Rainy day [ Dazai x reader] BEFEJEZETT

five- Unexpected guest

-Szóval Dazai megint játszotta a balhés gyereket.- szólt mellőlem Chuuya

- Ja.- halkan csak ezt az egy szót tudtam kinyögni.

Hazafelé sétáltunk. Én toltam a biciklimet. Megszokott mindennapok és lyukas kerekek. Ez már tényleg óvoda. Pár perc telt el azóta hogy elindultunk hazfelé. Leggugolva a biciklitároló mellé néztem végig a kerékpáron. Lyukas kerék...ismét. Annyira elegem volt már ebből. De reggel a fagyos időben egyáltalán nincsen kedvem gyalogolni több kilométert. Haza már inkább gondoltam ezt az utat vállalhatónak. Chuu azt mondta hogy a közelben lakik és erősködött had kisérjen haza. Tudtam jól hogy hazudik. Anno még az év eleje felé láttam hogy teljesen más irányba indult el. Nap nap után láttam ezt. És tudtam hogy még a kerület közelében sem lakik. Mégis erősködött. Féltett. Ezt jól tudtam de minnél inkább próbáltam tartani a szám és meghagyni a látszatott mi szerint biztos tényleg a közelben lakik. Nem akartam őt megsérteni se a hatalmas férfi egoját azzal hogy kijelentem tudok magamra vigyázni. Jól esett a közelsége és az hogy törődik velem. Hogy nem kell folyamat a síri csöndben haza tolnom a biciklit és magamat is.

- Na és mit csinálsz este?- jött a kérdés mellőlem. Egy picit lefagytam. Hogy mondjam meg neki hogy egy bárban szobrozok és különféle italakot készítek olcsó sört engedek hatalmas fél literes korsókba és a legjobb mulatságom ha a világos sör kifutó habját egyenesre formászom egy kenő késsel? Végül csak neki kezdtem egy kisebb sóhaj mellett amit szerencsére nem hallott meg.

- Dolgozom.

- Dolgozol?- lepődött meg majd teljesen felém fordult. Éreztem ahogy tekintete végigmér. Többször is. Majd megáll egy bizonyos pontnál. A melleimet kezdte tüzetesen nézni. Hirtelen esett le bámulásának oka. Felkapva a fejem teljesen elvörösödve néztem fel rá. Hadonászva kezdtem el magyarázni.

- Jesszus Chuuya! Fujj nem! Perverz!

- Hát akkor mit dolgozol te este?- pimasz mosoly ült meg szája sarkában.

- Ismered a Lupin nevezetű esti bárt?,

- Persze. A legtöbben ismerik. És nem csak erre felé. A régi környékünkön rengetegen meséltek róla. És hogy milyen jó a készletük. - felemelt mutatóujjal magyarázott.

- A bár...- itt megálltam. Tényleg jó ötlet lenne elmondani? Lehet hogy megváltozna a véleménye rólam. Egyedül Akiko tud a baráti körömből arról hogy a bárban kezdtem dolgozni és kisegíteni apát. Mondjuk eddig az egész baráti körömet Akiko alkotta.
Chuuya kérdően nézett rám.

-...a miénk. Vagyis apámé csak most én is besegítek és ja...hát öhmm- idegesen tördeltem az ujjaimat és motyogni kezdtem.

- Te a Lupinba dolgozol?

- Igen.

- És tiétek a bár?

- Igen.- vártam a fiú válaszát vagy bármilyen más reakciót. Undor, megvetés vagy bármi...de ehelyett mást kaptam. Sokkalta mást.

- Ez nagyon menő [Név]!!- csillogó szemekkel nézett rám.

- Mi?

- 16 évesen már dolgozol kimagasló vagy a suliban is és páratlan szépségű lány vagy! Ha nem a hugomnak tekintenélek tuti a pasid lennék.- mondta büszkén mire én teljesen elvörödtem.

- Hülye!- boxoltam bele vállába

- Naa [Becenév]-chan~- röhögött fel jóízűen.

- Hagyj békén utállak!- nevettem én is fel.

*********

A házunkhoz érve elköszöntem a fiútól egy hatalmas öleléssel. Majd belépve a házba rohantam fel az emeletre. Ledobva a táskám estem be az ágyamba. A laptopot bekapcsolva néztem meg az üzeneteket. Akiko és Chuu is írt.

Aki-chan: Hello csajszi

Me: Akiko! Milyen volt a gyakorlat?

Aki-chan: para...volt ott egy csávó. Fura nyomozós öltözékbe. És folyton édességet zabált. Kis húzott szemű kínai pukkancs.

Ezek a megfogalmazasok tipikus Akiko félék voltak.

Me: Na azért biztos nem volt olyan rossz.

Aki-chan: Te csak azt hiszed... Na viszont most mennem kell. Szió

Me: Szia

Ritkán beszélünk mostanában. Másik suliba jár és most végzős. Orvosira jelentkezett. Viszont különös természete miatt nem vették fel arra az orvosira amire ő akart menni. Így kötött ki egy rendőrségi szervezetnél mint gyakornok.

Nagyot sóhajtva nyitottam meg Chuuya üzenetét is.

Vöröscsibém: Igazán édes vagy mikor elpirulsz. Szexi

Me: Fogd be!

Vöröscsibém: Dehát meg se szólaltam édes.

Me: Hogy én mennyire utállak....

Vöröscsibém: Tudom tudom.

Ezzel lezártnak éreztem ezt a beszélgetést is. Este 6 felé járhatott az idő mikor a fürdőbe mentem hogy a frissen mosott kötényem és vörös szoknyámat átvegyem. Jó volt a kedvem így gondoltam hamarabb megyek le a bárba. Mint minden munkásnak nekem is volt egyenruhám. Akár mennyire is miénk a hely attól még meg kell adnunk azt amire a vendég vágyik. És mire is vágyhat egy iszákos ember a pián kívül? A kiszolgálasra és a kényelemre. Így egy piros fehér és fekete színekben domináló ruhát kaptam aputól mikor elkezdtem a barban dolgozni. Vörös térdik érő enyhén fodrozott szoknya. Egy fehér blúz fekete gombokkal és nyakrésszel. És persze a piros kopott agyon mosott kötény. [Hajszíned] hajam most egy egyszerű magas copfba fogtam és egy kicsit begöndörítettem.

Ezek után lementem a lépcsőn a fokokat gyorsan vettem és egyhamar a bár lejáratához értem. Csak úgy mint egy pince helyiség. Kinyitva a kis ajtót felkapcsolva a lámpát kezdtem lelépkedni a poros kőlépcsőkön magam után bezárva az ajtót. Lent a másik villanykapcsolóval leoltottam az égőket mik végig szegélyezték a lépcsősort és fényt adtak. Olcsó megoldásnak bizonyult és jobb volt mint ha csak egy lámpa lenne felszerelve. A lépcsősor a raktár helységünkhöz vezetett. A spejz rész amit csak raktárnak vagy előkészületi konyhának hívtunk apával pont elég volt ahhoz hogy mi el legyünk és legyen hely a szesznek. Két bejárat nyílt innen. Az egyik ahonnét most jöttem a bal oldalon volt és a házhoz vezetett fel. Egy barna varrott függöny választotta el magától a raktár helyiségtől. A másik szemközt helyezkedett el. Ez a bárba vezetett egyenest. Nem volt semmi ami takarást biztosított volna. Az eddig ide rakott elhúzható faajtó eltört a múlt héten. Felkapcsolva a tompa fényű lámpát fogtam meg egy seprűt és kiköszönve apának kezdtem el kitakarítani a munkahelyemként szolgáló helyet. Leporoltam az üveges szekrényeket és a polcokat. A kis rozoga asztal alól előbányásztam a sámlit és a szekrényekhez vittem. Úgyis szükségem lesz rá.

Az első megrendeléseket pár perccel azután miután letettem a porolót már meg is kaptam. És ez így ment egészen este 10 ig. Zenét hallgatva készítettem amit kértek tőlem. És nem volt rossz kedvem mint máskor. Élveztem a helyzetet. Halkan dúdolva egyik kedvenc dalomat észre sem vettem hogy apám bejött és előttem áll egy hatalmas mosollyal arcán. Mikor észrevettem kicsit összerezzenve ijedtem meg majd kivettem a fülemből a fülhallgatót.

- Egész vidám vagy ma. Ennek örülök.

- Igen.- mosolyodtam én is el.

- Itt a kedvenc vendéged.- erre még inkább elmosolyodtam és csillogó szemekkel meredtem apára.

- Na menj.- egy puszit adva arcára le is operáltam magamról a kötényt és kezdtem el a bár felé lépkedni míg apu az elkezdett koktélokat fejezte be hátul az én helyemen.

Boldogan lépkedtem a bejáratig. Odasakunak is muszáj lesz elmondanom mindent. Biztos örülni fog neki hogy már nem vagyok teljesen magam. Viszont teljesen lefagytam ahogy a bárpolc mellett megállva megláttam a férfit. Vagyis inkább azt aki mellette volt. Kikerekedett szemekkel és enyhén elnyílt ajkakkal álltam. Kezeimet elernyedve tartottam és hagytam hagy lógjanak testem mellett.

- Dazai- kun?!- akadtam teljesen ki félre téve a félelmem.

Az említett erre felemelte fejét és felém nézett meglepett tekintettel. Nem számított rám. Ahogy én se rá. Egy csöppet sem....