eleven-when everything is tangled

575 41 6
                                    

5 évvel később

- Haló? Igen..igen. Borzasztó! Nem nem! Ez az volt. Fájt a fejem, hányingerem volt és a mellettem ülő férfi folyamatosan büdös sajtot zabált. Egész. Úton! Ahj apa... Majd este benézek. Tudod hogy most leginkább Akiko miatt vagyok itt. Igen... Én is szeretlek. Puszi.- ezzel kinyomva a telefonhívást elkezdődött utam minek egyetlen célja volt. Megszerezni a pogyászomat az éhezők viadala forgatásának színhelyéről. Nagyot sóhajtva indultam meg a tömegbe egy két embert arrébb tessékelve. Fekete lakkcipőm kopogott a linóleum padlón és az esélyem miszerint kijutok innen pár perc alatt szinte egyenlő volt a nagy semmivel.

**********

Jó félórás dulakodás és sorban állás után sikerült kijutnom a reptérről. Fogtam magamnak egy taxit ami már egészen könnyű volt. Legalábbis könnyebb mint Amerikában. El sem hiszem hogy elmenekültem. Elmenekültem előle..és az összes gond elől ahelyett hogy megpróbáltam volna megoldani őket. A fekete bőrülésen ülve csapott belém egy érzés. Mégpedig az hogy mindent sikerült elrontanom. Nem szóltam D-nek és eljöttem. Nem szóltam senkinek sem hogy ide jövök. Egyedül apám tud róla ő is csak azért hogy legyen hol aludnom. Mert akármennyire is tudom hogy szívesen lát mégsem törhetek rá hogy hazajöttem 3 év után csak azért hogy kibujjak a terhek és gondok alól.

- Kisasszony! Kisasszony!- a taxisofőr érdes hangja szólított többször is hogy kizökkentsen bambulásomból.

- Oh elnézést ne haragudjon. Mennyivel jövök?

- 1200¥

- 1200? Egy fuvarért? Az 11$...- kicsit elhűlve nyugtáztam azt amit mondott.

- Nehéz ám a taxis élet mostanában. Senki sem jár már taxival.

- Kezdem kapisgálni miért nem..- motyogtam az orrom alatt majd a férfi felém tartott markába nyomtam 11 dollárt.

Kiszállva a járműből néztem magam körül szét. Az utcák jelentősen megváltoztak. Új lámpák..új táblák..új minden. Akiko anno három éve adta meg munkahelyének címét. A papírt megőriztem végszükség esetére. És ez igenis az volt. Viszont koránt sem említette hogy egy kávézóban dolgozna..furcsálva a helyzetet mégegyszer körbenéztem hátha valamit elnézett az a pénznyelő sofőr. De a cím pontosan egyezett. Egy régi építésű iroda ház és alatta egy kávézó. A cetli amire a cím és név volt írva kissé megkopott és [ kis állatod neve] meg is rágta a fognyomokból ítélve. A papíron annyi állt hogy "ozóiroda".

- Gondolom Nyomozóiroda lehet..- mondtam nagyon halkan magam elé miközben a kávézó felé lépkedtem. Délelőtt volt és totálisan készek voltak az idegeim. Fáradt voltam, orromban még mindig benne volt az az istentelenül büdös sajt szaga. Lehúztak pénzzel és jelenleg azt sem tudom hol vagyok. A gondolataim mégis máshol járnak és ezer felé kattognak azok a tipikus fogaskerekek a fejemben. Az ajtó nyitódására már nem is figyeltem. Egy meleg mellkast éreztem majd azt ahogy elveszítve egyensúlyom zuhanni kezdek. Automatikusan szorítottam össze szememet és készültem arra hogy találkozzak a betonnal. De..ez nem történt meg. Egy erős szorítást éreztem csuklómon majd azt hogy valaki visszaránt.

- Jól van hölgyem?

- Igen..köszönöm.- néztem fel a férfire. Csinos volt. Barna haj barna szem.

- Legközelebb legyen óvatosabb.- lágyan elmosolyodott és tovább is állt elengedve csuklómat.

-Furcsa.. - könyveltem el magamban majd be is léptem az üzlethelyiségbe. A pulthoz ülve rendeltem magamnak egy expresso kávét majd a kiszolgáló lányt megszólítva kérdeztem meg amiért alapból itt vagyok.

Rainy day [ Dazai x reader] BEFEJEZETTDonde viven las historias. Descúbrelo ahora