Rainy day [ Dazai x reader] BEFEJEZETT

fourthteen- "I love you"

- Na és te hogyan állsz a kapcsolatok terén?- helytelen volt ezt megkérdeznem mégis muszájnak éreztem. Tudnom kellett hogy milyen könnyen lépett rajtam túl. Vagy nem is kellett mert egyáltalán nem érzett semmit? Gyerekes egy látszat ahogy ezer más mellett ez foglalkoztat. Amit már 5 éve magam mögött hagytam.
- Bár lehet hogy nem is....-tűnődtem el magamban.

- Hát voltak futó viszonyaim és nők az életemben. Sok nő. De egy se fogott meg. - nem is tudom miért éreztem ennél a mondatnál azt hogy valami meg fog változni..

- Semmelyik sem akart velem meghalni.- folytatta tovább elkeseredve Dazai. Nem is tudom mi lett volna erre a normális emberi reakció. Csalódottság azért amiért nem azt a választ kaptam amire számítottam? Nem. Hülyeség még mindig sóvárogni egyetlen szó után..
Ki kellene akadnom hogy lehet ennyire egy természeti katasztrófa? Vagy szimplán próbáljak meg megmaradni a jó barát szerepében? Az utóbbi mellett döntöttem végül.

- Te hülye vagy- boxoltam vállába a hozzá közelebb lévő kezemmel majd egy apró kuncogás hagyta el ajkaimat.

- Meg azért volt más okom is.- mondta alig alig hallhatóan. Mintha egy titkot mondott volna el amit nem kellett volna. Ez az egy mondat szöget ütött a fejembe. Mi volt az ok?

- És t...

- Mi volt az az ok?- bukott belőlem hirtelen ki a kérdést ezzel félbeszakítva elkezdett mondanivalóját. A mérhetetlen kiváncsiság szomorúság, csalódások és ezernyi érzés miatt képtelen voltam visszatartani mindezt. Azt hogy ne derítsem ki mi az az ok.

- Amiért már meghalni sincs túl sok kedvem.

- Dazai és a nem leszek többé öngyilkos project? Bizar.- nevettem el magam.

- Na és mi az ok? Nagynak kell lennie ha mindez  miatta van.

- Hát- erősen végigmért.. barna átható pillantásaival még mindig meg tudott babonázni.

- Nem mondanám azért annyira nagynak.- fejezte be.

- Mi?

- Te vagy az ok [ Név]- mosolyodott el.

**********

Lefagyva ültem a földön. Nagyokat és laposakat pislogva sokkosan. Valahol a lelkem mélyén iszonyatosan boldog voltam mégis ahogy Dazai kimondta a szavakat megijedtem. Megijedtem attól hogy ezeknek a szavaknal iszonyatosan nagy súlya van. Attól hogy nekem már van egy párom. És az érzéstől hogy én is valahogy így érzek iránta. Vagy csak bebeszélem magamnak. Igen...lehet.

- Dazai....

- Szeretlek [ Név]-chan. Mindig is szerettelek.

Egyre jobban a kiborulás határán álltam. A gyomrom görcsbe rándult és kiszáradt a torkom. A szivem egyre hevesebben kezdett verni és a sírás fojtogat. Én is szeretlek Osamu. Gondolataim pedig még inkább kiborítottak. Mennyasszony vagyok az istenért is! Vőlegényem van! Saját külön álló életem amit nem dobhatok csak úgy el. Képtelen lennék rá. Képtelen lennék cselekedni. Ismét elfogott az érzés és megszólalt a belső hangom. Fuss fuss és menekülj amíg csak lehet... De ez nem megoldás! Utálom ezt! Utálom ezért magam! És megtörtént. Elsírtam magam. Hangosan sírtam fel és hagytam hogy visszatartott könnyeim patakokba folyjanak le arcomon. Most jött ki rajtam minden. A D okozta csalódás keserűsége a Dazai iránt való érzéseim kesze kusza kavalkádja és minden ami nyomasztott.

A barna hajú ijedten és dermedten ült mellettem és igyekezett hogy jobb legyen a helyzet. Próbált rájönni a bajok forrására de nem tudott. Csak kezével megsimogatott és várt. Várt rám és arra hogy megnyugodjon a háborgó tenger ami éppen bennem tombolt.

*******

Ekkora és ennyi hülyeséget még egy nap nem csináltam soha. Fejemet fogva keringtem a régi raktár helyiségben. Megnyugtatott a hely ahol régen annyit voltam.

- Először is lejárattam magam- kezdtem el számolni az aznapi hibáimat ujjaimon.

- Aztán leültem életem fő megkeserítőjével beszélgetni.

- Mi a franc? Miért? Már ott el kellett volna mennem.

- Aztán kiakadtam és bömböltem mint egy tizenéves havis lány.

- És elfogadtam Dazai randimeghívását. Áhh!- téptem bele hajamba felsorolásom végén.

Miután kellő képen sikerült lenyugodnom Dazai mesélni kezdett. Hogy miken ment keresztül hogy miket látott be és elhívott hogy holnap az irodába menjek el hozzá és utána elmegyünk enni.

Szeret... Vagy szeretett. De mindenképpen káosz ez az egész. Én képtelen voltam neki elmondani a kész tényeket ő képtelen elmondani normálisan hogy most akkor mi is van.  Felnőttek vagyunk az ég szerelmére!

Tisztára kikészült ideggel mentem fel a lépcsőn egészen a szobámig. Nem akartam élni. El akartam tűnni. Még meg sem akartam próbálni rendezni magamban a dolgokat.

Hiányzol D...