Rainy day [ Dazai x reader] BEFEJEZETT

four- Mistic boy

Ezután ismét visszaszálltam a saját kis mókus kerekembe. Hétvégente álltalában még meg sem közelítem a bár lejáratát de most egész este a raktárba szobroztam és hallgattam nagyi kattogó falióráját. Gondolkoztam. Sok mindenen agyaltam abban a pillanatban. A Chuuyával való találkozásom felborított mindent és idegen érzések vettek hatalmuk alá. A szokásosnal gyorsabban adtam ki az italokat és különböző szeszeket. Már nem zavart az az undorító szúrós szag sem pedig a mocskos káromkodások hangja oda kintről. Agyam csak egy dolgon kattogott amit mindenképp meg akartam tudni.

************

Hétfő reggel. A legrosszabb amit el tudtam magamnak képzelni. A reggeli ködös idő és a hideg csípős dér. Nem lakok messze az iskolától. Mindig biciklivel járok. Twainék pedig mindig tesznek róla hogy gyalog járjak haza és új kereket vegyek a régi vázú fekete kerékpárra. Innen is jött anno még alsó középbe a nevem. Igen. Mar akkor is körülvettek a barmok.
Egy egyszerű középbe jártam valahol a városközpont széle felé. Nem szerettem a hétfőket. Ám ez most más volt. Hajtott a kivancsiság és boldogság járta át egész testem mikor megláttam Chuut a bejárat mellett állva.

- [ Név]!!- intett hangosan kiabálva nekem

Oda érve leraktam a bringát és egy lakattal rögzítettem.

- Szia Chuuya!

- Rád vártam ám!- tartotta felém öklét mire én furan nézve rá de leöklöztem vele. Egy hatalmas mosoly terült szét arcán majd ezek után jó szorosan megölelt.

- Oh de nyálas kis szerelmesek!- kiálltott oda nekünk Twain és a másik két fiú társaságában hangos röhögésbe kezdtek.

- Ez annyira óvoda.-súgtam magam elé.

- HÉ TE KRUMPLI ORRÚ TEJPARASZT!- ordított oda Chuu. Elsápadtam és kikerekedett szemekkel bámultam fel barátomra. A mellkasába fúrtam fejem és megszorítottam pólóját. Nem akarom hogy miattam jelenetet rendezzen.

- OH A HŐSSZERELMES FELSZÓLALT!

- Ch..- ekkor lenézett rám. Én még mindig begörnyedve Chuu ölelésében kerestem a menedékem. Utaltam ha valaki kiabált. Főleg ha miattam.

- Hagyjátok békén [Név]- át(/ot/it.)- mostmár sokkal halkabban szólt oda a túloldalt állóknak de annál keményebb és hidegebb volt a hangszíne. Libabőrös lettem. És kicsit meg is ijedtem a tekintélyt parancsoló hangra.

Twain és a többiek elmentek. Ekkor felnéztem a vörösre és megláttam a mögöttünk alig pár méterre álló fiút. Egy géz volt az arcához rögzítve. Szombaton még nem volt rajta. Mi történhetett vele? Chuuya is hatranézett meg nézve mit is kémlelek ennyire feltűnően. Vagyis inkább kit. De ahogy megpillantotta az illetőt ideges lett. Éreztem a szorításából és a kialakult légkörből.

- Oi Dazai! Bajod?

- Neked mindiiig jelenetet kell rendezned Chuuya~- húzta el néhány szó végét a barna hajú. De kellemes a hangja. Ritkán hallottam beszélni. És sokkal másabb volt mint amikor órákon felszólították és motyogott valamit az orra alatt. Akkor olyan hideg volt. És zord. Most pedig...nem is tudom. Talán felszabadult és élvezte a civakodást amit Chuuyával lerendezett.
Engem semmibe is vett. Talan észre se vette hogy itt vagyok. Végülis teljesen Chuuya takarásába voltam.

Dazai megelégelve a vitát egy mosolyt küldött felém.

-Akkor mégis észre vett.. -könyveltem el magamban.

Ezzel a mosollyal rendezte is az ügyet és eltűnt az iskola bejáratan belépve. Lassan mi is elindultunk a vörössel miutan kibontakoztam a szoros tartásából.