakk cipős egyenruhájában is kibaszott szexy. Mindenhogy szexynek találom. Még akkor is, amikor a tető peremén ülve irkál a füzetébe, néha-néha lepillantva a nyüzsgő tömegre. Sőt amikor otthon, a legalább két számmal nagyobb fekete pólójában ül a párnákkal tarkított ágyán és ajkait rágcsálva néz egy sorozatot a laptopján vagy éppen olvas egy könyvet. Úgy hat rám, mint a drog. Mámorít a puszta látványa és a vanília illata, mely a fotókat nézegetve elevenítik fel bennem az éjszakát. A vágytól fülledt éjszakát. Durva voltam vele, de élvezte. Láttam rajta. Hihetetlen, hogy milyen kincsekkel van megáldva, és ő ezt nem tudja. Nem fogja fel. Más, mint a többi. Sokkal, de sokkal másabb. Igazi engedékeny kiscica. Csak be kell törni és én alkalmas vagyok erre a feladatra. Megkaptam, amit akartam és ezután is meg fogom. Betöröm és egy engedékeny, bújós kiscicát varázsolok belőle. Az enyém lesz, senki másé. Ha törik, ha szakad, de Mia Waltonból egy engedékeny, alázatos pincsit csinálok.