Szerelem a háborúban( Harry Potter fanfic.)

(7) Edevis Tükre

Dorothea elaludt a Griffendél klúbhelyiségében; a karácsony úgy lefárasztotta,hogy a Kis Herceggel a kezében elbóbiskolt az egyik fotelben. Volt nagy karácsonyi ebéd, Hagriddal énekeltek,hógolyóztak a kertben,este pedig beszélgettek a tűz körül.

Dorothea most viszont felébredt egy hangra, akinek a forrása nem más volt,mint Harry. A lány csodálkozva nézte a félig láthatatlan Harryt,mellette Ront, akik valószínűleg éppen elmentek volna valahova, ha nem vették volna őt észre.

- Harry,te mégis hogy a Merlinbe vagy láthatatlan? Kétlem,hogy már megtanultad Bahartól a kiábrándító bűbájt, vagy tévedek?

- Nem tudom pontosan,hogy melyik varázslatról beszélsz,de a válaszom nem - mondta a fiú, miközben már nem volt egyáltalán láthatatlan. Kezében egy ezüstös derengésű köpeny volt. - Ezt egy ismeretlen levél írótól kaptam, láthatatlanná tudok vele válni. Nem mondtam el nektek,csak Michael, Ron és Malcolm tudott eddig róla. Úgy döntöttem,hogy a köpeny segítségével elmegyek a könyvtárba a Tiltott Részlegre,hátha találok valamit Nicolas Flamerről.

- Először is; te most komolyan elfogadtál egy teljesen idegentől egy ilyen nagy erejű tárgyat? Kettő,ezt a kalandodat ha megtudja Hermione,nem fog többé segíteni nektek a házikban!

- Érzem,hogy nem idegen a feladó, valószínűleg ismerjük. A Tiltott Részlegen nem találtam semmit ezzel kapcsolatban,azonban helyette megtaláltam Pitont és Mógust,ahogy veszekednek. Feltételezésem szerint valami nagyon nem stimmel velük kapcsolatban,Mógust megfenyegették. Na, a lényeg az,hogy találtam egy tükrőt,amelyben láttam a szüleimet!

- Láttad a szüleidet? Dehát ők meghaltak! - mondta Dorothea hitetlenkedve. - Veletek megyek,ezt látnom kell! Jó sok minden szabály sértésre vesztek rá, fiúk!

Azzal elindultak. Mind a hárman bebújtak a köpeny alá és elmentek a könyvtárig. Dorothea és Ron örültek annak,hogy Harry tudja az útat,hisz mind a ketten el tudnak tévedni mesterien. Hamarosan megérkeztek egy üresnek tűnő terembe,amiben csak egy tükör volt, rajta pedig Dorothea felolvasta a feliratot:

- Nem arcod tykre ez hanem a sivede - mondta Dorothea, mire a fiúk furcsán néztek rá. - Visszafelé olvasva ez jön ki. Nem arcod tükre ez hanem a szívedé. Így már jóbban érthető?

Ron vállat vont, majd beállt a tükör elé,hogy meglássa Harry szüleit. Néhány perc múlva azonban kissé döbbenten felkiáltott. Nem Harry szüleit látta, hanem saját magát idősebben Hermioneval az oldalán, prefektusi és kvidics kapitányi jelvénnyel,kezében a kvidics kupával. Dorothea ekkor félrenyomta a vörös hajút és ő is belenézett a tükörbe.

- Na jó,én mit fo... - kezdett bele kissé idegesen Dorothea, majd elhallgatott. A szíve hevesen kezdett verni, döbbenten nézett a körülötte álló személyekre. Jobbra Leilaék álltak,mint a hatón, mosolyogva. Mellette Malcolm fogta a kezét, a másik oldalon pedig Draco és Narcissa álltak. Mindnyájan idősebbnek látszottak, Michael meg volt nyúlva,Draco jóképűbb lett, Bahar maradt egyedül úgyanolyan. - Mindenki mást lát ebben a tükörben. Most jobb lesz,hogyha elmegyünk, mielőtt megjelenne itt Frics és Ms.Norris.

- Várjál,én még akarom látni a családomat! - mondta idegesen Harry,amit még Dorothea is meglepett.

- Szerintem tényleg menjünk - szólalt meg hirtelen Ron. - Valaki jön.

***

Néhány nap elteltével Harry minden nap elment a tükörhőz. Ron úgy döntött,hogy nem megy el,Dorothea pedig még egy kis ideig habozott,de úgy döntött,hogy még egyszer utoljára belenéz a tükörbe. A többi barátjuknak nem mondták el,amit láttak; Leilaék nem is sejtették,hogy miről maradtak le.

Egyik éjszaka Harry után ment beszélni a fiúval; le akarta beszélni,hogy ne menjen többé oda a tükörhőz. Titokban a fiú után ment, fekete hajával és mélybarna szemével tökéletesen beleolvadt az iskola fekete képjébe. A kis túlélő nem vette észre a lányt,aki közben kicsit megállt,mert lépéseket hallott maga mögül.

- Dorothea, jó estét! Minden rendben?

Dorothea döbbenten hátrafordult. Dumbledore professzor állt mögötte egy félholdas talárban, földig érő szakállal és kék süveggel. Jóságos mosollyal nézte a megszeppent főhősnönket.

- Igazgató úr! Mindent megmagyarázok, kérem,ne büntessen meg...

- Tudom,hogy miért vagy itt. Gyere,menjünk Harry után, beszélnünk kell vele - mondta az igazgató úr,megfogta Dorothea vállát és hamarosan beléptek a titkos terembe.

Harry a tükör előtt ült,amitől Dorothea szíve összefacsarodott. Dumbledore megszólította a fiút,mire az felé fordult és felállt.

- Látom,megtaláltátok Edevis Tükrét,ami a szívűnk legmélyebb álmát mutatja. Harry azért látja a szüleit, mert nélkülük nőt fel,Ronald Weasley pedig azért látta magát dicsőségben,mert a testvérei közül neki kevesebb jutott. A tükör máshová fog kerülni,ne keressétek többé. Dorothea,te még maradj itt.

- Tanár úr, lehetne két kérdésem? - nézett az igazgatóra Harry,mielőtt még kiment. - Őn mit lát a tükörben? És miért nem jöhetünk vissza?

- Tudod,fiam,rossz úton jár az, aki álmokból épít várat, s közben elfelejt élni. Oh, és én sok - sok zoknit látok a tükörben. Nekem valamiért mindig csak könyvet ajándékoznak!

Harry és Dorothea összenéztek; most először érezték azt,hogy a professzor úr nem mondott igazat,de nem szóltak semmit. A fiú kiment, a fekete hajú lány pedig ismét belenézett a tükörbe. Ismét ugyan azt látta,amit a múltkor,ezt pedig meg is osztotta az igazgató úrral.

- Tudom,hogy nehéz helyzetben vagy - szólalt meg Dumbledore professzor. - Hasret mindent elmondott. Tudom,hogy mind ő,mind pedig Mehmet már - már saját lányukként szeretnek téged. Az Atahan gyerekek is testvéreidként szeretnek téged, azonban azt is tudom,hogy Lucius nem akar jövőre ide hozni.

- Tudom,igazgató úr. Annyira nehéz,hogy végre találtam olyan személyeket,akik tiszta szívből szeretnek,és könnyűszerrel elveszhetem őket. Damient is szeretem mélyen,érzem a szívemben! És tudja mit mondok, tanár úr? Én nem fogom hagyni,hogy valami történjen velük. Bármi áron meg fogom őket védeni,ha kell,a saját szabadságom árán is. Ha ennek az az ára,hogy el kell menjek a Durmstrangba, hát legyen!

Dumbledore professzor hozzálépett és megfogta a vállát.

- Nemes boszorkány vagy, Dorothea. Nagy erő van a szívedben,ami csak kevés embernek adatík meg.

- Mi az? - kérdezte kíváncsian a lány.

- A szeretet. A tiszta szeretet. Most viszont már ne fecsegjünk sokat; későre jár. Visszakisérlek a Griffendél toronyba. Gyere.

Ahogy szép lassan visszasétáltak,Dorothea tudta,hogy az Edevis Tükrében látottak csak akkor tudja megvalósítani,hogyha újra ráébreszti Damient és Dracot a valódi szeretet értésére. Ha ez sikerülne neki,akkor már boldogan tudnának élni.

***

Hamar vége lett a karácsonyi szünetnek, mindenki visszaérkezett a Roxfortba. Dorothea egyre kevesebbszer gondolt a tükörre; Harry a legútobbi kvidics meccsükőn 3 perccel a nyítás után elkapta a cikeszt. Jelenleg a lány, Hermione, Malcolm valamint Michael a könyvtárban ücsörögtek,könyveket keresgéltek. Dorothea éppen a rúna könyvek osztályára lépett, amikor észrevett valami különöset.

- Nézzétek!

Malcolm, Hermione és Michael feléje fordultak. Dorothea levett egy különös szövegű,piros könyvet,amin tisztán ki tudta olvasni,hogy „Csak azoknak szabad belépni,aki ezt el tudja olvasni!", pedig rúna nyelven íródott. Alig hogy levette,a könyvespolc nyikorgott egyet és mindnyájuk legnagyobb meglepetésére kitárult...