Rainy day [ Dazai x reader] BEFEJEZETT

eight- changes

- Él! És élni is fog! Nem hagysz el Dazai..istenem nem hagysz el! - utolsó mondatom már a fiúnak szántam. Tudtam hogy érez engem és hall.

Az orvos a nővérke hívására pár perc múlva a szobában is volt. Nem akartam elengedni a kezet..azt a kezet amit tudom hogy fogni fogok még az életben.

Dazai életjelei ezek után egyre élénkebbek lettek és felépülés jeleit mutatták.
A baleset utáni 2 hétre pedig már nyugodtan mehettem haza. Tudtam hogy fel fog kellni. Hittem benne.

Chuuya nagy örömére visszamentem az iskolába is. Sokat kellett pótolnom de már jogosan volt ott a mosoly az arcomon. Kicsöngetés után Chuuval közösen léptünk ki az iskola kapuin.

- Majd holnap én is benézek ahhoz a szerencsétlenhez.- a fiún is látszott hogy megnyugodott. Lecsengett mind hármunk életében az a feszült és ideges szakasz. A szakasz amely annak az útnak a része hogy Dazai fel fog épülni.

- Rendben.- mosolyogtam fel a fiúra.

-[ Vezetéknév]-san!- egy minden bizonnyal alsóbb éves srác futott utánunk. Vöröses haja volt csakúgy mint Chuunak. Egy vörös pulóver volt a derekára kötve. Nemrég kezdődött meg az új tanév és rengeteg új arc tűnt fel az iskolában amíg nem voltam aktív tanuló. Közöttük volt ez a fiú is.

- Igen?- néztem fel a fiúra. Egy fejjel magasabb lehetett nálam.

- Tanizaki Junichiro vagyok az 1-3as osztályból. Fukuzawa-sensei hívat téged!- darálta el lihegve mindanivalóját. Biztos eddig futott.

- A sensei? Mit akarhat tőlem?- telefonom kijelzőjére néztem. Három óra múlt pár perccel.

- A kórházba kéne mennem...-sutrogtam magam elé.

- Az a kötszeres idióta nem fog elmenni onnan. - nézett rám legjobb barátom.

- De...

- Ha nagyon szeretnéd amíg nem érsz oda addig beugrok én.

- Megtennéd értem Chuu?- néztem fel bociszemekkel a fiúra.

- Persze persze de menj már!- hesegett el.

- Köszönöm!- ugrottam rá nyakát átölelve.

Miután elengedtem ránéztem az első évesre.

- Menjünk Tanizaki-kun.

**********

- Hogy tessék?- lesokkolódva álltam osztályfőnököm előtt a tanáriban. Alig volt bent pár tanár. A legtöbben már hazaindultak a diákok sokaságával egyetemben.

- Jól hallottad [Név]-san. Ösztöndíj program. Egy Amerikai ösztöndíj program szervezője érdeklődik irántad és a tudásod iránt.

- Dehát majdnem egy egész hónapot kihagytam. És pont az év elején?

- Ez az ajánlat még nyáron érkezett hozzánk de a körülményekre való tekintettel jobbnak tartottam a feszült és rizikós időszakok után közölni ezt veled.

- De...

- Semmi de. Minek is szeretnél tanulni [Név]-san?

- Orvosi területen. Gyógyszerésznek vagy vegyésznek.- mindig is érdekelt Akiko munkája miután eldöntötte hogy nem bajlódik tovább az orvosi egyetemek hajszolásával hanem egy bűnügyi szervezet orvosa lesz. A baleset után pedig tisztává vállt előttem az út. Az utam amit járni szeretnék. Nem akarom hogy több ember haljon meg. Ha egy kicsit is segítek azzal hogy a kellő időben jó helyen vagyok és gyógyítok akkor legyen. Bármit megteszek. De azért erre én sem gondoltam volna.